Frenzy Blogja
Frenzy webnaplója: mindennapok Finnországban meg sok más dolog

Az utóbbi két hétvégén kisebb-nagyobb kirándulásokat tettem. Először (másfél hete) délre: a tavalyi után idén is disznóvágás volt Nyíriben. Ezúttal már csütörtökön elindultam, mivel így kaptam olcsóbb repjegyet. Eredetileg dolgozni is akartam, de aztán végül csak a reptéren meg a repülőn ügyködtem kicsit, miután megérkeztem már nem. Filével TVt szereltünk a falra (remélem még azóta is ott van ). Pénteken rövid debreceni kerülővel mentünk Nyíribe, szombaton disznóvágás, vasárnap vissza.

A szombat estét a Solo nevű kissé elmebeteg kártyajátékkal töltöttük. Először azt hittem, olyan ez mint az Uno kártya, de aztán kiderült, hogy ez annál kaotikusabb

A hétvégét ezúttal sikerült megúszni viszonylag alacsonyabb pálinkafogyasztással - de azért persze kaptam útravalónak egy üveggel

A most elmúlt hétvégén megintcsak kirándulás volt, ezúttal Jyväskyläbe. A fő esemény a szombat esti bowling és afterski party volt a kettővel ezelőtti céggel akinek dolgoztam. Mint ahogyan karácsonykor Leheltől megtudtam, erre megvannak hívva a korábbi alkalmazottak is.

Terveztünk szombaton síelést/hódeszkázást, de aztán a hidegre való tekintettel (-23 és szél) inkább egy indiai étterem mellett döntöttünk. Közben Helsinkiben is rossz idő lett, hatalmas havazás és szélfújás. Este bowling party volt (ahol ismét meg kellett állapítani, hogy ez továbbra sem megy nekem túl jól ) majd az említett after ski (sauna, pia) majd pedig még kiruccanás Jyväskylä belvárosába. Vasárnapra a hóesés megérkezett Jyväskyläbe is, de aztán a hazaút mégis jobban ment mint ahogy vártam és 3 óra alatt sikerült teljesíteni a távot. Volt egy rövid kitérő az út végén a reptérre (utolsó pillanatban kialakult fuvar Jyväskylä-ből) meg Helsinki belvárosába (ahová Gábort meg 3 hódeszkát kellett leszállítani).

Nagyon jól sikerült mindkét kirándulás, jó volt ismét találkozni emberekkel akiket régen láttam meg megismerni újakat. De azért jó lesz a következő hétvége is, amikor terveim szerint nyugton maradok otthon és pihenek ... leszámítva talán egy kis szerepjátékot valamikor.

Felfedeztem egy új fagyifajtát, az a neve, hogy Ben & Jerry's. Nem tudom, hogy otthon lehet-e kapni, főleg, mivel magyar honlapjuk nincs is (angoltudással itt látogatható: Ben&Jerry's). Eredetileg USAban alakult cégről van szó, ami aztán szépen elterjedt. Talán filmekben is lehet néha látni a termékeiket, legalábbis a nevükre emlékszem ( mintha hallottam már volna őket filmekben emlegetni).

De mindenesetre félelmetesen jó fagyikat csinálnak (félelmetesen sok kalória lehet bennük ). Eddig a kedvencem az, amiben csokifagyi van hatalmas brownie darabokkal. A neve találóan Chocolate Fudge Brownie. De idővel talán sikerül végigkóstolni az egész termékskálát

Szombaton este börtönbe vonultam: ez volt a LARP témája. Narancssárga "overál", egész kezes tetoválások, bilincs. És nem csak én néztem ki így: a társaságból gyakorlatilag mindenki felvette a szerepét. A múltkor azért nem volt ennyire egyértelmű a dolog, de úgy tűnik ez a LARP nagyon magával ragad mindenkit. Egyes ismerősök meglepetést is okoztak, mennyire azonosulni tudtak a szerepükkel.

Azért én igazából nem elítélt voltam, hanem a rendőrség kábítószeres csoportjának tagja. Be kellett épülni, és megtudni, lesz-e kábítószeres probléma az új börtönben. És hát lett. A börtön orvos volt az egyik belépési pont, de őt sikerült lefülelnem. Sajnos csak túl későn jöttem rá, hogy a börtönigazgató is sáros: a jutalmam fejbelövés lett. Azért később az egyik rab lázadása során sikerült megölnie a börtönigazgatót is, úgyhogy van még igazság

Update/PS: LARP, Live Action Role Playing, vagyis élő szerepjáték, aki esetleg nem tudná.
Wikipedia (magyar) - és kicsit bővebben: Wikipedia (angol)

A hétvégén megint vámpíroztunk (szerepjátékban természetesen). Ezúttal új karakterrel játszottam, mivel az előző vámpírt sajnos utolérte a végzete (mint kiderült ... én eddig csak azt tudtam, hogy semlegesítették, azt nem, hogy meg is halt). Mindenesetre frissitő hatással volt új karakter bőrébe bújni.

Ezúttal komoly előmunkát igényelt a létrehozás, mivel az új fickó 1859-ben született Oroszországban. Régi szép cári idők Mindenesetre sikerült némi történelmet elolvasnom ezzel kapcsolatban, csak hogy fogalmam legyen bizonyos dolgokról és történésekről. De a mesélőnek is tetszett, hogy a karakter háttértörténetében történelmi utalások vannak a kor bizonyos eseményeire.

Végül is egy 14 oldalas iromány született a karakterről (születésétől a haláláig, majd vámpírként való ténykedése 2007-ig), ami talán a legrészletesebb háttér amit valaha csináltam, tekintetbe véve mind mesélőként mind játékosként való ténykedésem.

Ezek után a szombati játék is jól sikerült: mi sem mutatja jobban, mint hogy összesen 15 órát töltöttünk el vele Az eleje kicsit akadozott az új karakter miatt, de a végére talán sikerült végre elfelejteni, hogy hogyan is viselkedett a régi és sikerült az új fejével gondolkozni. Érdekes megfigyelés, hogy az új karakter fejével "gondolkozva" más vélemény alakult ki bennem a történetben már korábbról ismert alakokról. Én persze ugyanaz maradtam, de a karakterem megváltozott. Viszont engem legalábbis meglepett, hogy mennyire jól sikerült alkalmazkodni ehhez a változáshoz, és valamit azért csinálni, mert a karakterem úgy gondolja, nem pedig mert én úgy gondolom. De talán épp erről szól a szerepjáték

(viszonylag keveset játszok és sokat mesélek, ezért talán más játékosoknak ez nem akkora újdonság ;) )

Most pedig nekem kell készülődni ezen a héten, mert ismét én vagyok soron mesélni (hetente váltjuk egymást).

Tegnap ismét voltam repülni. A tegnapi azért érdekes, mert szeptember 11-re esett, ami ugyebár nevezetes nap és köthető a repüléshez Még ha annyira nem is pozitív emlékeket idéz az emberekben. Tegnap iszonyatos forgalom volt Malmiban, jöttek-mentek a gépek, nekünk is várni kellett sokat amíg kiszolgált az irányítás. Szerencsétlen irányító másfél órán át folyamatosan beszélt, utána szerintem remegő kezekkel üldögélt a pihenőszobában Ezúttal anyukám volt utasként velem: első kisgépes repülése.

A hét elején ismét belevágtam a World of Warcraft világába. És azt hiszem ezúttal a korábbi feltámasztó kisérletektől eltérően valóban játszani is fogok. Sokat

Amúgy pedig a munkahelyen rengeteg a munka, odakinnn meg hideg van (ma reggel 4 fok volt), de legalább szépen süt a nap.

Hétfőn megnéztem az új batman filmet (The Dark Knight). Az imdb:n már a top250 első helyén (vagy ma éppen harmadik, de az első 3 filmnek ugyanannyi pontja van) toporog, meg ugye sokan mondogatják, hogy az év elején elhunyt Heath Ledger-t posthumusz Oscar-ra kéne jelölni. Én még egyenlőre gondolkozom a végleges értékelésemen (általában eltart néhány napig).

Azt mindenesetre el kell ismerni, hogy a joker karakter valóban mesterien lett eljátszva. Talán nem figyelem én sem ennyire, ha nincs ez a hírverés körülötte. Maga a film is elég jó és érdekes volt, de hogy a top250 elejére emelném-e, abban nem vagyok biztos. Ehhez ugye 9.1-es átlag kell az imdb:n, és 9 pontot nem adnék rá Mindenesetre a film zenéje kítűnő aláfestő zene lesz World of Darkness szerepjátékainkhoz szombatonként.

