Frenzy Blogja
Frenzy webnaplója: mindennapok Finnországban meg sok más dolog

Most, hogy egyre komolyabb a tél az autózás is kicsit kihívás lett. Az utakat nem lehet sózni, mert ahhoz túl hideg van, nem olvadna el: tegnap reggel -20 körül volt, ma csak -13 és havazik. Szinte minden nap havazott az utóbbi napokban, mégha napközben ki is süt a nap, estére mindig beborul. Így mondjuk szép világos van esténként is, mert mindent hó borít.

Valamiért az új kocsiban sokkal jobban észrevehető a motormelegítő hatása mint a Hondában. Nem tudom mi az oka, talán az, hogy ehhez "hivatalosan támogatott" motormelegítő van, a Hondához pedig igazából nem volt, csak találtak valamit a szervízben, ami működött Oka, hogy a Dízel Civicet itt nem forgalmazzák, ezért nincs is teljesen hozzávaló motormelegítő. A másik ok ami eszembe jut, hogy benzines motor kicsit más - én nem értek hozzá, valaki okos hozzászólhatna a témához

Na de nem mintha a Honda esetében nem lett volna semmi hatása, de a Mazdánál sokkal jobban észrevehető, pl, hogy azonnal beindul, mert amúgy -15 alatt melegítő nélkül ha nem is túlzottan de picit már erőlködik. De ami igazán észrevehető, hogy a fűtés nagyon hamar meleget kezd fújni (szinte azonnal langyos, néhány száz méter után pedig már meleg) ha előtte 2 órát rá volt dugva melegítőre. És azért nem mindegy, hogy reggel amikor indulok mikor kezd el fűteni. Mondjuk a beltéri melegítő is sokat segít, nem kell hideg kocsiba ülni, hanem egyből kellemes idő van odabenn.

Ha már kocsiról esett szó, ebben az újban van kipörgésgátló (vagy minek hívják az ilyet ... menetstabilizáló, stb), és amióta havasak az utak, gyakran villog a visszajelző fény (vagyishogy éppen csinál valamit). Talán nem ok nélkül, mert olyan helyeken ahol a Honda kicsit már mászott meg csúszott volna itt csak villog a visszajelző fény. Úgyhogy talán nem hülyeségből van a kocsikban ez sem

De a kedvencem a fűthető első szélvédő (a fűthető ülés mellett ). Motormelegítő nélkül amikor kaparni kell az ablakot, marha sokat segít.

Kedden szögesgumi került ismét a Hondára. Jó kis sorbanállás volt, én mondjuk megúsztam 2 órával, de jobb helyeken 3-5 órát is kellett várni rá. Ennyi idő alatt persze lehet én is kicseréltem volna Mindenesetre kedden elég nagy havaseső-hó-eső vihar volt, ezért is indultak neki sokan kereket cserélni. Persze itt Helsinki környékén azért történt hirtelen vagy 100 koccanásos baleset, hála a nyárigumiknak.

Tegnap még aztán kicsit esős volt az idő itt a központban, de pl. már Kiloban ahol lakom már kezdett megmaradni a hó (ma hajnalban már hókotrótraktor is jött a parkolónkba . Mivel ma autóval jöttem dolgozni, nagyon is ideje volt kereket cserélni: reggel jegesek és havasak voltak az utak, és még itt a központban is -3 -at mutattak a hőmérők (valamiért itt melegebb van mindig, furcsa ez a tenger meg a hatása

De ha már szóba kerültek a kocsik, érdekes kis cikket találtam index.hu -n autóhitelekről. Nem is cikk ez, mert a mondanivaló javát a hozzászólások tartalmazzák.

Viszi a bank az autót

Mint ahogy írtam, érdemes a hozzászólásokat is elolvasni. Bár onnan is van link rá, egy másik érdekes weboldal a www.autohitel.hu. Bár én már egy éve hiteltörlesztő vagyok, azért érdekes volt ezeket a dolgokat olvasgatni, látni mi történik másokkal, és hogy úgy általában milyen a helyzet otthon.

