Frenzy Blogja

A napokban két érdekes linket is találtam, amely kishazánkra vonatkozik, és közelsem pozitív nézetben tünteti fel azt.

Az első a kedvencemről, a magyar postáról "zeng ódát". A magyar posta mindig is érzékeny pontom volt, főleg hogy már régen is szar volt (enyhén szólva), de ezek az újabb infók róla közelsem helyezik pozitív fénybe. Viccess, hogy még az alapszolgáltatását is képtelen ellátni. Siralmas. Bővebben róla a Homáron lehet olvasni.

A második Pheel blogjában jelent meg, és egy aranyos kis újságcikk. Itt lehet elolvasni. Eléggé elgondolkodtató ez is.

Bár aki olvassa a netes sajtót (vagy legalább azt a részt, amiket én szoktam

, akkor nem tudom hogyan lehetne pozitív képe az otthoni helyzetről. Elkeserítő. :-(

A lusta autós életmód része, hogy megszűntek hosszú sétáim minden nap. Ezt azzal próbálom pótolni, hogy pl. nem járok lifttel már sosem, ha csak lehet (ez itthon most nem gond, mert valakik megint tönkretették a liftet).

De ma délután elindultam külön is sétálni egyet. A finnek szerint ez is sport, és én csatlakozom hozzájuk (másfelé erről máshogy vélekednek).

A környéken sétáltam csak, fel egy dombra. Ez tulajdonképpen elég közel van ahhoz, ahol lakom, de mégis, mintha egy másik világba csöppentem volna. Kertesházak mindenfelé, egyemeletesek, kétemeletesek vegyesen. Kerítés sehol sincsen (mondjuk az máshol sem szokás errefelé) .. autógumi, gyerekjáték, minden csak úgy az udvaron hagyva. Errefelé azért jó a közbiztonság

A házak sárgák, fehérek, van egy-két halványrózsaszín. Némelyik tégla, másik fa (legalábbis a külső borítás), van, amelyik vegyes. Mivel ez a domb tetején van, a nap süt mindenfelé, nem csak árnyékok vannak egész délután (mint nálunk ilyenkor télfelé már, amikor alacsonyan jár a nap). Embereket nem nagyon látni, bár látszólag sokan otthon vannak, autók parkolnak a tetők alatt (a garázs sem olyan divatos). Csend van (forgalom nem nagyon), csak valahonnan távolról hallatszik egy hinta nyikorgása.

Járkáltam egy jót a házak között, kisebb emelkedőkön fel és le, aztán végre találtam egy erdei ösvényt. Igazából már az elejétől fogva ilyet kerestem, de aztán mégiscsak úgy gondoltam, széjjel nézek a házak között is.

Az erdőben még nyomokban felfedezhető a hó, ami máshol azért már elolvadt. Minden nedves, hol vaskos levélréteg fedi a földet, hol fenyőerdőn vág át az ösvény. Itt minden mintha zöld szőnyeggel lenne borítva, moha nőtte be a talajt, a gyökereket, a köveket. A szél csendesen fújdogál a fák között.

Ahogy már sokan mondták előttem meg nekem is, már csak a tájért érdemes Finnországba jönni. Ráadásul a városi lakásból nem is kell nagy utat megtenni, és máris ilyen vadregényes tájakra lehet tévedni, nekem legalábbis ilyen érzésem volt. Persze azért tisztességes túrához nem ártana jobban kimenni a városból, de egy délutáni sétához ez is elég volt.

Ma megpróbáltam motormelegítót (helyesebben hütővíz melegítőt, vagy mi a csudát) rakatni a kocsiba, de csúfos kudarccal zárult a kísérlet. Először azt mondták megnézik, aztán az elején tényleg megnézték (én is benéztem a kocsi alá, amikor 2 méter magasan volt, bár én nem sokat értek hozzá). Azt mondták, 2 óra, és berakják, mert látják, hogy jó lesz.