Másról szólva múlt héten egyik délután elindultam fotózgatni. Bár azt hihetném a környékemen nincsenek érdekes fotótémák, nem is csalódhatnék nagyobbat.

Délutáni fotózás

Ezúttal a színekkel játszottam utólag kicsit, emiatt lettek ilyen "mindenféle" képek.

Bár már jó ideje készültek, innen még nem linkeltem őket. Néhány kép a Carnival Splendor nevű hajóról, ami a Carnival Cruise Lines legújabb hajója, nyáron tették vízre Genovában, Olaszországban. Hogy hogyan kerültem rá ... sokan tudják talán, hogy húgom fotósként nekik dolgozik, ilyen hajókon. Általában a Karib tengeren utazgatnak, de most néhány alkalommal a Splendor észak-európai utakat is csinál. Ennek keretében járnak Helsinkiben is.

Carnival Splendor

Én is el bírnék tölteni egy ilyen hajón néhány napot a Karib-tengeren

Bár még mindíg elég hosszúak a nappalok, azért kedden megpróbálkoztam egy éjszakai fotózással Helsinki belvárosában. Az első észrevételem, hogy nem nagyon akart sötétedni - nyáron (és télen) nagyon hosszú a szürkületi idő Finnországban. Mindenesetre egy idő múlva sötétebb lett és végre lehetett mindenféle képeket lövöldözni. Teljesen sötét ugye nem igazán lesz most itt, másrészt én is fáradt voltam, úgyhogy éjfél után feladtam a dolgot, és hazajöttem aludni.

Néhány kép megtekinthető online fotóalbumban. Szerintem nem lett valami izgalmas sorozat: így első alkalommal jobban lekötött a technikai része a dolognak, mintsem hogy a kompozicióra kellő figyelmet lehetett volna fordítani

Egy hónap múlva lehet, hogy meg kellene próbálni ismételni, akkor már talán hosszabban lesz éjszaka is.

A húsvét eddig szerepjátékosan telt. Pénteken is és tegnap szombaton is este 6 után indult a móka, és hajnalig tartott. Mindkét esetben vámpíroztunk, én meséltem. Ma pedig folytatás következik, ismét vámpírok, de ezúttal nem én mesélek. Elvileg csak kétszer játszottunk volna, de aztán kicsit változott a program.

Éjjel megint esett a hó, ráadásul hideg is volt. Szerencsére nem fagyott rá semmi a kocsira, így a kefével csak a porhavat kellett eltüntetni kicsit, és már lehetett is hajtani.

Nemrég sikerült egy fotósállványt beszereznem. Már egyszer-kétszer néhány képet lőttem vele, de aztán ma este úgy döntöttem, kicsit jobban kipróbálom és készítek néhány képet, amikor sötét van, hosszú ideig exponálok és MagLite-tal világítom meg a tárgyakat. Ilyen képeket már biztos mindenki látott.

Úgyhogy fogtam két plüss állatot, Polaroidot, a jegesmedvét meg Plüss Cthulhu-t, a Nagy Öregek egyikét, és nekiláttam fotózgatni.

Ilyen képeket csinálni nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt elsőre gondoltam. Először csak simán kézből világítottam őket, de aztán amikor Cthulhunak árnyékot kellett varázsolni, akkor más módszerek után kellett nézni. Nem beszélve a színes fényekről, mivel a MagLiteok csak egyszínűek. Rohangálás, hajlongás, várakozás (amig exponál), lámpa fel, lámpa le, teljesen el is fáradtam a végére. És még a képek sem lettek olyan fúú de nagyon különlegesek, bár azért így próbának elég jók.

Az eredmények megtekinthetők az alábbi linken: Plüss állatok

Februárban jön Helsinkibe Armin van Buuren. Nekem még sosem sikerült az úriembert élőben hallgatni. Most azonban vettem rá egy jegyet, már csak abban kell reménykedni, hogy jó formában lesz aznap

Bár leírva semmi sem olyan mulatságos, mint valójában, azért itt most megörökítésre kerül a ma esti poker partink. Szokás szerint csütörtöki poker volt, no limit texas hold'em sit'n'go. Azonban a házigazda ezúttal szerzett Németországból valami süteményt. Olyasmi volt, mint a mézes Magyarországon, csak még volt neki egy marcipán réteg az alján. De amúgy borzalmas volt, főleg az a típus belőle, ami úgy nézett ki mint valami cipőtalp. A dolog neve valami lebkuchen vagy mi a csuda volt, de szóval a kuchen szó, ami megragadt belőle, mint sütemény.

Valamikor aztán játék közben amikor egy király volt kinn az asztalon, valaki elszólta magát, hogy vajon ki fog most nyerni a kuchennel. Mivel a sütemény nagy "népszerűségnek" örvendett, ezért jött az új szabály: ha valaki úgy nyer, hogy egy K (király) van a kezében, kap egy kuchent és meg kell ennie. Ha esetleg valaki KK-val kezdene, az még nagyobb pech: két kuchent kell megennie.

Az új szabály osztatlan sikert aratott, többször is láttunk egyébként egész jó kezeket eldobva: senki sem akart egy idő után királlyal nyerni. A "gyengébb" indegzetűek már a kártyák megnézésénél mosolygásba fulladtak, ha épp sikerült egy K kártyát osztani nekik.

A játék egy új dimenzióját sikerült így megismerni, már már komolytalanságba fulladtunk egy-két helyen, amikor mindenki csak nevetni bírt a szituációkon. Ahogy előre éreztem, így leírva nem olyan mókás a történet, mi mindenesetre nagyon jól szórakoztunk Bár nehéz a beszerezhetősége (Németország), talán megnézzük hátha a helyi LIDL-ben is árulnak ilyet, a jövő heti játékhoz.

Végre van rendes hó! Tegnap (vagyis vasárnap) kezdett esni, ma is egész nap szállíngózott. Tegnap hosszú esti séta során már nem volt teljesen sötét sem. Az okosok azt mondják, talán maradni is fog a hó mostmár. Reménykedjünk. A sötét és esős estékből már elég volt idénre.

Pénteken is szerepjátékoztunk, ekkor én meséltem. Aztán szombaton is szerepjátékoztunk, ekkor én játszottam (és másvalaki mesélt). Mindkétszer Vampire-t. Kicsit fárasztó volt, de mindenképpen érdekes. Valamint az is érdekes élmény volt, hogy milyen játékosként Vampireezni, mert ilyet már régen csináltam, és időnként nem árt a szerepcsere. Egy-két mesélői húzás állati idegesítő tud lenni, ugyanakkor nagyon jót tesz, hogy valóban átélhető legyen a mese. Csak mesélőként ezt egészen máshogy lehet átélni, és azért az ilyen tapasztalat csere jó lecke nekem is

Ami viszont nagy felfedezés volt, az a Google Maps. Bár magát az oldalt mindenki ismeri (valószínűleg), saját térképet nem biztos, hogy mindenki hozott már létre (mert eddig én sem).

Megadsz neki egy nevet, aztán rászórhatsz "gombostűkkel" jelzett pontokat (különböző színű és formájú jelölők vannak). Lehet keretezni is területet vagy satírózni, szintén területet (és állítható milyen színű legyen, mennyire áttetsző, milyen vastag határvonallal). Így aztán nagyon egyszerűen jelölhetőek például az általam vezett Helsinkiben, hogy hol melyik vámpír területe található, hol milyen érdekes helyek vannak, hol nem lehet táplálkozni (értsd: emberekből vért szívni ). Eddig ezek az infók fel voltak írva nekünk, de így vizuálisan nagyon sokat segít a megértésben, vagy új helyszínek bevezetésében.

Ma Kojakékhez (Kojak+Melinda) mentünk Zoliékkal (Zoli+Annamari), amolyan háznézős jelleggel - időnként össze szoktunk ülni és beszélgetni, "tapasztalatot" cserélni meg elmondani ki hogyan áll. Ezek mindíg érdekes beszélgetések szoktak lenni, bár időnként mintha kockulásba hajlana a dolog. Ezúttal megtekintettük Kojakék új házát is, két szinten.