PS. Szöges gumi ide vagy oda, azért az egyik kanyarban ahol nem is mentem igazából gyorsan sikerült kicsit csúsztatni a kocsi hátulját. Talán tavaly télen is írtam ide amit az egyik kollégám mondott majd egy éve: hiába a szöges gumi, még azzal is rosszabb jégen/csúszós úton vezetni mint a legjobban elkopott nyári gumival nyáron. Ami persze magyarázat (részben) a balesetekre: amikor a szögesgumival valaki úgy vezet, mintha tiszta és száraz lenne az út

Tegnap megtörtént az első egyéves szervíze a Hondámnak. A várt árnál kevesebbe került összességében, és az árban benne volt (legalábbis nem számlázták ki külön) hogy lemosták és kicsit megvaxolták (vagy minek hívják az ilyet). Nem beszélve arról, hogy szerintem a hangja is jobb lett pl. alapjáraton ... meg még néhány apró javulást észrevettem menet közben is. Mivel nekem borzasztóan kevés tapasztalatom van ezen a téren, ha valaki olyan olvassa ezt, akinek véleménye és több tapasztalata van, írhatna bátran a kommentekbe

Miután tegnap volt az utolsó nap, amikor szöges gumikkal lehetett menni az utakon, ma nekivágtam én is lecseréltetni. Már a hétvégén kifigyeltem néhány hirdetőtáblát, amin egy közeli szervíz hirdette, hogy csinálnak kerékcserét, úgyhogy oda vettem az irányt (miután kicipeltem a nyárigumikat a kis raktáramból).

Amíg várakoztam, az egyik szerelő megpillantotta a rendszámomat (a kék alapon fehér H betűt), és odajött, hogy Ungarn? Aztán némi angolsággal és finnséggel keverve elmagyaráztam, hogy igen, én magyar. Erre aztán olyan szavakkal próbálkozott, mint a "tudom?" ... "nem tudom?" és még néhánnyal. Valami szláv származású banda csinálta a kerékcseréket (legalábbis az egymás közti beszédjükből szlávnak tűnt, de én nem nagyon tudom megkülönböztetni őket). Akivel én beszéltem járt a magyar határnál kereskedni - vagy valami ilyesmit mondott

Aztán gyorsan lecserélték a kerekeket, és elindultam hazafelé.

Bár ősszel vezettem kb 2000 km-t nyárigumival, utána sokkal kevésbé volt szokatlan a téli szöges, mint most a nyári. A legnagyobb különbség persze a hangja, hihetetlen hangos szöges téligumival autózni (száraz úton). Nem beszélve olyan dolgokról, mint az úttartás meg irányíthatóság. Mintha egész más kocsit vezetnék.

Ennek örömére a szögesgumik elpakolása után úgy döntöttem, még vezetgetek kicsit, és elmentem még boltba is. De úgy érzem lehet nemsokára hosszabb vezethetnékem lesz, most, hogy megjött a tavasz is végre

Még ide talán nem is került be, hogy múlt hétvégén sikerült parkolós balesetet csinálni szegény Hondámmal. Szerencsére semmi komoly, csak horzsolás, alul a jobb első ajtón meg a küszöbön. Ráadásul itthon csináltam a saját parkolónkban. Fedett helyem van, és ezt a tetőt oszlopok tartják. Az oszlopok alja meg ilyen betontömb, csak az szélesebb mint maga az oszlop, és hát sikerült megfelelő távolságot tartsak az oszloptól, de nem a betontömbtől, ami jóval lentebb volt. :-|

Szerencsére kaptam a kocsihoz festéket (kis tubusban kis ecsettel), amivel az ilyen foltokat lehet eltüntetni. Ma ezt autómosás után meg is tettem. A cégnél lehet baromi olcsón (11 perc 1 euró) nagynyomású mosást végezni, ráadásul mosószer is included. Nagyon kényelmes és olcsó megoldás (igaz be kell autókázni Helsinki központjába, és csak este vagy hétvégén vehető igénybe).