De 2 óra elteltével csak a tényt közölték, hogy mégsem sikerült beszerelni, és jaj jaj. Kicsit csalódott voltam, leginkább az eljárással. Ha nem biztosak, ne igérgessék. Azt már egy ideje tudom, hogy ez nehéz művelet, mivel Finnországba nem hoznak pont ilyen típusú Honda Civicet (1.7 CTDi). Így aztán érthető, hogy a melegítő gyártó nem gyárt hozzá valót. Na nem magyarázom túl, és nem mentegetem őket.

Szóval most nem tudom mi lesz, így félig kész állapotban a télre

Hó most van, meg fagyott utak (helyenként), ma már csúszkáltam is kicsit a kocsival, persze nem vészesen, nem gyorsan, és inkább csak kisérleti jelleggel. Hétvégére meleget mondanak, úgyhogy valószínűleg elolvad majd minden.

Úgy hallottam, otthon milyen jó idő lett, főleg a hétvégén. Hát itt sikerült havaznia a hétvégén, ma is hűvöske volt egész nap (0 alatt), és az utak jegesek. Úgyhogy azt hiszem hivatalosan is tekinthetjük a tél kezdetének. Annak ellenére, hogy hét végén talán melegebb lesz, csakúgy mint a jövő héten. Persze elképzelhető, hogy téved az előrejelzés.

Tegnap vezettem is kicsit, egy közeli Petäjävesi nevű helyre. Barna is jött velem, ő fotózgatott. A táj arrafelé talán kevésbé volt havas, útközben viszont mintha a tél közepébe csöppentünk volna, olyan fehér volt az erdő. Pedig az egész út mindössze 35 km egy irányba.

Bár nekem azt mondták, még szöges gumival is vezessek óvatosan, eddig nem tapasztaltam, hogy csúszna az út. A céges parkoló is fel volt fagyva reggel, mégis gond nélkül sikerült beállni. Úgyhogy azt hiszem hinnem kell a szöges gumi hatékonyságában (bár azért ettől függetlenül óvatosan vezetek).

Otthon is árulnak hasonló téli gumit, csak szögek nélkül persze. Ott tilos, itt ajánlott. Egyébként (ez itt a reklám helye lesz) Nokian Hakkapeliitta 4 típusú gumit sikerült a téli felnikre rakatni. Kicsit borsos volt az áruk (bár nem vészesen), de azért remélem jó befektetés volt. Mindenesetre olcsóbb volt itt, mint otthon. Nem sok ilyen áru van ám!

Eljött végre a hétvége is, bár lehet én még holnap is dolgozom. Túl sok mínuszom van (sokat hiányoztam most a kocsi miatt), és le kéne dolgozni. Hétköznap pedig nem nagyon megy a dolgozás a munkaidőn túl legalábbis

Voltam most megint saunában, ezúttal ismét hosszú menetet (3 kör) csináltam végig. A héten korábban csak 2 körös saunázás volt, vissza kellett szokni hozzá.

Tegnap vettem egy Half Life 2-t, amivel azóta játszogatom. Eddig nagyon tetszik. És végre megint egy FPS került a kezem közé

Izgatottan várom, tényleg fog-e ma estni a hó. Az időjárás jelentés ugyanis beharangozta. Mellesleg egész nap hideg van. Reggel a cégnél is az volt, a radiátorok totál hidegek voltak. Amikor aztán mindent maximumra állítottuk, akkor elindultak végre.

Tegnap óta ugyebár szögecses gumi van az autómon, úgyhogy mostmár kezdem úgy érezni, lassan felkészültem a télre. Bár ma reggel is vaskosabb jégvakarás történt. Egyre izgalmasabbak a reggelek, már ami az autózást illeti.