Na de náluk mindig van valami jó kis játék (társasjáték), persze a csocsón kívül. Így ismertem meg a korábban már emlegetett Jungle Speed játékot is. Ezúttal az Alhambra nevű társassal ismerkedtünk, amiben saját Alhambrát (szakszóval: pecó) kell építeni a különböző elemekből (kert, palota, stb, a Mór építészet remekei). Az elemeket meg hozzájuk a pénzt pedig a piacon lehet összeszedni. Kellemes játék ráadásul nem valami vad a menete, úgyhogy kevésbé agresszív játékosok is élvezhetik

Volt egy másik játék is újdonság, de azt még senki sem próbálta ki. Pedig izgalmasan hangzott, mert szerepjátékos beütése volt neki. Bővebb infó róla: Munchkin.

Ma elmentünk megnézni délután a második debreceni jégszobrász bemutatót. Ezúttal külföldi vendégeknek nyoma sem volt, négy magyar fickó faragott több-kevesebb sikerrel jégszobrokat Disney figura alakúra (Razide csinált képeket is a dologról, bal oldalt a blogjában megtekinthető, vagy közvetlenül itt). Nézelődtünk kicsit, aztán bemondták, hogy fél héttől lesz majd a színpadon nagy közös faragás láncfűrésszel. Mivel még két óra volt addig, ezért úgy döntöttünk, hogy beülünk valahová.

Először a Mozart nevű helyre mentünk, ami bár főleg édességüzlet de van benne valami kis kávézó rész is. A kis szót komolyan kell venni, mert tényleg nagyon kicsi, csak kétszemélyes asztal volt szabadon, mi négyen voltunk -> újra látogatás a Morik Cafeban. A forró csokijuk még mindig nagyon jó (Arisztrokraták Forró Csokoládéja, olvadt csokival és rumos mazsolával .. nyamm).

Kis üldögélés után visszamentünk, hogy megnézzük a jégszobrászat végét, körülbelül 18:10-18:15 körül értünk vissza - jóval fél hét előtt tehát. És mit látunk? A két szobor amit a színpadon kellett volna faragniuk már készen is volt. Csodálatos. Úgyhogy ezzel be is fejeztük a jégszobrászatot, és inkább elmentünk enni valamit, majd Gyuláéknál forralt borral zártunk.

Az igazsághoz még hozzátartozik, hogy az egész jégszobrász programot sűrű homály fedte, már ami a tájékoztatást illeti. Mert neten semmi sem volt róla, valami újságban írták, hogy lesz ilyen Debrecenben, de a helyet és időt már nem tudták megírni. Szóval szervezésből eléggé elégtelen volt ez idén, nem is beszélve a fentebb leírt "kisebb" félretájékoztatásról.

Tegnap ismét voltunk pókerezni a helsinkii kaszinóban. Ezúttal ismét értem el helyezést (3. lettem), úgyhogy némi zsebpénzt is sikerült szerezni. Azt hiszem ezúttal kevésbé a szerencsére hagyatkoztam, főleg, hogy a sok sor és szín (meg egy full house) között nekem a három egyforma lap (három nyolcas) volt a legjobb kezem az egész este folyamán (akit jobban érdekel esetleg, No Limit Texas Hold'em volt a játék)

Eközben a munkahelyemen egyre csak nő az elégedetlenség a jövő hétfőn végbemenő munkaszerződés szerződési feltételeinek változása hatására. Bár a vezetés az elmaradó szabad napokat és egyéb előnyöket próbálja kiengesztelni bizonyos intézkedésekkel, egyenlőre nem sok sikert értek el. Konkrétan több emberről tudok, akik már állásinerjúkra járnak. És én is fokozottan nyitva tartom a szememet néhány hete. A helyzet persze még nem kritikus ... de ki tudja mit hoz a jövőhét?

Jővőhéten ugyanis nyilvánosságra hozzák, hogy már megint hogyan akarják átvariálni a cég belső felépítését. A jövő évi és még távolabbi tervekről nem is beszélve, melyek szintén némi aggodalomra adnak okot - bár számomra sokkal kevésbé mint néhány régebb óta ott dolgozónak. Úgyhogy meglátjuk mi lesz ennek a hatalmas változás hullámnak az eredménye.

Egyszer már írtam a Coca-Cola Zero nevű italról (lónyálról, ha File szakszavát akarom átvenni ). Amiért most eszembe jutott megint, hogy a homáron cikkeztek róla, mégha Magyarországon nem is lehet hivatalosan kapni. Érdekes volt az ott leírt vélemények, főleg mivel szerintem jobb mint a másik két változat (a sima coca-cola meg a light).

Egyébként a light nem szűnt meg itt sem, mint ahogy a múltkoriban írtam, most mindkettő párhuzamosan kapható, de aki hajlandó ilyesmi italokat inni, az általában jobban szereti a zero-t mint a lightot (általában azt jelenti, hogy nem ismerem olyat, aki a lightot szeretné jobban).

Mondjuk azt már nekem is sikerült megállapítani, hogy Magyarországon az ilyen italoknak más íze van, mint itt. Pedig elvileg szigorú recept szerint készül és ugyanolyannak kellene lennie, de pl. a light vizezett vacaknak hat otthon. Szerintem. (Egyébként más "egyen" termékek íze is eltér országonként, pl. McDonalds beli hamburgerek)

Na de amúgy már én is leszokóban vagyok a cuccról, mostanában inkább gyümölcsleveket pakolok a kosaramba a boltban, mint zero-t. Kivétel ez alól a szombat: a szerepjátékra mindig coca-colat viszek

Folytatva a pótlást (csak külön bejegyzést csinálva) ... a Horvátországi nyaralás után maradt még bő másfél hetem otthom. Család, haverok meg pihenés volt a program főleg.

Sikerült elmenni egy motortúrára Gab007-el. Én csak ültem hátul és kapaszkodtam, és Debrecenből indulva Miskolc, Bükk, Eger, Mátra majd haza volt az útvonal. Bár korábban is mentem Gab motorjaival, azok csak rövid kis szakaszok voltak, főleg ehhez a túrához képest. Nagyon más motoron közlekedni mint autóval, és a hegyekben kanyarogni is igazán élvezetes. Ilyen szempontból a mátrai szakasz kicsit "vadabb" volt. A hivatalos magyarázat szerint ott hosszabbak a kanyarok, így jobban lehet menni

Tulajdonképpen nem volt félelmetes számomra. Az egyedüli dolog a lassan bevett de nagyon bedöntött kanyarok voltak. Szerencsére ezekből nem volt túl sok.

A nyaralás vége előtt még vissza kellett jönni Finnországba. Anyukám is velem tartott, mivel kedve lett kijönni Finnországba A Blue 1 jóvoltából ugyanis a hazafelé út olcsón megoldható lett. Idefelé pedig nekem az üzemanyagköltség amúgy is adott volt. A lengyel szállás szintén adott volt, sőt annak az ára ugyanannyi volt, függetlenül attól, hogy 1 vagy 2 ember alszik a szobában. Így a kijövetelhez is csak egy kompjegyet kellett venni.

Visszafele úton valamikor Lettország végén egy megállás után az egyik visszajelző fény kigyulladt a kocsiban, ami kicsi pánikra adott okott, főleg, mivel ilyen kombinációban a könyv sem írt róla semmit. (File nem nevet ) Az izzítószál visszajelző égett folyamatosan, pedig ugye indítás után már nem kellene neki. Vasárnap délután volt, így elég esélytelen volt bárminemű hivatalos segítség kérése pl. Honda szervízből. A helyi benzinkutassal történt kommunikációs próbálkozások csúfos kudarcba fulladtak. Végül aztán nem hivatalos vélemények alapján (mobiltelefonnal könnyű kommunikálni, csak a lettek sarcolják a roamingot folytattuk az utat Tallinig, folyamatosan égő visszajelző lámpa mellett.

A kikötőben amikor becheckeltünk megkérdezték, akarunk-e korábbi hajóval menni, átraknak rá. Így aztán hamarabb értünk Helsinkibe a tervezettnél, ami jó is volt. És láss csodát, amikor a hajón a finn oldalon beindult a kocsi, már nem égett a lámpa. Másnap szervízben is jártam, de az izzítószálakkal semmi gond nincs. A kocsi számítógépe beszélgetett a szervízesek számítógépével és valami kicsi, teljesen más jellegű hibára panaszkodott. Nemsokára jön az éves szervíz, akkor talán megnézik jobban is, de addig ha nincs más hibajelenség autózhatok vele. Végül is más hibajelenséget nem is tapasztaltam, mint hogy égett egy lámpa

Finnorzágban még egy hetem volt kipihenni az otthoni fáradalmakat, mielőtt ténylegesen dolgozni kellett volna menni. Erre pedig ezen a hétfőn került sor.

