Frenzy Blogja
Frenzy webnaplója: mindennapok Finnországban meg sok más dolog

Vasárnap aztán egy biciklitúra következett a Bükkbe. Itt már elég régen jártam, és nagyon nagy örömömre szolgált, hogy sikerült megszervezni ilyen programot is - bár kicsit kellemetlen is volt, mert emiatt kellett az előző napi pesti látogatást rövidebbre fogni. Bár az idei nyaralásom hosszabb, mint az eddigi itthon eltöltött szabadságaim, úgy tűnik, ez is elég rövid még.

A tervezettnél kicsit később indultunk, két kocsival. Én a sajátommal, Gab007 is a sajátjával. A tetőcsomagtartó miatti kavar miatt csak így tudtunk három biciklivel elvergődni Miskolcig. Gab elég durva tempót diktált kocsival - számomra legalábbis. De azért mókás volt "konvojban" vezetni, remélem nem sikerült túlságosan visszatartanom őt.

Aztán nekivágtunk hárman - Gab007+Dóri meg én - a hegynek. Egy "standard" Bükkszentkereszt felmentellel nyitottunk, és úgy gondoltuk, meglátjuk, mi lesz a vége. Az út elején semmi különösebb nem volt, viszonylag simán haladtunk felfelé, bár volt egy-két pocsolya, ami már előrejelezte, hogy később akár durvább saras-mocsaras útszakaszok is következhetnek. És sajnos következtek is. Mire Bükkszentkereszt közelébe értünk már mindenki sáros volt, átvágtunk dúsabb aljnövényzeten, és mindezek tetejébe még eléggé meleg is volt.

Úgyhogy a bükkszenti kutat igazi megváltás volt elérni. A hideg vízben mosdani, inni és biciklit mosni is nagyon jól lehetett. Amikor ezen közvetlen problémákon túlestünk, közös fagyizás következett, ami után pedig a Lillafüreden keresztüli visszatérésre szavaztunk. Bár úgy tűnt Gab még bírna túrázni valamerre, Dóri is a visszatérésre szavazott, és én is kicsit már fáradtnak éreztem magam. Úgyhogy a hosszú legurulás következett, utána pedig indultunk hazafelé.

Tiszaújvárosban volt megálló, ahol Gab anyukája látott minket vendégül isteni vacsorával. Utána ahogy üldögéltünk a TV előtt, már éreztem, hogy eléggé fáradt vagyok, és hazaérve Debrecenbe ez még inkább elhatalmasodott rajtam, úgyhogy alvás következett.

Hétfőn aztán derékfájás volt a program szinte egész nap - vagyis feküdtem otthon. Elég borzalmas volt a hőmérséklet egész nap. Este pedig vendégség következett megint. A mai keddi napon viszont a korábbiaknál is sokkal elviselhetetlenebb lett a meleg, a megváltó hideget pedig napok óta csak igérgetik, de valahogy mindig hátrébb csúszik. De lassan véget is ér a vakációm, pénteken indulok vissza Finnországba.

Pénteken nekivágtam a Pestországba vezető útnak. Aznap talán nem volt éppen ennyire meleg, mint ma, de azért jó szolgálatot tett a légkondi. Pheelhez mentem, és valamikor fél hatra értem fel. Jött még velem Pheel barátnője is. Aztán este még könyvszállítás (ismerősnek) és bútornézés (Pheelnek, IKEAban) volt a program. Csak én meg Pheel vágtunk neki a budapesti utaknak. Pheel mániája volt, hogy mindenképpen pesti szintre hozza a vezetési stílusomat, amely (bár ezt talán így nem mondta, de talán így gondolta megrekedt a vidéki mazsola szinten

Biztos van még amúgy mit javítani a vezetésemen, de azért a pesti szinvonal nekem már kicsit durva. Bár azt is el kell ismerni, hogy sokkal egyszerűbb volt Budapesten vezetgetni, mint ahogyan számítottam rá, de ezért korábbi élményeim tehetőek felelőssé (amik jó régen voltak már): elég horrorisztikusnak emlékeztem a pesti közlekedésre. Most azért nem tűnt rosszabbnak, mint egy zsúfolt város.