Előtte kicsit vezetgettem is - mármint nem egyenes úton mentem be a céghez. Eddig csak a repülőterek mellett volt számomra veszélyes a vezetés - tekintetem mindig ráragad a repülőkre az út helyett Tegnap írtam új időtöltésemről, a felhőkről. És bizony autókázás közben olyan jól lehet nézni az eget, keresni a felhőket és megállapítani, hogy az milyen. Remélem múló hóbort, mert nagyobb forgalomban nem egészséges a különböző cumulus és stratus felhőkkel ilyet játszani

Tegnap este hirtelen autózni támadt kedvem. Úgyhogy elővettem a telefonkönyvet, hogy megnézzem merre induljak el. Errefelé a telefonkönyvben nagyon tuti térkép van, részletes utcaszintű egész Helsinki területéről, meg agglomerációkról is. És ez ingyen jön minden évben

(van térképem a kocsiban is, de most így előtte kényelmesebb volt így).

Szóval kinéztem merre megyek, kis autópályás autózás ki a városból. Aztán uzsgi indulás. Autópálya ittvan közel, úgyhogy nem kellett sokat menni odáig. Meglepően nagy volt a forgalom még a viszonylag későbbi idő ellenére is (7 óra körül). A hideg miatt kezdetben óvatosabban léptem a gázra, de aztán amikor sikerült belemelegedni akkor már nem volt gond. Mellesleg félelmetes, hogy mennyire kanyargott az autópálya

Ripsz ropsz eljutottam a terv szerinti leágazásig, sőt, sikerült is elhagyni, úgyhogy a következő lejárónál fordultam csak vissza, és jöttem haza. Nem volt nagy út (összesen talán 60km), de azért jó volt kicsit vezetni. Meg gondolom az autónak is jó volt, hogy nem csak áll az udvaron (az elmúlt héten lusta voltam rávenni magamat, hogy bármit is megcsináljak - vásárlás, egyebek ).

És még mindig nagyon jó csak úgy vezetgetni a Hondát

Azt hiszem saját hidegrekordom van - ma reggel -23 volt, ez talán a leghidegebb, amiben (szél nélkül) kinn voltam (és emlékszem rá ... gyerekként lehet volt durvább). És ennek kapcsán újabb kocsis élményekkel lettem gazdagabb.

Amikor leértem a parkolóba valaki épp melegítő nélküli autójával küzdött, hogy elinduljon. Nem tudtam igazából nekem mennyire hatékony ilyen időben a sugárzó melegítő ami nekem van a kocsiban. Egy icipicit bizonytalankodott, de első próbálkozásra beindult. Azért elgondolkoztató, hogy mi lesz ha hidegebb lesz ...

Elég volt egyetlen lehellet az ablakra, máris befagyott belülről. Bekapcsoltam a hátó ablak fűtését, aztán kitolattam és elindultam. Újabban azzal próbálkoztam, hogy közvetlenül indulás után nem fújatok levegőt, mert csak hideget fúj, és anélkül is hűvös van. De így -15 alatt levegőfújás nélkül kb fél perc alatt megszűnik a kilátás előre, úgyhogy inkább gyengén bár, de jön a levegő.

Csak óvatosan mertem a gázra lépni, mert elég bizonytalanságot keltő hangokat hallatott a motor, de azért gurultunk. Úgyhogy óvatosan nekivágtam. A hátsó ablak melegítő eléggé elvesztette hatását. Mire beértem a céghez, vékony olvadt vonalak kezdtek feltűnni már, de nem volt túl biztató. Az út végére már kezdett magára találni a motor is. De nem is akarom elképzelni mi lenne motorfűtés nélkül.

És az idő csak hűlni fog tovább, holnap reggelre -30at igértek. Azon gondolkoztam mi van ha nem indul be a kocsi ... mert hogy olyan időben én be nem gyalogolok, az biztos. Így is három póló/pulóver meg két nadrág van már rajtam (nem számítva a kabát-sapka-kesztyű-sál dolgokat), de lehet növelni kéne az adagot

Éjszaka érkeztem meg Helsinki-Vantaa repterére. A kocsimat ott találtam ahol hagytam, és azt hiszem mindenképpen megérte az őrzővédő fedett parkoló. Talán csak az zavart, hogy picit leolvadt a hó róla, és elég maszatos lett (bár azt hiszem ez a maszat dolog csak az új autó tulajdonosokat zavarja, akik még nem látják be, hogy úgyis koszos lesz .

Kifizettem a parkolókártyámat az autómatánál, aztán indultam is kifelé. Gyorsan a Lahti autópályára értem, és onnan már elég tempósan lehetett haladni ... már ameddig tartott az autópálya meg a jó idő.