Tegnap ismét Poker Tournamentet játszottunk a Grand Casino Helsinkiben. Már korábban is írtam, hogy időnként elmegyünk játszani ilyen "igazi" játékot is. Most öten vettünk részt benne azokból, akikkel hetente szoktunk játszani otthoni, baráti sit-n-go tournamenteket.

Az utóbbi időben a házi pokerben nem játszottam túl jól, talán a kb nulszaldós játék kicsit mínuszba fordult. Ennek persze nincs akkora jelentősége, mert heti (vagy havi) szinten nem jelent nagy kiadást, és mégis egész estét szórakozást biztosít De tegnap aztán az egyenlegem meredeken a plussz oldalra fordult: sikerült ugyanis megnyerni (értsd: első hely ) a Casinoban játszott tournamentet.

Ezen 100 játékos vett részt, No limit Texas Hold'Em freezout (vagyis nem lehet újra visszavásárolni magát a játékba senkinek). Nem tudom, hogy sikerült összehozni a tegnapi játékot, volt benne része valószínűleg a sok sok pokerjátéknek is, de nem kevés szerencse is kellett hozzá. A legcsúnyább húzás talán az volt, hogy a saját társaságunkbeli egyik játékost is sikerült kirúgnom a játékból. De hát pokerben nincs barátság Mindenesetre ő aztán valami videópókerrel nyert egy kisebb halom pénzt miután kiesett, így végül is ő sem bánta eme csúnya húzásomat (ő amúgy 12. lett).

Ma nagy meglepetés ért délután: épp azon morfondíroztam, hogy mit is csináljak a nap hátralévő részében, amikor Zoli (Jyväskyläy-i különítmény) hívott fel: mint kiderült ma épp dolga volt Helsinkiben, és a vonat csak estefelé indult vissza. Úgyhogy gyorsan befejeztem mindent és kerestünk egy helyet ahová be lehet ülni és a vonatindulásig hátralévő időt némi siideri/sör mellett töltöttük.

Néhány hete dohányfüstmentesek lettek errefelé a kocsmák és éttermek meg hasonló szórakozóhelyek. A dohányosok persze masszívan tiltakoznak ezellen, de a mai tapasztalatok alapján én legalábbis nagyon pozitív élményként éltem meg. Ez talán az első alkalom, hogy némi sörözés/siideri ivás után hazaérkezve nem kell a ruhát kimosni engem pedig zuhanyban szagosítani, mert a dohányfüst minden porcikámból masszívan árad.

Tegnap írtam, hogy a görkoris utam egyik járdáját szépen felbontották. A ma reggeli állapot szerint már 3x akkora a felbontott szakasz. Jééé.

A vonaton meg furcsa embereket látni. Süt a nap (amúgy hétágról), kellemes idő van (na nem túl meleg, de azért 6-7 fok már nem rossz) ... de azért még vannak emberek téli kabátban kesztyűvel. Én konkrétan egy vékony kabátot vettem fel, de már abban is majdnem felrobbantam mire ideértem

Az ADSLem 2Mbiten hasít most (szóval halad) ... de legalább most fixen stabil, és állandóan adja a 2mbitet.

Tegnap WoD szerepjáték is volt, egész délután késő estig. Én igyekszem javítani a mesélésemen minden alkalomra, de nem érzem mindig, hogy ez feltétlen sikerül. Ugyanakkor a játékosok visszajelzése egyre pozitívabb, úgyhogy talán mégis megtérül a befektetett idő a hosszú felkészülésbe.

A hétvégén ismét World of Darkness szerepjáték volt, és a sor tovább folytatódik, most szombaton is az lesz. Utána kis szünetre van szükségem: heti rendszerességgel felkészülni mesélésre kicsit megerőltető. Nem csak azért, mert úgy érzem kevés az idő rá, hanem egyszerűen az "állni hagyott" ötletek (ha néhány napig pihentetem a megszületett gondolatokat) általában sokkal kiforrottabbak, mintha összeütök valamit. Na de eddig nem érkezett panasz, sőt, az adott visszajelzés alapján sikerült érdekes és izgalmas történeteket kreálni, remélem a sort sikerül folytatni most is.

A hét elején póker túladagolás volt. Ide talán nem annyira írtam sokszor, hogy heti rendszerességgel szoktunk játszani ismerősökkel amolyan "friendly poker"-t. Általában szerdán vagy csütörtökön, sit-n-go rendszerben (no limit texas hold'em). Múlt decemberben aztán kitalálták többen, hogy el kéne menni egy poker tournamentre a Grand Casino Helsinkibe. Én akkor csak néző voltam, de most kedden úgy gondoltam, hogy kipróbálom magamat én is.

Na erre az alkalomra eddzettünk hétfőn, az átlagtól eltérően nem annyira friendly (baráti) volt a játék

Casino-ban játszani azért más mint otthon, és bár az világos volt, hogy helyezést elérni valószínűleg nem fogok, azért a saját elvárásoknak sikerült megfelelni. Én a részemről élveztem a játékot és sikerült új élményekkel és főleg tapasztalatokkal gazdagodni. A nevezési díj sem volt akkora, hogy ne tudjam egy félévben egyszer megengedni magamnak, főleg, hogy ez elsősorban szórakozási célokat szolgál.

Más dolgokról szólva ... a munkahelyen kicsit enyhült a hajtás, bár még mindíg nagy a sietség, de talán jövő héten sikerül lezárni ezt a projektet, amin már lassan fél éve ügyködünk.

Kicsit megkéstem ezekkel az írásokkal és ráadásul most még beteg is vagyok ... de azért most írok pár bejegyzést.

Kezdjük talán másfél hete hétvégével (április 1). Ekkora sok sok idő kihagyással ismét mesélői székbe ültem, és World of Darkness szerepjátékot játszottunk. Mivel az elmúlt hetekben többször is részt vettem játékosként egy Dungeons and Dragons mesében (ami még mindig folytatódik) volt alkalmam megnézni, hogy a játékvezető notebook segítségével dolgozik.

Már korábban nekem is megfordult a fejemben - már amióta én is notebookban utazom -, hogy milyen jól lehetne használn szerepjátékra a számítógépet. Neten is olvastam hasonló elgondolásokról és tapasztalatokról, de most első kézből szemlélhettem meg a dolgot.

Így aztán ezúttal én is notebookkal felvértezve jelentem meg játszani. Csak két játékos van, és mivel ők amúgy is ott laknak, nekik is volt notebook kéznél - mindenkinek saját. Habár ez így elég ritka adottság (nem mindenki rendelkezik notebookkal vagy kap a cégétől) mégis új lehetőségeket nyit meg a mesélés terén, és utólag kikédezve a játékosok véleményét pozitív visszajelzést kaptam. Az, hogy nekem van számítógépen lehetővé teszi, hogy zenéket és hangeffekteket alkalmazzak, amik tovább színesítik a mesét. Az egész "kaland" leírása gépen van meg nekem is, és mivel egyre csak duzzad (már 20 oldal körül jár) könnyebben kezelhető mint sok papírlapon. A jegyzetelés is gyorsabban megy gépen - legalábbis nekem

De ebben a helyzetben a játékos-mesélő "titkos" üzenetváltást egyszerűen Messengeren végeztük el. Nincs szükség papírfecnikre, és gyorsan megy az egész. Plussz képek mutatása is könnyedén megy, nem kell mindent kinyomtatni. Sőt a rutinos keresők akár ott helyben találhatnak megfelelő képet Google Image-zel.

Bár kétségtelenül a kockulás netovábbja így szerepjátékozni, mégis az a véleményem, hogy ez csupán egy eszköz, amivel új lehetőségeket nyit meg és talán sok dolgot egyszerűbbé és gyorsabbá tesz. Persze nem szabad "elmerülni" a gépben: elvégre továbbra is a történet és a játék a lényeg (és mellesleg thank god for Appear Offline mode

Ismét eljött az idő - vagyishogy ezt vasárnap este gondoltam így -, hogy meglátogassak egy hajvágásra szakosodott helyiséget. Először úgy gondoltam, hogy majd hétfőn foglalok időpontot, keddre körülbelül lesz is nekik, aztán elmegyek, lenyírnak, lepengetem az ilyenkor szokásos 20 eurót, és kész.

