Frenzy Blogja
Frenzy webnaplója: mindennapok Finnországban meg sok más dolog

Ma Kojakékhez (Kojak+Melinda) mentünk Zoliékkal (Zoli+Annamari), amolyan háznézős jelleggel - időnként össze szoktunk ülni és beszélgetni, "tapasztalatot" cserélni meg elmondani ki hogyan áll. Ezek mindíg érdekes beszélgetések szoktak lenni, bár időnként mintha kockulásba hajlana a dolog. Ezúttal megtekintettük Kojakék új házát is, két szinten.

Na de náluk mindig van valami jó kis játék (társasjáték), persze a csocsón kívül. Így ismertem meg a korábban már emlegetett Jungle Speed játékot is. Ezúttal az Alhambra nevű társassal ismerkedtünk, amiben saját Alhambrát (szakszóval: pecó) kell építeni a különböző elemekből (kert, palota, stb, a Mór építészet remekei). Az elemeket meg hozzájuk a pénzt pedig a piacon lehet összeszedni. Kellemes játék ráadásul nem valami vad a menete, úgyhogy kevésbé agresszív játékosok is élvezhetik

Volt egy másik játék is újdonság, de azt még senki sem próbálta ki. Pedig izgalmasan hangzott, mert szerepjátékos beütése volt neki. Bővebb infó róla: Munchkin.

Kamatoztatva a tegnap már létrejött változásokat a blog minden linkje mostmár barátságos link lett. Vagyis ha megnézed egy adott hónap, egy adott nap vagy egy kategória linkjét, mind-mind barátságosan olvasható (nem pedig számokat tartalmaz). Ugyanígy az összes bejegyzés linkje szintén barátságosabb lett (tartalmazza a bejegyzés címét, és megintcsak nincsen szám). A régi permalinkek továbbra is működnek, vagyis ha korábbról belinkeltél valamit tőlem azzal sincs semmi gond, és valószínűleg nem is fogom megszüntetni azok működését. De mostantól ez az új módszer van használatban.

Felfedeztem még közben, hogy kommenteltek régi bejegyzésekhez (az adatbázist böngészve). Úgyhogy nekik gyorsan válaszoltam is oda. Még ki kellene találjak valamit erre, mert bizony ez komoly probléma, hogy a régi bejegyzések kommentjeit csak akkor látom, ha odalapozok

Ma elmentünk megnézni délután a második debreceni jégszobrász bemutatót. Ezúttal külföldi vendégeknek nyoma sem volt, négy magyar fickó faragott több-kevesebb sikerrel jégszobrokat Disney figura alakúra (Razide csinált képeket is a dologról, bal oldalt a blogjában megtekinthető, vagy közvetlenül itt). Nézelődtünk kicsit, aztán bemondták, hogy fél héttől lesz majd a színpadon nagy közös faragás láncfűrésszel. Mivel még két óra volt addig, ezért úgy döntöttünk, hogy beülünk valahová.

Először a Mozart nevű helyre mentünk, ami bár főleg édességüzlet de van benne valami kis kávézó rész is. A kis szót komolyan kell venni, mert tényleg nagyon kicsi, csak kétszemélyes asztal volt szabadon, mi négyen voltunk -> újra látogatás a Morik Cafeban. A forró csokijuk még mindig nagyon jó (Arisztrokraták Forró Csokoládéja, olvadt csokival és rumos mazsolával .. nyamm).

Kis üldögélés után visszamentünk, hogy megnézzük a jégszobrászat végét, körülbelül 18:10-18:15 körül értünk vissza - jóval fél hét előtt tehát. És mit látunk? A két szobor amit a színpadon kellett volna faragniuk már készen is volt. Csodálatos. Úgyhogy ezzel be is fejeztük a jégszobrászatot, és inkább elmentünk enni valamit, majd Gyuláéknál forralt borral zártunk.

Az igazsághoz még hozzátartozik, hogy az egész jégszobrász programot sűrű homály fedte, már ami a tájékoztatást illeti. Mert neten semmi sem volt róla, valami újságban írták, hogy lesz ilyen Debrecenben, de a helyet és időt már nem tudták megírni. Szóval szervezésből eléggé elégtelen volt ez idén, nem is beszélve a fentebb leírt "kisebb" félretájékoztatásról.