A munkahelyemen még mindig a csudajó számlázós programot kell írjam, és továbbra sem vagyok megelégedve a dologgal. Kicsit unalmas, és túlságosan egyszerűnek tűnik, nagyobb kihívásokra vágynék. Remélem észreveszik ezt itt is, mert lassan interjúk után kell majd nézzek igéretesebb cégeknél :-)

Úgy tűnik lassan ide is ideért a tél. Ma reggel ugyan 1-2 fok volt, de a szélvédőm már befagyott. Szerencsére tegnap sikerült jégkaparót venni - fémélűt, nem műanyagot, mint amilyeneket otthon árulnak. Úgyhogy a jég nem okozott problémát. Legalábbis az ablakon. Az utak is eléggé szárazak voltak, de gyakorlatilag bármelyik nap jöhet a lefagyás :-)

Most napközben sincs túl meleg, 4 fok körül. Holnap már talán kis havazás is lesz. Aztán kicsit melegebb idő lesz a hétvégén, jövő héten pedig indul a hideg (mínuszok).

Úgyhogy épp időben ma délután megyek és szerzek szöges téligumit. Ez otthon tilos, itt viszont érdemes dolog. A nyári gumit pedig valahogy el kell rakjam a szobámba majd, azt hiszem az ágy alá.

A fákon itt már amúgy nem sok levél maradt (kivéve persze az örökzöldeket), és a sapka-sál-kesztyű is időszerűvé vált.

Tegnap mosni is kénytelen voltam, hatalmas adag szennyes gyűlt össze, részben mielőtt elindultam, részben otthon is. Időt ugyan nem foglaltam, de szerencsére a 6 órás ügyfél elfelejtett megjelenni, így az ő idejében én mostam :-)

Este még saunáztam is egyet, bár kicsit úgy éreztem elszoktam tőle, mert nagyon melegnek éreztem. De nem baj, ma majd újrajátszás következik.

Reggel negyed hétkor volt ébresztő. A tulajdonosnő még teával is szolgált. Mégegyszer megemlítem, hogy nagyon jó kis helynek tűnt. 7:12-kor indultunk útnak. Óriási szél volt Észtországban, már előző este is éreztük, de reggelre sem múlt el. Az autó hol kicsit jobbra hol kicsit balra ment, attól függően merről jött széllőkés.

Kicsit álmos volt mindenki, úgyhogy csendben telt az út Tallinnig (kb 150 km), ahol a kikötőt kellett megkeresni. Nem vitték túlzásba a táblázást, egyszer meg is kellett fordulni. Ebből a másik irányból már rendesen ki volt táblázba, úgyhogy így már sikerült megtalálni a D kikötőt, ahonnan az Autolink Express vagy milyen hajók futnak ki.

Kicsit féltem a beállástól a hajóba kocsival. Az olyan szűk meg kellemetlen helynek tűnt, sok manőverezést igénylő. De aztán csalódnom kellett, gyorsan és egyszerűen álltunk be, a berakodást felügyelő hajósok meg hatékonyan és gyorsan navigáltak a megfelelő helyre. Hiába, ezt is ki kellett próbálni.

A tengeren is fújt a szél, hatalmas hullámok voltak, csak úgy dobálták a hajót. Féltem, hogy esetleg előjön a tengeri betegség, de nem jött. Viszont mókás volt nézni az embereket, mindenki úgy sétált a fedélzeten, mintha részeg lenne.

Aztán megérkeztünk Helsinkibe, és a 3-as autópályán indultunk Tamperebe, ahová kora délután értünk. Itt kellett búcsút mondanom útitársaimnak.

Egy félórás villámlátogatást tettem még a tamperei ismerősünknél, ami után elindultam Jyväskylä felé. Furcsa érzés volt azon az úton autózni, amin már jártam számtalanszor busszal vagy más autójában, de vezetni még sosem vezettem. Egészen máshogy láttam az útszakaszt, mint korábban.

Ugyanez volt igaz Jyväskyläben is, ahol furcsa volt olyan helyeken vezetni, ahol eddig csak sétáltam, vagy másokkal utaztam/buszoztam.