De aztán inkább más megoldást választottam.

Már korábban is sokszor volt rá példa, hogy nem fodrász végezte el e a dolgot. Ismerősök/barátnő/anya és ezek mellé egy hajvágó gép vagy olló. A legfurcsább talán mégis az volt, amikor Tamásról kiderült (akivel ugyebár 2004ben kijöttünk Jyväskyläbe), hogy nemcsak mestere a hajvágásnak, de ő saját magának is leszokta vágni a haját

Úgyhogy most hétfőn úgy gondoltam, ez mégsem lehet annyira nehéz, és milyen jó móka lehet belőle. Este elmentem a Prismába és szereztem egy Philips csodát (Made in Hungary), nagyon dizájnyos, fekete és neonzöld színekben pompázó készülék. A fürdőszobámban kétajtós szekrény van, és mindkét ajtó tükör is egyben, így szembefordítva őket gyakorlatilag bármely szögből megtekinthető a fejem. Fogtam hát a masinát és belevágtam hajat nyírni.

Az eredmény egész jó lett, bár nem 100%, de a kisebb hibákat vagy hiányosságokat észre sem lehet venni. A munkahelyen legalábbis senki sem nevetett hangosan A dolog akkor nehéz amikor két tükör van a szemem és a valóság között, olyankor valahogy nem akar sikerülni a kezem mozgási irányát meghatározni, ha pedig bizonyos szögbe akartom fordítani a nyírógépet, az szinte lehetetlen. A végére azért kezdett működni a dolog, és végülis gyakorlat teszi a mestert, vagy mi a szösz. És mivel mostmár van saját nyírógépem, gyakorlohatok magamon gyakrabban is

Ez a hétvége a szerepjáték jegyében telt el. Szombaton egész napos Dungeons & Dragons menet volt terítéken (tehát a klasszikus, papír-kocka alapú szerepjáték). Bár maga a kaland ezúttal nem volt a legérdekesebb, ennek oka leginkább az volt, hogy kezdők is voltak jelen, de ettől függetlenül jó volt ismét játszani, közel egy éve volt az utolsó efféle játék. És úgy néz ki, ha nem is hetente, de legalábbis havonta lesz lehetőség játékra.

A kezdőkről szólva még, nem miattuk volt ez a kevésbé érdekes kaland, hanem értük ... mivel konkrétan olyan kaland lett kitalálva, ami nekik is megfelel bonyolultságban és szintben. Azért gondoltam ezt tisztázni, hogy nehogy megvádoljanak azzal, hogy a kezdőket vádolom emiatt

Aztán mivel szerepjátékból sohasem elég, ezért nekivágtam este még WoWozni is jó néhány órát, Gab007 társaságában (aki most ismerkedik a játékkal egyébként, és ennek nem mindenki örül maradéktalanul . Indítottam egy új karaktert, ezúttal egy papot (priest). A nagy játékmenet vasárnap este is folytatódott, hajnali 2ig sikerült kihúzni. Lassan lejár az első hónapom, és fizetni kell majd ha tovább akarok játszani: azt hiszem akarok

Vannak ilyen események a világban, amik nem kapcsolódnak szorosan a játékhoz, ha nagyon szigorúan nézzük a dolgokat. Szerintem viszont jó móka elszórakozni velük, és sokkal "élőbbé" teszi az egészet. Bár a valentin napi eseményekből kimaradtam, most eljött a druidák holdfesztiváljának az ideje. Amikor tüzijátékot lehet lövöldözni, és teleportkapuval eljuthatunk a sötét elfek városába. Ez körülbelül olyan esemény, mint a vándorcirkusz vagy fesztivál, ami kéthavonta érkezik Goldshire falucskába. Amolyan esemény a világban, ami színesíti a dolgokat Tegnap így kilőttem a szükséges tüzijátékmennyiséget, hogy meghívót kapjak a fesztiválra, amit meg is látogattunk Gab007-el közösen.

Az előző év legvégét sikerült alaposan ellustulni, már legalábbis ami a sportolást illeti. Most hétvégén végre sikerült rávenni magamat, hogy történjen valami, úgyhogy megint elmentem futni. Pulzusmérővel persze, ahogy kell. Teljesen siralmas állapotba kerültem, úgyhogy azt hiszem éppen ideje volt megint elkezdeni mozogni kicsit

Közben már elkezdtem egy szobabicikli beszerzési projektet is, de nem tudom ez mikorra lesz meg (épp hiánycikk a modell amit kinéztem). De talán futással is ki lehet húzni egy darabig (remélem egyszer majd mind a kettőt lehet kombinálni is).

Péntek-szombat borzalmas volt szomszéd tekintetben, mert egy rakás gyereket szereztek valahonnan, akik ugráltak-rohangáltak-kiabáltak. Persze ez teljesen normális, és nincs is velük semmi bajom - baj azzal van, hogy mindez iszonyatosan áthallatszott. Mindenesetre talán csak kölcsönbe (~ vendégségbe) voltak itt, mert tegnap délután/este viszonylag csönd volt (de nem teljesen).

Tegnap ismét december 29. volt, amikor is a Tankcsapda szokásos évvégi debreceni koncertjét tartja. És ha koncert, akkor persze főzés meg buli. Ezúttal sajnos Bravo-t nem kaptuk kölcsön, úgyhogy Gab007 lépett elő a főszakács szerepébe. A vacsorához velünk tartott még a boncmester is A tuti spagetti és némi whiskey után indultunk hárman a Főnix csarnokba, ezúttal ott tartották a koncertet.

Ismét sokan voltak, de hát ez már nem is meglepetés, hogy mennyien kíváncsiak a Tankcsapdára. Még csatlakoztak hozzánk ismerősök (hölgyek) hárman. Valamiért úgy gondolták, hogy ha már jött hó, akkor itt az ideje, hogy Gab kapjon kicsit. De a vége még is az lett, hogy ők maguk kaptak kis havat.

A koncert azt hiszem hosszabb volt, mint a tavalyi. Az előzenekarokat ismét átugrottuk, és csak a lényegre értünk oda. Nagyon jó koncertet hallgathattunk végig, bár kicsit talán hangos volt

Utána a lányok ismét úgy gondolták, hogy ideje egy komolyabb havas fürdetésnek (a célpont még mindig Gab volt), de ennek az akciónak még csúnyább vége lett mint az előzőnek, és megintcsak nem a lányok maradtak talpon.

Még egy rövid látogatás a Lovardába jött ezután, ahová a Tankcsapdás jeggyel ingyen beengedtek. Itt futottunk aztán rendesebben össze Fuzzy-vel. Bár ő is volt Tankcsapdán, a nagy tömegben szinte lehetetlen lett volna megtalálni egymást. A Lovardából aztán valamivel kettő után battyogtam haza.

Tegnap Gyuláékkal találkoztam, és együtt mentünk el jégszobrászatot nézni a Kölcsey-központ mögé. Itt aztán flex-szel és láncfűrésszel alkottak éppen a művészek. Rövid járkálás után a Morik felé vettük az irányt. Jó tudni, hogy ez a hely még most is megvan - valahogy az ilyen jó kicsi és jó helyek hajlamosak eltünni.

Ugyancsak kevés olyan hely van, ahol képesek megállni, hogy ne üvöltsön a zene, ha már egy ilyen beülős-beszélgetős helyről van szó. Pheel szokott mindig mérgelődni ezen, teljesen jogosan persze. Szép dolog a zene szeretete, de ha hangosan zenét akarok hallgatni, akkor elmegyek valami koncertre (pl. ma lesz Tankcsapda , de ha beülök valahová, akkor talán emberi hangerőt is lehetne tartani. A legjobb ilyenből az volt, hogy amikor beültünk Gab007-el valahová beszélgetni (ha jól rémlik, kb egy éve) kellemes halk zene szólt, és mi voltunk az első vendégek. Ennek örömére 5 percen belül már hangosan dübörgött valami.

Na de szóval visszatérve a Morik-ra, a forró csokijuk még mindig isteni. A melegedés is rámfért (ránk?), kinn nem volt éppen kellemes meleg - ami persze jó dolog a jégszobrok miatt.

