írta:
De ma délután elindultam külön is sétálni egyet. A finnek szerint ez is sport, és én csatlakozom hozzájuk (másfelé erről máshogy vélekednek).
A környéken sétáltam csak, fel egy dombra. Ez tulajdonképpen elég közel van ahhoz, ahol lakom, de mégis, mintha egy másik világba csöppentem volna. Kertesházak mindenfelé, egyemeletesek, kétemeletesek vegyesen. Kerítés sehol sincsen (mondjuk az máshol sem szokás errefelé) .. autógumi, gyerekjáték, minden csak úgy az udvaron hagyva. Errefelé azért jó a közbiztonság
A házak sárgák, fehérek, van egy-két halványrózsaszín. Némelyik tégla, másik fa (legalábbis a külső borítás), van, amelyik vegyes. Mivel ez a domb tetején van, a nap süt mindenfelé, nem csak árnyékok vannak egész délután (mint nálunk ilyenkor télfelé már, amikor alacsonyan jár a nap). Embereket nem nagyon látni, bár látszólag sokan otthon vannak, autók parkolnak a tetők alatt (a garázs sem olyan divatos). Csend van (forgalom nem nagyon), csak valahonnan távolról hallatszik egy hinta nyikorgása.
Járkáltam egy jót a házak között, kisebb emelkedőkön fel és le, aztán végre találtam egy erdei ösvényt. Igazából már az elejétől fogva ilyet kerestem, de aztán mégiscsak úgy gondoltam, széjjel nézek a házak között is.
Az erdőben még nyomokban felfedezhető a hó, ami máshol azért már elolvadt. Minden nedves, hol vaskos levélréteg fedi a földet, hol fenyőerdőn vág át az ösvény. Itt minden mintha zöld szőnyeggel lenne borítva, moha nőtte be a talajt, a gyökereket, a köveket. A szél csendesen fújdogál a fák között.
Ahogy már sokan mondták előttem meg nekem is, már csak a tájért érdemes Finnországba jönni. Ráadásul a városi lakásból nem is kell nagy utat megtenni, és máris ilyen vadregényes tájakra lehet tévedni, nekem legalábbis ilyen érzésem volt. Persze azért tisztességes túrához nem ártana jobban kimenni a városból, de egy délutáni sétához ez is elég volt.