Most éjszakára fagyot mondanak, a hétre pedig havazást, úgyhogy a kocsi téli felkészítését, szöges gumival az élen már lehet is kezdeni :-)

(táv: ~ 450 km)

Eljött a második napja az utazásnak. Reggel ködben indultunk, 7:33-kor. A lengyel alföldön kellett áthaladni, hosszú és tekergős út volt, ráadásul keskeny is. A prognózissal ellentétben voltak kamionok is (azt hittük szombaton nem járnak ... nem tudom miért

, ráadásul elég sokan. Úgyhogy az előzés mutatványát is lehetett gyakorolni.

Ebből az maradt a legemlékezetesebb, amikor két DHL kamiont előztünk, akikről kiderült (rendszám alapján), hogy szintén magyarok. Lehet, hogy ennek köszönhetjük azt is, hogy ők azon kevés kamion közé tartoztak, akik segítették az előzést, jelezve ha tiszta volt az út. Amúgy a tekergőző kis úton nem volt mindig jól belátható a szembesáv.

Rendőrrel talán 1x találkoztunk (aki radarozott), de előre villogtak már, így gond nem történt :-)

Persze nagy gond sosem lett volna, mivel mi történytisztelőek voltunk (kb ... a lengyelekhez képest valódi angyalok

Kora délutánra értünk a Litván határra. Majd jöttek a litván utak. Ez volt talán a legjobb szakasz, az út tükörsima volt, egyetlen rezzenés nélkül haladt a kocsi. Úgy gondoltuk, ha itt ilyen komolyan veszik az észak felé tartó átmenő forgalmat (az utat ami a balti államokon át megy, Via Baltica-nak hívják) akkor egy kicsi megálló nem árthat, és egy útszéli kis étteremben ettünk. Nem volt nagy adag, de drága sem legalább.

Aztán már robogtunk is tovább, bár már eléggé besötétedett, mire elértük a Lett határt. A sötétség még nem is lett volna baj, de csúnya felhők is jöttek - nagyon sötét, csúnya felhők - és ettől különösen sötét lett. A kedvünkön mit sem segített a lett határőr, aki enyhén szólva is paraszt volt, csak a hülye nyelvén idegesen hajtogatta, mit akar, hiába magyaráztuk kézzel lábbal hogy nem értjük. Végül már ordibált is kicsit, aztán kibukott belőle egy német szó, amiből kiderült mit akar.

Persze a lettek tetézték a bajt - utat építenek, a Via Balticat. Ennek első fázisa a meglévő út totális megsemmisítése volt a határ után közvetlenül. A köves-kavicsos nem úton teljes sötétben (lámpák sehol, csúnya felhők ugye) próbáltunk haladni, elég lassan. Számtalan döccenő és egyéb akadály tette izgalmassá a pályát. Nem beszélve a lámpákról, amelyek az 1 sávosra szűkűlő útra hol erről hol arról az oldalról engedtek kocsikat.

Aztán ennek a szakasznak is vége lett (jó sokára), és azt hittük végre haladni is fogunk Riga felé. De a lettek nem adták ezt ilyen könnyen. Hogy a sűrűn szakadó eső és sötétség ne legyen elég, olyan felújításba fogtak, hogy nekünk kerülőútra kellett térni, keskeny, kanyargós, hosszan az erdőben.

Csatlakoztunk egy kocsioszlophoz, mert az előttünk lévő piros lámpáit nézve sokkal könnyebb volt haladni, mint egyedül abban a szörnyűségben. Így kicsit gyorsabban mentünk az esőben, mint én akartam volna, de biztos hogy biztonságosabb is volt, így útolag belegondolva meg főleg.

Aztán végre valahogy elértük Rigát, az idő jobb lett (eső vége), az idő késő lett (Litvániánál már kellett előreállítani az órát), úgyhogy jó lett volna mielőbb a kiszemelt helyre érni aludni.