Irgalmatlan havazás lehetett itt a hétvégén, mert Lahti után rogyadoztak a fák a sok hótól, némelyik mélyre hajolva állt az út szélén. Aztán az utolsó 100 kmen kaptam én is jókis hóesést, bár nem olyan durvát, mint december elején. Az utakon nem nagyon jártak autók egyébként, leszámítva egy-két kamiont/teherautót.

Jyväskyläbe érve aztán kicsit több lett a hó az utakon, és az egyik kanyart sikerült túl gyorsan venni, úgyhogy az autó oldalirányú sebességkomponenst is kapott hirtelen. Szerencsére nem járt senki az utakon, különben lehet, hogy nem lett volna annyira kellemes a dolog. Így viszont sikerült két tanulságot is leszűrni. Egyrészt óvatosabban kell venni a nagy havas kanyarokat - de most legalább kaptam kis ízelítőt. A másik, hogy azért viszonylag gyorsan sikerült visszanyerni az uralmat az autó felett, meg nem pörgött összevissza, úgyhogy nem érzem teljesen esélytelennek a téli vezetést

Mostmár 5300 km-nél járok, ennyit sikerült ebbe a kocsiba belepakolni eddig, és január végéig szerintem elérem a 6500-at. Már csak azon kell aggódjak, ilyen tempó mellett hogy bírom ki hazáig a kötelező szervízig - ugyan elvihetném itt is, de mivel itt nem nagyon láttak még diesel civicet (nem árulják egyáltalán), kicsit feszélyez ez az opció - inkább otthon csinálnám végig.

A múlt héten el is felejtettem leírni (vagy legalábbis most nem találtam sehol), hogy az autó motorjának melegítése kérdés végre megoldódott. Bár nem a klasszikus motormelegítő került a Hondámba, hanem egy ilyen sugárzó melegítő, azért remélem ez is komoly előnyt jelent majd a téllel szemben.

Ugye errefelé Finnországban eléggé hűvösek a telek, és olyankor az autók sem szívesen indulnak. Ezért aztán vannak a cölöpök. Ezekből minden ház elé jut millió. Konkrétan a legtöbb ház parkolóhelyéhez tartozik, de van a cégnél is, mindenkinek egy ilyen cölöp. A cölöpnek van kulcsa, benne pedig egy időzítős konnektor van. Ide csatlakozik a drót.

A drót másik vége a kocsi elején lévő "konnektorba" megy. És amikor az időzítő elindul, megindul a motor melegítése. Időzíteni persze úgy szokás, hogy pont akkora legyen meleg, amikor indulunk vele.

Errefelé még sosem láttak diesel Honda Civicet (mint amilyen nekem van - konkrétan itt nem árulják), ezért nem a klasszikus motormelegítő került bele - mivel azt nem tudtak belerakni - hanem a már említett sugárzó melegítő. Ennek kisebb a hatásfoka, de remélem azért számít majd valamit a jeges téli éjszakában.

A másik dolgot ma vettem, ez egy beltérmelegítő. Amikor ugyanis a motortérbe szerelték a melegítőt, egy konnektort szereltek a belső terébe a kocsinak. Itt is jön a 220 amikor éppen cölöphöz vagyok rögzítve. A beltéri melegítő pedig innentől fogva kitalálható mit csinál ... azért felelős, hogy olvadt ablakok és meleg környezet fogadjon reggel, amikor a -20 fokon átvágva a kocsihoz megyek

Eléggé átgondolták errefelé ezt a dolgot, már ami a telet illeti. És persze senki sem lopkodja (vagyis nagyon remélem! ezeket a kábeleket, amivel a cölöpökhöz vannak a kocsik kötve ... bár a cölöpök zárhatóak

Annyi csak a gond, hogy itt ahol lakom elvileg tilos a beltéri melegítő használata. Mert nem bírja a rendszer .. vagy mi. Ezért vettem (munkatársak tanácsára) olyat, ami kisebb fokozatra kapcsolható, és így nem terhelve a rendszert is simán kibírja a biztosíték. Bár be kell valljam, azért kicsit aggasztó érzésem van, amikor arra gondolok, hogy én még alszom, amikor a kocsimba megindul mindenféle elektromos cucc működése. De mivel itt ez a divat és működik (nem is csak itt, svédországban és norvégiában dettó), gondolom nem lesz baj

Ma megpróbáltam motormelegítót (helyesebben hütővíz melegítőt, vagy mi a csudát) rakatni a kocsiba, de csúfos kudarccal zárult a kísérlet. Először azt mondták megnézik, aztán az elején tényleg megnézték (én is benéztem a kocsi alá, amikor 2 méter magasan volt, bár én nem sokat értek hozzá). Azt mondták, 2 óra, és berakják, mert látják, hogy jó lesz.