Rövid üldögélés után vissza is tértünk hozzájuk, mert ekkora már nagyjából készen kellett, hogy legyenek. Megcsodáltuk a szobrokat, összefutottunk ismerősökkel, aztán néztük még, ahogyan bemutatóként motorosfűrésszel tűzmadarat vágnak a jégtömbből. Közben esett kicsit hó, de nagyon minimálisan (reggelre viszont fehér lett minden). Végül megszavaztuk, hogy a hidegre való tekintettel elballagunk hazafelé.



Update: Köszönet Pannának a linkért. Sajnos a kommentbe nem lehet linket rakni, úgyhogy beírom ide: HAON

Vasárnap az IKEAban jártunk, és vettem egy komódot, vagy minek hívják ezt magyarul. Fiókos, kb 1 méter magas és a hálószobába rakjuk ruhát tartani benne

Tegnap össze is raktuk, Gyula segített a műveletben. Jó játék ezeket a bútorokat összeszerelni, de hát már gyerekként is szerettem legózni Közben Pheel jutott eszembe, akinek az egész IKEA elgondolás nagyon nem tetszett

(Ezt a bejegyzést át kellett írnom kicsit az eredetihet képest, mert ügyesen gardrób szekrényt írtam bele komód helyett. Azért remélem egyszer majd sikerül megtanuljak magyarul )

Idén nem sikerült egyik Sensation (sem White, sem Black) közvetítést sem megnézni élőben, vagy akárcsak hallgatni is. Sőt, még egy kicsit el is feledkeztem róla, pedig ez mindig nagy esemény volt. Múlt héten ugyan hallgattam kicsit webrádión vagy 2 DJ keverését a White-ról, de még nem jutottam odáig, hogy letöltsem őket. Pheel írta, hogy nem szokványosak, de jók lettek, úgyhogy lassan nekem is meg kéne győzödnöm erről.

Még mindig elég meleg van (Finnországhoz képest), és ráadásul ma a repülésem is elmaradt, mert az oktatóm nem ért vissza időre (röpdösött messzire). Holnap újrapróbáljuk a dolgot

Szerdán túlestem a repülős vizsgámon. Ez ugye csak elméleti vizsga volt, tesztlapokat kellett kitölteni. A korábbi tesztelések alapján könnyebbre számítottam, így aztán lehet, hogy némelyik részéből ismételni kell (9 különálló rész van benne, vagyis 9 teszt. Ha ezekből egy vagy több nem sikerül, akkor elegendő ezeket újracsinálni).

Voltak kérdések, amit kezeltünk a kurzuson, még emlékeztem is rájuk, de a teszben mégis olyan válaszlehetőségeket adtak, amik a lehetőségeket tovább bővítették (Például külön felhívták a figyelmünket, hogy két gyereket lehet egy ülésbe rakni repülőn. De a teszt nem csak erre kérdezett rá, hanem hogy esetleg kell-e még melléjük rakni egy felnőttet is, aki a biztonsági övüket kezeli). De ezen felesleges felháborodni azt hiszem

Eredmény majd jövő héten lesz, előtte pedig repülés vasárnap (már alig várom).

A tesztekkel elég korán végeztem, így szerda délután elmentünk vidámparkba Gyuláékkal. Itt a fő atrakció a "Raketti" (magyarul rakéta) volt, ami egy függőleges torony. Ezen emelkedik meg süllyed a szerkezet 60m magasba, a szerkezeten pedig székek vannak, amibe ülni kell. A menet úgy indul, hogy kilövődünk 60m magasba (állítólag itt 4G a gyorsulás), majd utána szabadon esünk egy jót. Ezután még két kisebb fel-le következik, és tulajdonképpen ennyi az egész. Fentről gyönyörű a kilátás, de amíg oda eljutnak sokan még akár sikongatak is (ezt most nem sikerült reprodukálni).

Kanadában egyszer már ültem hasonlón, de akkor úgy gondoltam, soha többet nem fogok ilyesmire felülni. Borzalmas élmény volt (na jó, azért jó volt . Azt hiszem a mostani élmény elviselésében sokat segített a repüléskurzusom is, ahol mindenféle plussz meg minusz meg 0 G erőket kell elviselni, főleg ha az oktató bolondozik néha

A vidámparkban egyébként erre az eszközre a leghosszabb a sor, olyan fél órákat kell várni az alig 1 percig tartó eseményre (kétszer is végigvártuk). Máshol azért gyorsabban mennek a dolgok, így ültünk még hullámvasutakon meg vízes eszközökön. Ez utóbbiak egyikétől sikerült teljesen elázni

Pénteken nekivágtam a Pestországba vezető útnak. Aznap talán nem volt éppen ennyire meleg, mint ma, de azért jó szolgálatot tett a légkondi. Pheelhez mentem, és valamikor fél hatra értem fel. Jött még velem Pheel barátnője is. Aztán este még könyvszállítás (ismerősnek) és bútornézés (Pheelnek, IKEAban) volt a program. Csak én meg Pheel vágtunk neki a budapesti utaknak. Pheel mániája volt, hogy mindenképpen pesti szintre hozza a vezetési stílusomat, amely (bár ezt talán így nem mondta, de talán így gondolta megrekedt a vidéki mazsola szinten

Biztos van még amúgy mit javítani a vezetésemen, de azért a pesti szinvonal nekem már kicsit durva. Bár azt is el kell ismerni, hogy sokkal egyszerűbb volt Budapesten vezetgetni, mint ahogyan számítottam rá, de ezért korábbi élményeim tehetőek felelőssé (amik jó régen voltak már): elég horrorisztikusnak emlékeztem a pesti közlekedésre. Most azért nem tűnt rosszabbnak, mint egy zsúfolt város.

Na de a vezetésről elég ennyi. Szombaton aztán még volt kis bútornézés, de nem sikerült megfelelő és egyből elvihető példányt találni Pheelnek. Igy aztán nekivágtunk Esztergomnak, kirándulni. Ahogy leparkoltunk, először Szlovákiába mentünk át, gyalog. Ez volt az első alkalom, hogy személyivel léptem határt Kicsit sétáltunk ott, fotózgattunk. Már ekkor is elég meleg volt.

Miután visszajöttünk Magyarországra felmásztunk az esztergomi bazilikához, amit egy fagyizás után vettünk be. Odabenn kellemes hűvös volt, nem úgy a keskeny csigalépcsőkön, amikkel felmásztunk a kupola külsejéhez, hogy onnan szemléljük meg a környező vidéket. Borzalmas meleg volt, de azért csak megérte a szenvedést a felmászás és szétnézés: a magyar és szlovák oldal, kis hegyek, a duna - szép látvány fogadott odafönn.

Rövid várnézegetés után még ettünk egy "kisebb" ebédet egy kellemes étteremben, majd a Duna mentén visszakanyarogtunk Budapestre (ekkorra már késő délután/este lett), ahonnan én aztán később estefelé továbbautóztam hazafelé Debrecenbe.

Tegnap este is, és ma is esti program volt ilyen beülés és haverokkal találkozás (persze nem ez volt az első adag ilyen program amióta itthon vagyok, mindenki akivel ilyesmi időt töltöttem el vagy fogok eltölteni ideértheti magát ). Ezek azok a programok, amik hiányoznak odakinn Finnországban, és ráadásul a finnek körében hallatlan a minimális vagy az egyáltalán nem alkohol fogasztás, hamár beülünk valahová. De itthon ez simán működik, hosszas beszélgetésekkel, és ilyenkor van az, amikor elbizonytalanodom, hogy talán itthon kellene állás után szaglászni

Holnap is hasonló programok elébe nézek, bár ezúttal hosszabban, mert hétvégére Pestországba megyek, Pheel-lel találkozni. Ebben benne lesz egy szombati kirándulás is valahová a közelbe (talán Esztergom).

Odakinn egyébként a másik probléma (a beülős szokásokon túl) az ilyen kaliberű ismerősök hiánya - hiába vannak finn barátok, legyen akár munkatárs akár nem. És ez nem csak keresés kérdése sajnos (úgy értve, hogy a jelenlegiken túl keresni odakinn további ismerősöket), mert ezeket az embereket már évek óta ismerem, és mindenféle közös események és élmények kötnek össze velük, amit hirtelen meg új ismeretségekkel azt hiszem lehetetlen pótolni.