De a lettek nem adták könnyen magukat, a hátralévő 80-90 km-en is hatalmas építésekbe fogtak. Legalább 20 lámpánál álltunk (egyirányú forgalom), hol volt út, hol nem, döccenők viszont nagyon is. Mondanom sem kell, az állás jó része felesleges volt, este már nincs forgalom. Elindultunk, két percet mentünk, majd megint lámpa.

Valahogy csak elértük az észt határt, ahol álmos de nagyon kedves női határőr fogadott, kiszolgált, és mehettünk is. Az észt utak hatalmas javulást eredményeztek - litván utóérzéssel szolgáltak. Késő is volt, forgalom sem volt, úgyhogy elég jól lehetett haladni, a hátralévő 50-60 km-t gyorsan letudtuk, és éjfelre értük el a kinézett szállást. Ez egy Tahkuranna nevű helyen lévő Tackendorf nevű szálláshely. Nagyon kedves tulajdonosnővel, kényelmes ágyakkal. Kár, hogy másnap korán kellett kelni.

(táv: ~900 km)

Eljött hát a nap, és elindultunk Debrecenből Jyväskylä felé. Útieszközként az új Honda Civicem szolgált. Bár csak néhány napja vettem át, máris nagy próbatétel elé nézett: jó 2000 km-es út vissza Finnországba.

Útitársaim kicsit késtek - ők már korábban indultak, reggel, Romániából (Nagyváradról), és a határon volt kis bajuk. Így aztán reggel 8:22kor indultunk el. Az autót telepakoltuk cuccal - nekem kevesebb volt, de mivel útitársaim épp most költöztek kifelé, nekik sok.

Az elején volt kicsi kerülő, mert a 35-ös főutat felújítják, és így 11 körülre értük el a szlovák határt. Otthon a szokásos útminőség volt, bár a Miskolcot kerülő M30 szakasz (ingyen) a sokat segített. A 3-as főutat Miskolc után helyenként (nem túl sok helyen) felújítottak, de amúgy nagyon jó út volt (ahhoz képest mihez vagyok én otthon szokva :-P

)

Innen tovább északnak, megkerülve Kassát (kicsi dugó, útépítés), majd Presov jött. Itt is sikerült elnézni a városi kerülőt, úgyhogy kis autókázás következett a városban.

Azután hegyesebb lett a táj - de csak egy kicsit, és szinte azonnal Lengyelországba értünk. A lengyel sofőrök nem teljesen komplettek, erre hamar sikerült rájönnünk. A kettős záróvonal náluk hasonló jelleggel bír, mint a szaggatott, igazából nem sok különbség van köztük :-)

Itt talán kicsit nehezebben ment a vezetés nekem, mivel hőemelkedésem volt (pirulákkal kezeltem

. Aztán pedig sötétedett is, úgyhogy a kezdeti talán két napos terv átment három naposba, főleg miután Lublin után köd is jött a sötétség tetejébe. Így aztán rögtön alkalmam is nyílt a ködlámpákat is kipróbálni.

Lassabban autóztunk egészen Firlejig. Itt egy camping/üdülőterületen szálltunk meg. Sátrazni csak nyáron lehet, de ilyenkor is van hotel meg néhány kis faház/köház, amikben lehet aludni.

(táv: ~650 km)

Nézegettem most megint neten különböző gyártók különböző telefonjait. Elképesztő, hogy mennyire lecsökkentek az akkuidők. Régebben még másfél hetet is kibírt egy telefon, kicsit intenzívebb használattal is akár egy hetet. Ami nekem most van, az maximum 5 nap (de akkor eléggé nem használtam), de amik meg most vannak reklámozva, azok (állítólag) 1-2 napot bírnak, gyakorlatilag majdnem minden nap kell őket tölteni. Különösen igaz ez az újabb (3G, nagykamera, mp3, stb) telefonokra.