Már korábban is mondták amióta hazajöttem, hogy a nagy felhők - miegymás - miatt Debrecenben nagy a légszennyezés. Ezt ma magam is tapasztaltam, amikor délután gyalog indultam neki ügyeket intézni meg találkozni Gyuláékkal. Legalábbis a Bólyai utca környéként alig lehetett levegőt venni, olyan nagy volt a szmog (vagy minek nevezzük). Bentebb érve házak közé valamelyest javult a helyzet.

Aztán egy idő után épp az InterSpar előtt jártam, és láttam, hogy számtalan autó megy üresen, ülnek benne, várnak, de más semmi sem történik. Így ám nem is csoda, hogy nagy a szennyezés, amikor feleslegesen megy a kocsi motorja. Erre Finnországban van jó kis szabály is: normál körülmények között maximum 2 percig mehet álló helyzetben az autó motorja, nagy mínuszok esetében 4 percig. A túllépést a rendőr büntetheti (lámpánál állás természetesen nem számít ide, de parkolóban, udvaron, útszélen, stb igen).

Hosszas készülődés (vagyis inkább készítés) után végre felraktam a blog motor negyedik verzióját. Több mint fél évig készült, persze a valódi munkával telt idő csak néhány nap, a fennmaradó időben csak porosodott a merevlemezen.

Külsőleg talán nem sok minden változott, de belül szinte teljesen újra lett írva, főképp azért mert egy-két tervezett újítás miatt erre szükség volt/lesz. De szóval aki olvasgatja a blogot, annak nem kellene változást tapasztalnia, ha mégis ilyesmit látna (tehát hibát) akkor legyen kedves jelenteni.

Ami mindenkinek látszó újítás, hogy az RSS feed mostmár az első bekezdést is mutatja a bejegyzésből (a teljeset nem akartam). A skineket is kicsit átszabtam, meg az elrendezés is változott (nem beszélve új skinről). Véleményeket ez ügybe ehhez a bejegyzéshez lehet hozzáfűzni kommentként.

Az URL felépítés nem változott, úgyhogy a korábbi permalinkeknek is mennie kellene.

Ma elindulok hazafelé, és nem tudom mennyire lesz időm, mikor és hogyan írogatni ide az ünnepek alatt.

Mindenesetre ezúton kívánok mindenkinek aki erre jár:

Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet!

A hétvégén ismét szerepjáték volt, ezúttal Werewolf (ezt is ki kellett próbálni). Kicsit az eleje nehezen indult, mivel közben a cégnél megint program használatbavétel volt, és távolról kellett felügyelnem, aztán történtek mindenféle gondok. De végül az sikeresen zárult, és utána már nem volt gond a játékkal sem, megint sikerült jó későig elhúzni.

Még visszább térve kicsit, csütörtökön gyerekfotózást végeztem, manósapkás apróságok. Érdekes élmény volt: három nagyobbacska (3-5-7 év) meg egy nagyon kicsi (2 hónap), és mindezt egy képbe. Még egy gyerekről is nehéz képet csinálni, hát még három+egyről. De végül a sok közül csak sikerült találni néhányat, amik jól sikerültek. Mindenesetre a végén már mindenféle eszközt be kellett vetni, hogy egy fele nézzenek és mosolyogjanak is közbe (plüss játékok, viccelődés, anyuka segítsége, stb, stb

Újabban RAW képeket kezdtem el gyártani a fényképezőgéppel. Eddig volt elég teendő és tanulnivaló a fotózás kapcsán, hogy ezt a lépcsőt ne lépjem meg, most pedig így néhány alkalom után nem tudom akarnék-e visszamenni (bár a RAW+JPG mód megfelelő kompromisszumot kínál). Mindenesetre RAW képekből jót gyártani sokkal könnyebb, mint JPGből. (Technikai értelemben persze ... nyilván a kép tárgyát, komponálását tekintve mindegy, hogy melyik formátumban készül. Csak hát a végeredmény számít, nem egyik vagy másik).

A munkahelyemen egyre jobban látszanak a munkámban a változás jelei, bár a régi dolgok még visszaköszönnek gyakran mégis egyre több érdekes dolgot csinálhatok, és ha minden igaz ezek száma nem is fog csökkenni.