Ugyanakkor nem tudom, hogy érdemes-e nekem hazajönni, amikor többen közülünk - ki komolyabban ki kevésbé komolyan - foglalkozik azzal, hogy szintén más országban próbálkozzon álláskereséssel. Úgyhogy ez a "hol éljünk?" egy továbbra is nehéz és bonyolult kérdés, aminek ideális és jó megoldása nem tudom, hogy létezik-e? :-|

Pihenéssel telik az itthoni nyaralásom, és ma már elég meleg is volt ahhoz, hogy elmondhassuk, végre már itt van melegebb. A hét elején ugyanis Finnországban volt "hőség", 25 fokot is meghaladta helyenként a hőmérő. Nem is írok ide most sokat, inkább csak amolyan "nem hanyagoltam el a blogomat de nem történik semmi érdekes" bejegyzésre gondoltam.

Holnap lesz valami repülős program a debreceni repülőtéren, amit meg fogok nézni, ma pedig grillezni kellene Gab007-el meg még pár emberrel. Sok alvás, pihenés.

Tegnap sokan egyszerre hagytuk abba a munkát, és egy közeli kis erdőrész felé vettük az irányt (amely valahol Espooban található). Itt aztán mindenki terepszínű overallt, védőmaszkot és fegyvert kapott (amit mindenki maga szerelhetett össze a lőszertartóval és a gázpalackkal). Majd töltés következett (mindenki 500 festékgolyót kapott) és indulhatott a paintball csata.

Az erdei terepen lankás dombon játszottunk, sziklák, fák, bokrok borítottak a területet. Volt elszórva néhány ilyen raklap szerű faképződmény, amelyet fedezékként lehetett használni. 9 vs 9, capture the flag volt a játékforma. Én a kék csapattal voltam. Háborúztunk jó két és fél órát, és a játék végét egy deathmatch kör zárta, vagyis mindenki mindenki ellen - így szórtuk el az utolsó golyókat.

Kaptam néhány nagyobb találatot a karomra, térdemre meg hátamra (szép piros kör jelzi őket , meg néhány apróbbat/súrolást.

Játék után még ettünk közösen szendvicset, aztán pedig mindenki indult haza. Csak később - otthon - vettem észre, hogy mennyire fárasztó volt rohangálni meg bújkálni meg hason csúszni az erdőben, úgyhogy nem is nagyon bírtam sokáig ébren lenni.

A hosszas jó idő eredményeképpen tegnap elővettem a görkorcsolyámat. Mielőtt azonban nekivágtam volna a világnak, kicseréltem a tavaly tövid elkoptatott fékemet. Ezután a vonatsínek mellett (néha messzebb tőlük, néha közelebb) indultam el Helsinki felé. A projektvezetőm javasolta, hogy járhatnék néha munkába is görkorival, amit én nem tartok teljesen rossz ötletnek. Azért vakon és félév kihagyás után nem mernék nekivágni a dolognak, úgyhogy először felderítő utat kellett tartsak.

Ez volt tehát tegnap, nagyjából 3-4 km-t mentem a 10ből (körülbelül), ami a munkahelyemig visz. Ma ismét nekivágtam, ma már 6-7 km-t tettem meg a teljes távból. Sajnos mérni nem mértem a távot, csak az ilyen sétaútvonalak melletti táblákból saccolom, hogy mennyit mehettem. Illetve a sineken tudom, hogy olyan 10 km az út.

Örömmel nyugtáztam, hogy még mindig nagyon tetszik ez a görkorcsolyázós dolog, és ilyen jó időben vétek lenne nem kimenni. Ugyanakkor lassan időromlást jósolnak, ami annyira nem jó viszont, mivel szombaton kellene menni repülni. De hát hogy is lenne másképp! Múlt hétvégén amig kurzuson voltunk csodálatos repülőidő volt, persze, hogy most romlik el, amikor végre repülni kellene.

Azért remélem ha el is romlik, azért repülésre alkalmas marad.

Most este elővettem a Flight Simulatort ismét, hogy kicsit nézelődjek benne. Leginkább azt teszteltem le, hogy a külön letöltött Finnország az mennyire részletesen lett megcsinálva. Örömmel nyugtáztam, hogy sok dolog pontosan ugyanott van, mint a valóságban - utak, villanyvezetékek. Néhány dolog azért kevésbé volt pontatlan, de már a meglévők alapján is tudtam valamennyire tájékozódni benne (és visszatalálni a repülőtérre GPS és egyéb térképek nélkül).

Kedden ismét volt szerepjáték: ezúttal Call of Cthulhu, az 1920as évek Londonjában. Nekem egy idősödő antikrávius személyét kellett jásztani. Két ismerősömmel, egy gazdag ficsúrral meg egy magánnyomozóval vágtunk neki, hogy utánajárjunk titokzatos rémálmoknak (amik talán nem is annyira álmok) London egyik előkelőbb negyedében.

A játék igen érdekes volt, a mesélő személyéből fakadóan. Szerintem már az elején is kicsit részeges lehetett, de közben még sört is ivott. Én időnként képtelen voltam megérteni mit mond (finnül beszélt). De aztán elnézve játékostársaimat, szerintem időnként nekik sem volt tiszta minden, pedig ők finnek voltak

Aztán miután a mesélő megivott egy csupor kávét, sokat javult az érthetőség. De azért érdekes egy ember

Ami a maradék szabadidőm kitöltését illeti, tanulással telik. Naponta több/sok óra repülős dolgokat kell átnézzek és megtanuljak. Mostmár kezdek a légijog végére érni, azt hiszem ez a legnehezebb része - legalábbis számomra. Ma az emberi tűrőképességről kell majd olvasgassak, ami talán kicsit érdekesebb is, mint a légijog De a hétvégén még hátravan légijog finnül.

Tegnap ismét volt szerepjáték. Ezúttal a mesélő kiirtotta az egész partit. Talán említettem, hogy ilyen játéktesztelési céllal mesél, és ezért mindenféle szabályokat és dolgokat kipróbál. Az egyik próba az volt, amikor egy kisebb barbár horda támadt a falura az éjszaka közepén. Úgyhogy hálóingben és fegyverben vonultunk ki a házból, és az ostromlók első hulláma el is söpört minket. Mentegetőzhetnénk is, hogy sikerült baromira rosszakat dobni mindenkinek, a barbárok meg nagyon is táltos dobásokat produkáltak.

Úgyhogy a játékalkalom második felében újabb karaktereket készítettünk, a következő alkalomra, amikor a várostrom és nagyméretű hadműveletek szabályait fogjuk tesztelni.

Ma reggel olyan érzésem támadt, hogy magyar rádiót akarok hallgatni. Legutóbb amikor ilyesmit gondoltam - lehet van már vagy másfél éve, még Jyväskylä főiskolában voltam - akkor elég csúnya vége lett. De most sikeresnek mondható a projekt!

Először is kellett egy rádió, amit hallgatni akarok. Emlékeimben kutatva találtam valami Rádió DeeJay nevű adót, amit Budapesten lehetett hallani. Rövid Google keresés után (ami közben egyébként találtam egy másik érdekes lapot, talán ismerik többen: mellesleg.fm) megtaláltam a lap.hu idevágó lapját: Radio lap.hu.

Innen aztán már csak egy mozdulat volt a keresett adó (Radio DeeJay), ami interneten is sugároz, elég jó bitrátával. Kúúl!

Vééégre! Tegnap sikerült hosszú idő után első szerepjátékomon résztvenni, mint játékos. Egyúttal finn nyelvtudásom is bővült olyan fontos szakszavakkal, mint például a csatabárd

Egy Praedor nevű finn szerepjátékkal játszottunk, a Helsinki egyetem szerepjátékos klubbjában. Kicsit nekem nehezen indult a dolog, főleg a párbeszédes részek nyelvi nehézségek miatt. Egy másik játékos karakterét kellett játszanom, mivel ő nem jött el. Egy ilyen hegyibarbárt. Szóval nem kíván nagy kihívást. Maga a rendszer is ilyen ... minek is hívják? Hősies fantasy? Karddal (és csatabárddal, esetemben) kell menni és a gonosz rablóktól megszabadítani a falut, meg ilyesmi. Fun

Jövő héten várható folytatás.