Nem is csodálkozom, hogy egy nemrégi felmérés szerint az emberek hosszú akkuidőt akarnak. Ezekkel az újakkal már utazni sem nagyon lehet - ha nincs konnektorod/autóscsatlakozód/stb akkor nagy meglepetés érhet egy hosszabb úton, világtelefon ide vagy oda.

Bezzeg sok szar letölthető csörgés, színes mozgó hangos szagos baromság van bennük. De bluetooth/infra is kezd mostoha lenni, pedig azok nem is hülyeségek. Szóval nem igazán tetszik (nekem legalábbis) merre járunk éppen, csak remélni merem, hogy ezen gyengébb területeken is fejlődnek majd a telefonok...

...bár...

Ha belegondolok, hogy itthon is hogy vett telefont egy nő (fájdalmak közd vergődve voltam fül és szemtanúja) .... amikor a telefonokból az nyert, ami szép színes volt, piros a "bőre", és nagyon szépen szólt. Komolyan nagy elvárások egy telefonnal szemben

Dehát értem én, hogy sajnos ez kell az embereknek

Kicsit nézegettem még az időjárásjelentéseket, sikerült szerezni egy eredeti lengyelt is, és úgy tűnik nem lesz probléma, mert csak esetleg eső lesz, de igazából az sem. Legalábbis ezen mások szerint. Csak egyetlen site jelenti, hogy szerinte jég lesz. Úgyhogy bízom a többiben :-)

Aztán meglátjuk, mi lesz.

Megvan az autóm. Már vezettem is kicsit, bár még nem sokat, mivel ezzel szinte egyszerre félelmetes takonykór is megtámadott. Semmi veszélyes, csak kis torokfájás meg orrfújás. Tegnap még hőemelkedésem is volt, de aztán ma már az sem, úgyhogy remélem mostmár jó úton haladok.

Közeledik az idő, amikor (előreláthatólag pénteken) nekivágunk északnak, át Szlovákián és Lengyelországon és Litvánián és Lettországon és Észtországon, hogy Finnországba jussunk. Remélem a Litván meg Lettország sorrendjét nem kevertem össze, mert velük mindig bajom van. Az utat ezúttal nem Boeing vagy Airbus vagy más efféle járgánnyal, hanem Hondával járjuk végig, ami jelentősen hosszabb lesz. De csak így megoldható, hogy az új kocsim velem együtt jöjjön Finnországba.

Ma este kicsit megrémített az időjárásjelentés, mert szombatra, főleg estére jeget/jegesedést jósol Lengyerországba. Habár akkora már nem leszünk ott, azért ez akkor sem túl jó. Főleg, hogy észak-Lengyelországban még akár szombat reggel is lehet ilyen. Persze ezt csak egy előrejelzős oldal írja, valahol tiszta időt, máshol esőt jósolnak. Bár Pheel is megjegyezte saját kis naplójában, hogy manapsag egyre megbízhatatlanabbak az időjósok, és igazából én sem tudom mit gondoljak róluk :-)

Tény, hogy gyakran változik a véleményük.

Ma estefelé is vezetgettem kicsit, holnap lehet nagyobb távot kéne levezetni, csak a szórakozás kedvéért :-)

Na majd meglátjuk.

Nem tudom itthon ki nézi TVben a Lost sorozatot. Az ABCn most megy a második szezon, és épp a harmadik epizódot néztem végig. Az első szezon kicsit lassan ment, és ott is volt rejtély éppen elég, de ez a második szezon talán még izgalmasabb mint az első.

Csak ezt nem szeretem benne, hogy nem lehet letölteni/megszerezni/megnézni több részt belőle. Így nem lehet maratoni sorozatnézést tartani, mint anno pl. a Csillagkapuval, amikor 3-4 nap alatt akár 20 részt is megnéztem. Persze az már lehet kicsit beteges, de van amikor egyszerűen nem tudtam felállni mellőle. Így legalább valami szünetet kell tartani közben.