Na de a vezetésről elég ennyi. Szombaton aztán még volt kis bútornézés, de nem sikerült megfelelő és egyből elvihető példányt találni Pheelnek. Igy aztán nekivágtunk Esztergomnak, kirándulni. Ahogy leparkoltunk, először Szlovákiába mentünk át, gyalog. Ez volt az első alkalom, hogy személyivel léptem határt Kicsit sétáltunk ott, fotózgattunk. Már ekkor is elég meleg volt.

Miután visszajöttünk Magyarországra felmásztunk az esztergomi bazilikához, amit egy fagyizás után vettünk be. Odabenn kellemes hűvös volt, nem úgy a keskeny csigalépcsőkön, amikkel felmásztunk a kupola külsejéhez, hogy onnan szemléljük meg a környező vidéket. Borzalmas meleg volt, de azért csak megérte a szenvedést a felmászás és szétnézés: a magyar és szlovák oldal, kis hegyek, a duna - szép látvány fogadott odafönn.

Rövid várnézegetés után még ettünk egy "kisebb" ebédet egy kellemes étteremben, majd a Duna mentén visszakanyarogtunk Budapestre (ekkorra már késő délután/este lett), ahonnan én aztán később estefelé továbbautóztam hazafelé Debrecenbe.

Tegnap este is, és ma is esti program volt ilyen beülés és haverokkal találkozás (persze nem ez volt az első adag ilyen program amióta itthon vagyok, mindenki akivel ilyesmi időt töltöttem el vagy fogok eltölteni ideértheti magát ). Ezek azok a programok, amik hiányoznak odakinn Finnországban, és ráadásul a finnek körében hallatlan a minimális vagy az egyáltalán nem alkohol fogasztás, hamár beülünk valahová. De itthon ez simán működik, hosszas beszélgetésekkel, és ilyenkor van az, amikor elbizonytalanodom, hogy talán itthon kellene állás után szaglászni

Holnap is hasonló programok elébe nézek, bár ezúttal hosszabban, mert hétvégére Pestországba megyek, Pheel-lel találkozni. Ebben benne lesz egy szombati kirándulás is valahová a közelbe (talán Esztergom).

Odakinn egyébként a másik probléma (a beülős szokásokon túl) az ilyen kaliberű ismerősök hiánya - hiába vannak finn barátok, legyen akár munkatárs akár nem. És ez nem csak keresés kérdése sajnos (úgy értve, hogy a jelenlegiken túl keresni odakinn további ismerősöket), mert ezeket az embereket már évek óta ismerem, és mindenféle közös események és élmények kötnek össze velük, amit hirtelen meg új ismeretségekkel azt hiszem lehetetlen pótolni.

Ugyanakkor nem tudom, hogy érdemes-e nekem hazajönni, amikor többen közülünk - ki komolyabban ki kevésbé komolyan - foglalkozik azzal, hogy szintén más országban próbálkozzon álláskereséssel. Úgyhogy ez a "hol éljünk?" egy továbbra is nehéz és bonyolult kérdés, aminek ideális és jó megoldása nem tudom, hogy létezik-e? :-|

Teljesen fel voltam készülve, hogy itthon borzalmas rossz idő lesz meg eső meg ilyenek (ezt mondták nekem előre, hogy elmarad a nyár . Errefel kánikula van, mostmár itt van melegebb, és nem Finnországban. Ráadásul azt állítják talán marad is egy ideig. Juhé

(normális körülmények között nem rajongok a melegért, és nem is nagyon bírom sokáig elviselni, de tekintve, hogy nekem még hátravan a finn nyár, azt hiszem a saját nyaralásom alkalmával mégiscsak örülni kell a melegnek meg napsütésnek