De 2 óra elteltével csak a tényt közölték, hogy mégsem sikerült beszerelni, és jaj jaj. Kicsit csalódott voltam, leginkább az eljárással. Ha nem biztosak, ne igérgessék. Azt már egy ideje tudom, hogy ez nehéz művelet, mivel Finnországba nem hoznak pont ilyen típusú Honda Civicet (1.7 CTDi). Így aztán érthető, hogy a melegítő gyártó nem gyárt hozzá valót. Na nem magyarázom túl, és nem mentegetem őket.

Szóval most nem tudom mi lesz, így félig kész állapotban a télre Hó most van, meg fagyott utak (helyenként), ma már csúszkáltam is kicsit a kocsival, persze nem vészesen, nem gyorsan, és inkább csak kisérleti jelleggel. Hétvégére meleget mondanak, úgyhogy valószínűleg elolvad majd minden.

Reggel negyed hétkor volt ébresztő. A tulajdonosnő még teával is szolgált. Mégegyszer megemlítem, hogy nagyon jó kis helynek tűnt. 7:12-kor indultunk útnak. Óriási szél volt Észtországban, már előző este is éreztük, de reggelre sem múlt el. Az autó hol kicsit jobbra hol kicsit balra ment, attól függően merről jött széllőkés.

Kicsit álmos volt mindenki, úgyhogy csendben telt az út Tallinnig (kb 150 km), ahol a kikötőt kellett megkeresni. Nem vitték túlzásba a táblázást, egyszer meg is kellett fordulni. Ebből a másik irányból már rendesen ki volt táblázba, úgyhogy így már sikerült megtalálni a D kikötőt, ahonnan az Autolink Express vagy milyen hajók futnak ki.

Kicsit féltem a beállástól a hajóba kocsival. Az olyan szűk meg kellemetlen helynek tűnt, sok manőverezést igénylő. De aztán csalódnom kellett, gyorsan és egyszerűen álltunk be, a berakodást felügyelő hajósok meg hatékonyan és gyorsan navigáltak a megfelelő helyre. Hiába, ezt is ki kellett próbálni.

A tengeren is fújt a szél, hatalmas hullámok voltak, csak úgy dobálták a hajót. Féltem, hogy esetleg előjön a tengeri betegség, de nem jött. Viszont mókás volt nézni az embereket, mindenki úgy sétált a fedélzeten, mintha részeg lenne.

Aztán megérkeztünk Helsinkibe, és a 3-as autópályán indultunk Tamperebe, ahová kora délután értünk. Itt kellett búcsút mondanom útitársaimnak.

Egy félórás villámlátogatást tettem még a tamperei ismerősünknél, ami után elindultam Jyväskylä felé. Furcsa érzés volt azon az úton autózni, amin már jártam számtalanszor busszal vagy más autójában, de vezetni még sosem vezettem. Egészen máshogy láttam az útszakaszt, mint korábban.

Ugyanez volt igaz Jyväskyläben is, ahol furcsa volt olyan helyeken vezetni, ahol eddig csak sétáltam, vagy másokkal utaztam/buszoztam.

Most éjszakára fagyot mondanak, a hétre pedig havazást, úgyhogy a kocsi téli felkészítését, szöges gumival az élen már lehet is kezdeni

(táv: ~ 450 km)

Eljött a második napja az utazásnak. Reggel ködben indultunk, 7:33-kor. A lengyel alföldön kellett áthaladni, hosszú és tekergős út volt, ráadásul keskeny is. A prognózissal ellentétben voltak kamionok is (azt hittük szombaton nem járnak ... nem tudom miért , ráadásul elég sokan. Úgyhogy az előzés mutatványát is lehetett gyakorolni.