Itt meg közben nagyvásár van (Debrecen), úgyhogy minden forgalom ami normálisan nem itt menne a házunk előtt most itt megy. Azért annyira nagyon nem zavar, az évek folyamán már megtanultam úgy aludni, hogy az autók, buszok és kamionok nem okoznak különösebb problémát. Ezzel szemben pl. ha valami kis helyen egy kutya ugat éjjel, az borzalmas insomniát eredményezhet. De szerencsére már nem tart tovább a vásár sem sokáig.

Délután egyébként vezetgettem apa új kocsiját. Egy kisebb kör a környéken. Ha már nekem nincs meg az új kocsim egyenlőre, legalább a másét nyúztam kicsit ;-)

Azért remélem én is hozzájutok már nemsokára.

Ezt a versikét (az alapfokút) még Kojak mestertől tanultam régebben, de most nemrég bukkantam rá a bővített változatra. Fantasztikus. :-)

Angol kezdoknek:

Három boszorkány Swatch órákat néz. Melyik boszorkány nézi melyik Swatch órát?
Three witches watch three swatch watches. Which witch watch which swatch watch?

Angol haladoknak:

Három nemileg átváltoztatott boszorkány három Swatch óra gombját nézi. Melyik nemileg átváltoztatott boszorkány nézi melyik Swatch óra gombját?

Three switched witches watch three Swatch watch switches. Which switched witch watch which Swatch watch switch?

Angol profiknak:

Három svájci boszorkány ribanc, kik nemileg átváltoztatottak szeretnének lenni, svájci Swatch óragombokat nézegetne. Melyik svájci boszi ribanc, mely nemileg át szeretne változni, mely svájci Swatch óra gombját nézné?

Three swiss witch-bitches, which wished to be switched swiss witch-bitches, wish to watch three swiss Swatch watch switches. Which swiss witch-bitch which wishes to be a switched swiss witch-bitch, wishes to watch which swiss Swatch watch switch?

Kedves naplóm most újra lett írva. Már jó ideje tervezgettem ezt, de eddig nem volt időm rá. Szép fekete lett a háttér, de nem ez a pláne, hanem hogy csináltam kategóriákat, témát/címet, meg ugye mostmár az egész ASP.NETben van. Akinek ez nem mond semmit, annak mindegy, akinek meg mond, azt szerintem úgysem érdekli.

A témában szereplő megjelölés nem a kocsimra vonatkozik (bár az is Honda), hanem egy motorra. Ez is piros. Dehát mindenki tudja, hogy a piros járművek a leggyorsabbak :-)

Még az orkok is :-P

Szóval a minap (szerdán) mászkáltam egy ilyen csodával. Csak utasként persze, az az érzésem, hogy vezetni nem feltétlenül mernék egy ilyet, főleg nem úgy, ahogy ezekkel menni szokás.

Mindenesetre Gab007-nél felvettem a kölcsönkapott motoroskabátot - kicsit nagynak éreztem, de hát mindegy. Felraktam a sisakot - ez meg kicsit szorított, dehát nem ez a lényeg. Aztán kigurultunk a ház elé, beindult a járgány, én felszálltam, és vrum, elindultunk.

Már utaztam egy korábbi járgányon is Gab-bal, az SV650S névre hallgatott, és kék színű volt, meg Suzuki (azt hiszem ... könnyen összekeverem még az ilyeneket). Lehet, hogy azóta az ülő technikám is fejlődött, de ahhoz képest ez a Honda határozottan kényelmesebbnek tűnt. Kigurultunk a 4-es főútra, és elindultunk Nyíregyháza felé.