Tegnap grillezés volt, azt hiszem jól sikerült, bár a nagy jeges északon kicsit elszoktam az innivalóktól, aztán rosszabbul néztem ki a végére, mint szerettem volna. És sikerült bővíteni ismerőseim körét, ezúttal leendő orvosokkal

Ma délelőtt "lábadozással" telt, délután pedig kinéztünk anyukámmal a debreceni repülőtérre, ahol tüző napsütés meg valami repülőnap szerűség fogadott. Először olyasmit mondtak, hogy van valamiféle sétarepülés - városnézés. De aztán arról kiderült, hogy ez csak ilyen egy ember mehet egyszerre rendszerben működik. Lehetett (volna) választani a kisrepülő (talán Cessna 150 volt) meg sárkányrepülő között. Szóval ilyen sok ember egy gép és megyünk várostnézni nem volt. Pedig meg lehetett volna nézni Debrecent felülről.

Pihenéssel telik az itthoni nyaralásom, és ma már elég meleg is volt ahhoz, hogy elmondhassuk, végre már itt van melegebb. A hét elején ugyanis Finnországban volt "hőség", 25 fokot is meghaladta helyenként a hőmérő. Nem is írok ide most sokat, inkább csak amolyan "nem hanyagoltam el a blogomat de nem történik semmi érdekes" bejegyzésre gondoltam.

Holnap lesz valami repülős program a debreceni repülőtéren, amit meg fogok nézni, ma pedig grillezni kellene Gab007-el meg még pár emberrel. Sok alvás, pihenés.

Ma hajnalban sikerült átlépnem Magyarország határát - valamikor hajnali kettő körül teljesítettem ezt a pontot. Ezzel kezdetét vette a nyári szabadságom. Vagyis konkrétabban már pénteken, amikor kocsival nekivágtam az útnak.

Először komppal keltem át Tallinnba, majd innen tovább olyan 150 km-t mentem még. Ugyanott szálltam meg, mint októberben odafelé második nap. Innen volt aztán szombat reggel 6kor start. És végül olyan 23 óra 25 perc elteltével (hajnali fél öt előtt) érkeztem meg Debrecenben (ezalatt mintegy 1500 km-t megtéve). Azért volt közben néhány szünet, kaja, wc, elfogyott néhány energiaital, de végül sikerült megérkezni haza.

Igazából nem volt előre eldöntve, hogy ilyen egybe utat fogok csinálni. Úgy gondoltam, majd haladok valahogyan és vagy megszállok, vagy nem. Vagyis maga a lehetőség azért adott volt. Aztán napközben csúszott egy órát az eredeti körülbelüli tervem, meg az út végére világos lett, hogy elszámoltam az eredeti távot kb 150 km-el, de végül is ezek a dolgok nem tartottak fel, és valamikor este 6 és 7 között (mivel ekkorra már visszaállítottam az órát, ezért 13-14 óra vezetés telt már le) döntöttem el, hogy akkor végül is hazáig vezetek. Átlagsebességnek körülbelül 64 km/h jött ki, ami kicsit lassabb mint az út elején megtervezett 70 km/h. De azért még így is elég jónak mondható, főleg mivel nem siettem túlságosan.

Ébrenlétemet a korábban már írt energiaitalokkal, csokival és persze énekléssel próbáltam fenntartani. Zenével együtt énekelve sokkal könnyebb ébrenmaradni.

Útközben néhány díjat is sikerült kiosztani. Ilyen pl. a legborzalmasabb útépítés díja, amit az őszi mezőnyhöz hasonlóan idén is Lettország nyert. Bár ezúttal a győzelem nem volt egyértelmű, mert másfelé is voltak szörnyű útépítések. A legjobban kitáblázott ország Lengyelország lett, azonban egyúttal a legborzalmasabb közlekedési csomópont, legszarabb út és legvadabb sofőrök kategóriában is az élen végzett. A legjobb út díjat Litvánia kapta, bár jó esélyekkel pályázott a korábban már említett útépítési díjra is. A legrosszabb kitáblázottság díjat Szlovákia nyerte el.