Ebből az maradt a legemlékezetesebb, amikor két DHL kamiont előztünk, akikről kiderült (rendszám alapján), hogy szintén magyarok. Lehet, hogy ennek köszönhetjük azt is, hogy ők azon kevés kamion közé tartoztak, akik segítették az előzést, jelezve ha tiszta volt az út. Amúgy a tekergőző kis úton nem volt mindig jól belátható a szembesáv.

Rendőrrel talán 1x találkoztunk (aki radarozott), de előre villogtak már, így gond nem történt Persze nagy gond sosem lett volna, mivel mi történytisztelőek voltunk (kb ... a lengyelekhez képest valódi angyalok

Kora délutánra értünk a Litván határra. Majd jöttek a litván utak. Ez volt talán a legjobb szakasz, az út tükörsima volt, egyetlen rezzenés nélkül haladt a kocsi. Úgy gondoltuk, ha itt ilyen komolyan veszik az észak felé tartó átmenő forgalmat (az utat ami a balti államokon át megy, Via Baltica-nak hívják) akkor egy kicsi megálló nem árthat, és egy útszéli kis étteremben ettünk. Nem volt nagy adag, de drága sem legalább.

Aztán már robogtunk is tovább, bár már eléggé besötétedett, mire elértük a Lett határt. A sötétség még nem is lett volna baj, de csúnya felhők is jöttek - nagyon sötét, csúnya felhők - és ettől különösen sötét lett. A kedvünkön mit sem segített a lett határőr, aki enyhén szólva is paraszt volt, csak a hülye nyelvén idegesen hajtogatta, mit akar, hiába magyaráztuk kézzel lábbal hogy nem értjük. Végül már ordibált is kicsit, aztán kibukott belőle egy német szó, amiből kiderült mit akar.

Persze a lettek tetézték a bajt - utat építenek, a Via Balticat. Ennek első fázisa a meglévő út totális megsemmisítése volt a határ után közvetlenül. A köves-kavicsos nem úton teljes sötétben (lámpák sehol, csúnya felhők ugye) próbáltunk haladni, elég lassan. Számtalan döccenő és egyéb akadály tette izgalmassá a pályát. Nem beszélve a lámpákról, amelyek az 1 sávosra szűkűlő útra hol erről hol arról az oldalról engedtek kocsikat.

Aztán ennek a szakasznak is vége lett (jó sokára), és azt hittük végre haladni is fogunk Riga felé. De a lettek nem adták ezt ilyen könnyen. Hogy a sűrűn szakadó eső és sötétség ne legyen elég, olyan felújításba fogtak, hogy nekünk kerülőútra kellett térni, keskeny, kanyargós, hosszan az erdőben.

Csatlakoztunk egy kocsioszlophoz, mert az előttünk lévő piros lámpáit nézve sokkal könnyebb volt haladni, mint egyedül abban a szörnyűségben. Így kicsit gyorsabban mentünk az esőben, mint én akartam volna, de biztos hogy biztonságosabb is volt, így útolag belegondolva meg főleg.

Aztán végre valahogy elértük Rigát, az idő jobb lett (eső vége), az idő késő lett (Litvániánál már kellett előreállítani az órát), úgyhogy jó lett volna mielőbb a kiszemelt helyre érni aludni.

De a lettek nem adták könnyen magukat, a hátralévő 80-90 km-en is hatalmas építésekbe fogtak. Legalább 20 lámpánál álltunk (egyirányú forgalom), hol volt út, hol nem, döccenők viszont nagyon is. Mondanom sem kell, az állás jó része felesleges volt, este már nincs forgalom. Elindultunk, két percet mentünk, majd megint lámpa.

Valahogy csak elértük az észt határt, ahol álmos de nagyon kedves női határőr fogadott, kiszolgált, és mehettünk is. Az észt utak hatalmas javulást eredményeztek - litván utóérzéssel szolgáltak. Késő is volt, forgalom sem volt, úgyhogy elég jól lehetett haladni, a hátralévő 50-60 km-t gyorsan letudtuk, és éjfelre értük el a kinézett szállást. Ez egy Tahkuranna nevű helyen lévő Tackendorf nevű szálláshely. Nagyon kedves tulajdonosnővel, kényelmes ágyakkal. Kár, hogy másnap korán kellett kelni.