A múlt héten túl sok repüléssel kapcsolatos inger ért. Meg ejtőernyőzéssel kacsolatosan is. Nem beszélve arról, hogy a Helsinkii repülőtér (EFHK) ILS megközelítő eljárása alatt lakom (4R/4L pálya megközelítése). Így az ablakomból is sok repülőt lehet látni, nem beszélve, hogy reprádión fogható a légiforgalmi irányítás.

Mindezek következménye az lett, hogy beszereztem egy Flight Simulator 2004-et meg egy joysticket, és a hétvége jelentős részét repülési ismereteim bővítésére fordítottam. Majdnem a tanulás kárára ment a dolog - ma ugyanis voltam megmint Microsoft certifikálós vizsgán, és erre azért nem árt felkészülni.

Bár eredmény majd 3 hónap múlva várható, mivel ez ilyen Beta vizsga volt, vagyis még a vizsgát is csak tesztelik. És ilyenkor nem mondanak egyből eredményt. Szerintem borzalmas dolog így várni rá, úgyhogy szerintem legközelebb nem is nagyon fogok ilyen béta vizsgára jelentkezni.

De visszatérve a repülésre, pénteken menni kellett az új függönyömért. Az út amin menni kellett szintén a fentebb említett közelítő eljárás alatt fekszik, csak drasztikusan közelebb a reptérhez (értsd: lentebb vannak a gépek! ). Tudom, hogy butaság, meg hülyeség és veszélyes, de nem tudtam megállni nem nézni a sok repülőt. Igazság szerint nem lenne szabad vezessek repülőtérhez közel

Ma reggelre aztán maradt a hideg, de lett nagy hóesés. De ami még rosszabb, hatalmas sztrájk vette kezdetét, finnország buszközlekedésének (helyi járatok, helyközi járatok) a fele legalább nem jár, ugyanígy nincs szemétszállítás és árufuvarozás sem. Legközelebb szerdán tárgyalnak, addig biztosan tart, de az álláspontok állítólag nagyon messze vannak egymástól. A sztrájk országszerte állítólag mintegy félmillió ember munkába járását akadályozza. Igazán elhanyagolható szám A boltok áruszállítása is érintett, bár a boltok elvileg felkészültek készlethalmozással, és másfél hétig nem kéne legyen probléma. Kíváncsi leszek mi lesz a vége.

Azért érdekes, hogy amelyik buszoscég pl. sztrájkol, ott a buszvezetők közül SENKI sem vezet. Nem úgy mint otthon, ahol a MÁVos sztrájk alatt azért egy-két vonatot elengednek általában. De hát nálunk sok mindent nem tudnak rendesen csinálni

(egy-két busz itt is jár, de azt úgymond a céges vezetők vezetik, nem pedig a munkások. Persze ez csak csepp a tengerben, mert nem oldja meg a rengeteg kieső járatot).

Pénteken munka után (igazából már délután elindult) elmentünk közösen munkatársakkal "bár"-ba (errefelé minden iszogatásra alkalmas szórakozóhely baari (ejtsd: bári, nagyon hosszú á-val vagyis bár).

Ez ilyen búcsúbuli volt, mivel az egyik nő most három év után céget vált. Délután volt közös kávézás/sütizés, ahol finn szokás szerint a céget elhagyó ajándékokat is kapott.

Az esti program iszogatásból állt. Az elején lazábban - ezen vettem részt én is, néhány siiderivel Meg aztán volt vacsora is - mármint aki akart, rendelt magának. Én valami bélszínt ettem, rendkívül jó volt, de megintcsak meg kell állapítsam, a drága ételekből az adag kicsi, és nem lehet tőle jóllakni

Ezután az est további programja a finn érdekeltségű sportesemények nézése (közösen, bárokban) és határtalan sárga föld alá ívás volt, ami annyira nem vonzott - úgyhogy inkább hazavonatoztam

Pheel ma megjött nagy Budapest városából, hozott ajándékokat (nem rózsaszín műhattyút sajnos, csak egy könyvet, de azért így is örülünk neki), aztán délután voltunk termálfürdőben is.

De mielőtt ennyire előreszaladnánk ... délután felcsörgött, hogy nem mennék-e le a ház elé. Lebaktattam, majd beültem a kocsijába, mert kinn jeges szél fújt, mégis jobb meleg autóban beszélni. Az ám, de elindultunk majdnem azonnal az Intersparba - pedig én csak a ház elé indultam Fürdőruhát kellett szerezni, méghozzá női modellt, ezért indultunk bevásárolni. Vagyishogy Pheel meg Brigi indult, én meg épp a kocsiban voltam.

Na rövid bevásárló körút után, ahol fürdőruha nem lett, pezsgő viszont lett ismét hazaértem. Aztán összepakoltam, és lassan lehetett is menni a termálba. Már elég régen áztattam magamat meleg vízben, ez mindig olyan kellemes időtöltés, főleg beszélgetéssel egybekötve. Ezúttal a szilveszter lebonyolítását is megvitattuk, valami rejtélyes oknál fogva már délután kettőkör kezdeni akarnak. Nem emlékszem tavaly mikor indultunk neki a mókának, de szerintem csak később.

Szóval a szilveszter ezúttal is, mint már megszokhattam, Pheel társaságában (meg persze lesznek ott mások is) fog telni, amit persze egyáltalán nem bánok. Azt hiszem idén már nem is igen írok ide semmit, úgyhogy Boldog Új Évet mindenkinek, aki a blogom olvasására vetemedett

A búcsúzkodások sora folytatódott, most utolsó vacsorához gyűltünk össze, ami ezúttal gulyásleves volt. A két szakács első leves próbálkozása nagyszerűen sikerült, és ellentétben a tavalyi gulyással (ez a gulyás eléggé népszerű dolog ez most még nem is volt túlzottan erős (pont jó volt.

Bár erről biztos hosszás vitát lehetne folytatni emberekkel, kinek milyen fűszerezettség a jobb ... nekem már alig kell só meg fűszer a kajákba, ez a finn íztelen kaja hatása

(nem úgy húgom, aki hatalmas sót borít minden kajába, főleg itt Finnországban)

Érdeklődve olvastam, hogy dec 23-ára minden helyjegy elkelt a debreceni IC vonatokra. Örömmel nyugtáztam, hogy nekem két helyjegyem is van aznapra - biztos ami bizos, hátha késik a repülő. Persze gondolom újabb ICket nem fognak hadirendbe állítani - sőt örülhetek, ha ezen mostaniakkal hazaérek.

Még persze kérdéses, ezúttal milyen extrém időjárás lesz majd az utazás alatt. Alig várom hogy megtudjam

Azt ugyan csak kb tudom ki volt Cooper (mintha valami amerikai fickó lenne/lett volna), mindenesetre ma volt céges cooper futás. Gimi óta nem futottam ilyet, de nem csak én voltam egyedül, mert a többi munkatárs sem futott már régóta (bár itt katonaságban állítólag futtatták, legalábbis a fiúkat).

Mindenkitől előre bekérték, hogy kb mennyit akarna futni. Ez érdekes kérdés volt, mert anélkül hogy az utóbbi időben kocogtam volna ilyet saccolni ... hát kicsit sokat saccoltam magamnak, aztán 200 méterrel el is maradtam a tervtől, és így 2300 méterrel fejeztem be a 12 percet.

Aki esetleg nem tudná (ilyen is volt már a Cooper futás lényege, hogy 12 percig kell futni. Olyasmit magyaráznak, hogy ebből ilyen általános erőnlétet vagy mit lehet aztán mérni. Az én teljesítményem, életkorom stb alapján átlagosnak mondható. Ami nem meglepő, sőt jó, örülök hogy nem lett átlag aluli a teljesítmény.

Voltak akik az én 200 méteres tévedésemnél nagyobbat tévedtek, ki felfelé, ki lefelé.

Érdekes megfigyelés volt, hogy baromi sokan Polar mérőórákkal futottak, ami méri a pulzust meg kinek még mit. Gab007 is szerzett ilyet, és próbálta ajánlatni is. Bár egyre inkább látom értelmét, még nem szántam el magam ilyen vásárlásta. A lényege ennek, hogy beállítjuk pl. a maximális pulzusszámot, és az óra csipog, ha ezt túllépjük. Arra való (ez a funkció legalábbis), hogy ne terheljük túl magunkat. A max pulzusszám meg függ nemtől, kortól, súlytól, stb. Lehet vele mérni átlag pulzust és még sok minden mást - legalábbis a bonyolultabb modellekkel.