Amikor először pillantottam a kilóméterórára azon épp 140 állt. De mielőtt még időm lett volna feldolgozni, szinte ugyanebben a pillanatban elsuhant melletünk egy ezüst Mercedes. Az emberek csak rohannak mindenfelé :-)

Motorral azért egész más közlekedni (aznap már egyszer voltam Nyíregyházán, kocsival). Láttam videót is motorozásról, de azért ott ülni rajta és 150 körül suhanni (ennél gyorsabban most nem igen mentünk) kicsit más. Olyan érdekes meg izgalmas érzés. Főleg, hogy még az autónál is jobban érződik rajta a sebesség. A kicsit nagy kabát rajtam kezdett "elrepülni" a 150es sebesség hatására, úgyhogy kicsit vissza kellett rángatni a derekam köré.

Csak mentünk, és az autók egyre másra mögöttünk maradtak. Azt hiszem az előbb említett Mercedes kivételével senkinek sem sikerült előznie minket.

Mint az elején is írtam, én nem vagyok benne biztos, hogy bírnék így motorozgatni. Van bennem valami ami megakadályozná ezt a száguldást. De utasként nagyon élveztem a menetet. Visszafelé Nyíregyről volt vagy két lökött biciklista, akiknek épp előttünk jutott eszébe áttekerni a főúton - lehetne több eszük is :-)

Motorral nagyon gyorsan elfogynak a távolságok, igaz ez akkor is, amikor előzünk (egyszer még mögötte vagyunk, aztán meg huppsz, máris előtte), és akkor is, amikor velünk szembe jönnek. Ugyanekkor ez talán jó tanulság nekem is ha vezetek - ha motoros jön szembe, nem előzünk, mert ki tudja mikor ér ide :-)

Bár az is igaz, hogy a motorosok sokkal óvatosabban vezetnek, mint az autósok. Talán ezért is volt különösen jó a másik oldalon is utazni.

Azt nem tudom milyen hangja lenne ennek, ha elhúzna mellettem, de menet közben próbáltam néhányszor a hangjelenséget is tanulmányozni, és hát elég tetszetős. Az tetszett még nagyon amikor a köztemető mellett két gyerek bámulta a motort, meg a kezükkel "gyorsítottak" képzeletbeli motorjukkal. Vruuuuum

Bár kicsit elmaradtam a bl0g írással, most kicsit pótolom, talán. Veszek autót (aki még nem hallotta), pirosat. Pontosabban egy dízel (csak semmi fujjongás!) Honda Civicet.

Már csak néhány napot kell rá várni - elvileg. Itthon olyan rémsztorikat lehet hallani, meddig is tart egy ilyen művelet. Azért remélem nem kell rá sokat várni. Hétfőre igérték, de én úgysem hiszek nekik, örülök, ha kedden megkapom :-)

Szépen volnánk a MÁVval is. Hazajöttem megint, és vonattal indultam hazafelé. Persze élményekben bovelkedett az utazás. Ami előtte volt - vagyis amíg végigdöcögtünk a Ferihegyi gyorsforgalmi úton - azt már nem is említem. Csodaszép képet fest kishazánkról az ide érkezőken, főleg ha vannak olyan bátrak és BKVvel vágnak neki az útnak. Azon az úton legalább 5000 kátyú van :-P

Na szóval MÁV.

Kezdodött minden a jegypénztárnál. A nénike nagyon gyorsan dolgozott, meg is voltam lepve, amíg valaki vissza nem akarta váltani a jegyét. Na itt aztán átvette lassító szerepét a bürökrácia. Ki kellett töltenie a pénztáros néninek kézzel (!) valami lapot. Ez is eltartott egy darabig. Aztán még az illető aláírta. Hihetetlen milyen bonyolultságú művelet a jegyvisszaváltás.

A vonatra nem lehet panaszom, átlagos vonat. Amolyan gusztustalanul koszos és undorító. De hát nem is vártam mást, főleg miután kiderült, hogy egy ilyen kisvárosba mint Debrecen csak olyan vonat jön estefelé, ami gyors (közelsem) és persze csak másodosztályú kocsikkal közlekedik.

Élvezet itthon utazni :-(