Immár megoldottam minden logisztikai problémát karácsony kapcsán is, úgyhogy mostmár csak azért kell drukkolni, hogy pénteken ne legyen ónos eső (nem ez lenne az első alkalom), sztrájk (ilyen még nem volt) vagy más hasonló rémség a hazautazás alatt

Tegnap a munkahelyemen is virtuális gép telepítésével foglalkoztam, de már korábbról is használtam ilyet. A munkahelyi gépemen egy Microsoft Virtual PC-vel futó virtuális gépbe virtuális Windows XP-t telepítetem. Eredeti célja tesztelés volt (IE6 tesztelés, mivel a fizikai gépemen IE7 van már). De később rákerült pl. chatprogram. Ugyancsak ezen a virtuális gépen tartok olyan dolgokat, amik nem a munkához köthetőek. A rendszer jól működött, egy-két apróságot leszámítva, aztán ma végleg felmondta a szolgálatot.

Kezdetben a billentyűzettel volt baj: csak kis késéssel lehetett a virtuális gépben használni, illetve összekevert két billentyűt (az egyikből kettő lett, a másik pedig eltűnt - így pl. magyar billentyűzeten nem tudtam é betűt vagy ö betűt leütni, mikor melyiket, viszont akár két külön helyről is beüthettem a 0 - nulla - számjegyet. Fantastic ).

Sokáig kerestem megoldást erre a problémára, de úgy tűnt nincs rá. Új verzió nem érkezett a Virtual PCből (Virtual PC 2007 van használatban ... vagyis volt), newsgroupon, neten nem találtam ilyen jelleggű problémát. Időközben fizikai gépet cseréltem, újraraktam és ugyanaz a probléma volt.

A tegnapi virtuális gép telepítés VMware-el történt, mert a cégnél az van használatban. Egészen konkrétan VMware Workstation verzióval. Ez a fizetős verziójuk, amivel csinálni is lehet virtuális gépet. Van egy ingyenes verzió, VMware Player, de ezzel csak létező gépet lehet elindítani, létrehozni újat nem. (A Virtual PC amúgy teljesen ingyenes). VMware-ben semmilyen probléma nincs a billentyűzettel.

Úgyhogy megpróbáltam megszerelni a Virtual PC image-t, aminek az lett a következménye, hogy a billentyűzet és egér egyáltalán nem működött benne. Innentől kezdve aztán bármit csináltam vele, nem volt hajlandó működni, se virtuális se fizikai reboot után. Mivel input eszközök nélkül használhatatlan, így végül elegem lett belőle és megszabadultam a Virtual PCtől. Most VMwareben fut a saját image-m (ha már egyszer a cégnek van legális VMware verziója ). Amúgy is sokoldalúbbnak, robosztusabbnak tűnik a VMware. Csak nem támogat (legalábbis ez a verziója) wide monitorokat, bár állítólag meg lehet bütykölni. Majd egyszer azt is ki kell próbálni.

Ma végre rászántam magam kis kicsit jobban utánanéztem az általam használt VoIP program (VoipBuster) mobiltelefonokhoz nyújtott szolgáltatásainak. Eddig csak számítógépről használtam, például hazatelefonálni, mivel vonalas telefont hívni róla rendkívül olcsó (néha ingyen van) és mobilt hívni másik országban szintén olcsóbb, mint az adott országból.

Egy ideje olvastam, hogy támogat SIP-et, és a mobiltelefonom is támogat SIPet (Nokia E60) úgyhogy ma összejátszottam a kettőt. Most tehát a mobilomról WLANon keresztül tudok SIP kapcsolatot létrehozni, és így VoIP telefonálni bárhonnan, ahol van WLAN. Elég ügyesnek tűnik dolog, ráadásul ugye lényegesen olcsóbb, mint a rendes telefon (bizonyos feltételek mellett). Egy baja van csak: megeszi a telefon akkuját

Pénteken délutánra sikerült túlesni a négy napos kurzuson, így összesen 8 napnyi képzés volt ebben a gyűjteményben. A végén aztán a hosszú munka eredménye is megjött: Software Architecture Professional Certificate. Elviekben tehát már mindent tudunk ebben a témában, aztán lassan ideje gyakorlatban is kamatoztatni. Sok érdekes dolgot hallottunk amúgy, de összeségében úgy érzem az első négy nap (ami Svédországban volt) tudás tekintetében többet ért, mint ez a második négy.