Egyszeri élmény volt ekkora utat levezetni egyszerre, de nem hiszem, hogy mégegyszer vállalkoznék rá. Bár azért ki kellett próbálni egyszer ezt is

Tegnap a mi részlegünk a munkahelyről áthajózott Suomenlinnába (ez egy régi vár/erődítmény egy szigeten Helsinki előtt), ahol bő három órán keresztül főnökünk előadásait hallgattuk. Némelyik izgalmasabb volt, némelyiken sikerült majdnem elaludni. Utána pedig vacsi (grillbüfé) volt szintén ugyanott. Este utána ismét hajóval vissza Helsinkibe, majd vonattal haza.

Errefelé divatos évente többször is ilyen összegyűlünk, beszélnek nekünk, aztán van kaja vagy valami programot szervezni. Csak az a baj, hogy az összegyűlős részén részlegünk minden tagja ottvan, és szerintem nehéz olyan témákat találni, ami mindenkinek hasznos (és ilyen módon nem próbál elaludni a társaság fele

Ma böngésztem híreket weben, és látom, hogy az egyik IT hírekkel foglalkozó site tegnap közölte a hírt, hogy bezárták a The Pirate Bay torrent oldalt. Kicsit el vannak maradva, mert tegnapelőtt már újra is indították

Tegnap sokan egyszerre hagytuk abba a munkát, és egy közeli kis erdőrész felé vettük az irányt (amely valahol Espooban található). Itt aztán mindenki terepszínű overallt, védőmaszkot és fegyvert kapott (amit mindenki maga szerelhetett össze a lőszertartóval és a gázpalackkal). Majd töltés következett (mindenki 500 festékgolyót kapott) és indulhatott a paintball csata.

Az erdei terepen lankás dombon játszottunk, sziklák, fák, bokrok borítottak a területet. Volt elszórva néhány ilyen raklap szerű faképződmény, amelyet fedezékként lehetett használni. 9 vs 9, capture the flag volt a játékforma. Én a kék csapattal voltam. Háborúztunk jó két és fél órát, és a játék végét egy deathmatch kör zárta, vagyis mindenki mindenki ellen - így szórtuk el az utolsó golyókat.

Kaptam néhány nagyobb találatot a karomra, térdemre meg hátamra (szép piros kör jelzi őket , meg néhány apróbbat/súrolást.

Játék után még ettünk közösen szendvicset, aztán pedig mindenki indult haza. Csak később - otthon - vettem észre, hogy mennyire fárasztó volt rohangálni meg bújkálni meg hason csúszni az erdőben, úgyhogy nem is nagyon bírtam sokáig ébren lenni.

Az elmúlt hétvégén végre semmi egész napos programom nem volt. Se túlóra, se kurzus, se semmi. Úgyhogy lehetett nyugodtan pihenni, ami jelent esetben alvást, olvasást és filmnézést jelentett. A számítógépem még mindig szervízben van, így alternatív elfoglaltságokat kellett keressek. Persze voltak néhány kötelező elfoglaltság, így pl. kajavásárlás.

Pénteken egy alkalmat, tegnap vasárnap pedig két alkalmat is sikerült repülni. Igy már összesen 9 alkalommal rendelkezem. Pénteken is meg tegnap is átesést gyakoroltunk, és meglepő módon élvezni kezdtem amikor "zuhan" a repülő - korábban ez az érzés mindig rosszul esett, most meg már hiányzik, ha nincs

(aki esetleg nem tudná mi az átesés: a szárnyak és a relatív levegőirány közti szöget (angle of attack) addig növeljük, hogy a szárny elveszítse (vagy legalábbis drasztikusan lecsökkenjen) felhajtóerőképzését. Ilyenkor a repülő elindul lefelé, mondhatni mint egy kő. És ebből az állapotból kell tudni visszahozni "rendes" állapotba).

Tegnap a szél sem fújt annyira, úgyhogy nem volt olyan nehéz a leszállás sem, és így tulajdonképpen elmondhatom, hogy véghezvittem első önálló leszállásaim.