Bár minden kényelemmel el voltunk látva ott (az első két napon a hosszú kurzusórák után úszás és sauna következettt nekem, nem is beszélve a kajákról), azért egész nap új dolgokat feldolgozni elég fárasztó (persze tudom, valamikor egyetemre is kellett járni, de azért ott sem ennyire tömören jöttek a dolgok ... meg aztán az már régen volt amúgy is ). Úgyhogy pénteken este sikerült is 10 órát aludni egyhuzamba, pedig Naantaliban sem voltam fenn sokáig.

Szombaton aztán szerepjáték következett, na ezt is kicsit elhúztuk (délelőtt 11-re mentem oda játszani és éjjel 2re értem haza). Bár konkrétan játékkal ebből 2-3 órával kevesebb telt, a többi részét más dolgok tették ki (de ezek is kapcsolódtak a szerepjátékhoz). Mindenesetre azt hiszem sikerült ismét jó játékot készítenem a játékosoknak, a visszajelzések alapján. Azt mondtak, hogy érzelmileg felkavaródtak és nagy hatással voltak rájuk a történések Mondjuk egy általam is sokat szeretett NPC (non-player character, nem játékos karakter) sajnos örökké eltávozott a világból (és már kb fél éve jelen volt, mármint valós időben).

Az időjárás mostanában szörnyűséges, napközben sűrű felhők vannak az égen, úgyhogy félhomály van egész nap. Mostmár van annyira sötét, hogy 9 körül talán elkezd kicsit világosodni, és négykor már teljesen sötét van, ráadásul még hó sincs. És még csodálkozunk, hogy a finnek sokat isznak Mindenesetre legalább ma valami érdekeset csinálhattam a munkahelyemen: változatosság és új kihívások. Azért délután még sort kellett keríteni a régebbi munkák kapcsán némi betanításba. Bár ez a része nem esett jól a munkanapnak, legalább azzal a tudattal csinálhatom, hogy emiatt aztán végleg megszabadulok pár régóta rámragadt projekttől.

Vasárnap reggel autóznom kellett, úgyhogy kicsit meglepetésként ért a 10+ centi hó, ami esett. Amikor kilenc előtt nekivágtam még esett is, az utakat még nem tisztították meg, úgyhogy elvégezhettem az idei tél első ABS próbáit, meg persze az autó hátuljának "lengetését" kanyarban.

Azért nem tartott sokáig a jó idő, mert délutánra már tiszta latyak volt minden, és hétfőn is folytatódott az olvadás.

Vasárnap egyébként moziban voltunk, a 30 Days of Night című filmet néztük meg szerepjátékos társaimmal. Mivel ugye mi is vámpírosat szerepjátékozunk, így aztán a vámpíros filmre is szívesen elmegyünk. Maga a film nem volt rossz, de néhány nagyon nagyon furcsa vágás volt benne - nem tudom, hogy máshol is így mutatták-e be, vagy esetleg a finn mozikba került csak ilyen csúnyán vagdosott verzió. Mindenesetre időnként olyan érzésem volt (és a mozi után megbeszéltük, hogy nem vagyok ezzel egyedül) mintha hiányoznának részek. Persze a történetben is voltak hibák, de hát azt már megtanultam, hogyan nézzünk úgy filmet, hogy ezekkel nem foglalkozunk.

Hétfőn rohanós nap volt, a munkahelyi költözés befejezése (ugye részleget váltottam), meg saját ügyeimet kellett intézni a városban (az autóm színt váltott a nagy locspocs közepette . Ma (kedden) pedig Naantaliba autókáztam reggel. A korábbi svédországi kurzus második négy napja következik a hét hátralévő részében (software architect tanfolyam). A szálloda csudajó, van uszoda, sauna, úgyhogy az ultra hosszú nap után legalább némi kis felfrissülési lehetőség is van. A vacsora hasonló volt, mint Svédországban: rendkívül elegáns, az ételek kivánatosak és finomak, másfél órán át tart, és utána még éhes marad az ember.

Itt egyébként délelőtt esett a hó, de Espooban reggel csak nagy víz volt mindenhol. A hét hátralévő részében talán még kicsit esni fog, hogy aztán hétvégén magas plusszfokok keretében minden elolvadjon.

PS. A költözés során a korábbi céges gépemet végleg leadtam monitorostul, így a céges notebook mellé most még egy 24" LCD is jött. Pedig én csak 22"-ost kértem