(táv: ~900 km)

Eljött hát a nap, és elindultunk Debrecenből Jyväskylä felé. Útieszközként az új Honda Civicem szolgált. Bár csak néhány napja vettem át, máris nagy próbatétel elé nézett: jó 2000 km-es út vissza Finnországba.

Útitársaim kicsit késtek - ők már korábban indultak, reggel, Romániából (Nagyváradról), és a határon volt kis bajuk. Így aztán reggel 8:22kor indultunk el. Az autót telepakoltuk cuccal - nekem kevesebb volt, de mivel útitársaim épp most költöztek kifelé, nekik sok.

Az elején volt kicsi kerülő, mert a 35-ös főutat felújítják, és így 11 körülre értük el a szlovák határt. Otthon a szokásos útminőség volt, bár a Miskolcot kerülő M30 szakasz (ingyen) a sokat segített. A 3-as főutat Miskolc után helyenként (nem túl sok helyen) felújítottak, de amúgy nagyon jó út volt (ahhoz képest mihez vagyok én otthon szokva )

Innen tovább északnak, megkerülve Kassát (kicsi dugó, útépítés), majd Presov jött. Itt is sikerült elnézni a városi kerülőt, úgyhogy kis autókázás következett a városban.

Azután hegyesebb lett a táj - de csak egy kicsit, és szinte azonnal Lengyelországba értünk. A lengyel sofőrök nem teljesen komplettek, erre hamar sikerült rájönnünk. A kettős záróvonal náluk hasonló jelleggel bír, mint a szaggatott, igazából nem sok különbség van köztük

Itt talán kicsit nehezebben ment a vezetés nekem, mivel hőemelkedésem volt (pirulákkal kezeltem . Aztán pedig sötétedett is, úgyhogy a kezdeti talán két napos terv átment három naposba, főleg miután Lublin után köd is jött a sötétség tetejébe. Így aztán rögtön alkalmam is nyílt a ködlámpákat is kipróbálni.

Lassabban autóztunk egészen Firlejig. Itt egy camping/üdülőterületen szálltunk meg. Sátrazni csak nyáron lehet, de ilyenkor is van hotel meg néhány kis faház/köház, amikben lehet aludni.

(táv: ~650 km)

Kicsit nézegettem még az időjárásjelentéseket, sikerült szerezni egy eredeti lengyelt is, és úgy tűnik nem lesz probléma, mert csak esetleg eső lesz, de igazából az sem. Legalábbis ezen mások szerint. Csak egyetlen site jelenti, hogy szerinte jég lesz. Úgyhogy bízom a többiben Aztán meglátjuk, mi lesz.

Megvan az autóm. Már vezettem is kicsit, bár még nem sokat, mivel ezzel szinte egyszerre félelmetes takonykór is megtámadott. Semmi veszélyes, csak kis torokfájás meg orrfújás. Tegnap még hőemelkedésem is volt, de aztán ma már az sem, úgyhogy remélem mostmár jó úton haladok.

Közeledik az idő, amikor (előreláthatólag pénteken) nekivágunk északnak, át Szlovákián és Lengyelországon és Litvánián és Lettországon és Észtországon, hogy Finnországba jussunk. Remélem a Litván meg Lettország sorrendjét nem kevertem össze, mert velük mindig bajom van. Az utat ezúttal nem Boeing vagy Airbus vagy más efféle járgánnyal, hanem Hondával járjuk végig, ami jelentősen hosszabb lesz. De csak így megoldható, hogy az új kocsim velem együtt jöjjön Finnországba.

Ma este kicsit megrémített az időjárásjelentés, mert szombatra, főleg estére jeget/jegesedést jósol Lengyerországba. Habár akkora már nem leszünk ott, azért ez akkor sem túl jó. Főleg, hogy észak-Lengyelországban még akár szombat reggel is lehet ilyen. Persze ezt csak egy előrejelzős oldal írja, valahol tiszta időt, máshol esőt jósolnak. Bár Pheel is megjegyezte saját kis naplójában, hogy manapsag egyre megbízhatatlanabbak az időjósok, és igazából én sem tudom mit gondoljak róluk Tény, hogy gyakran változik a véleményük.

Ma estefelé is vezetgettem kicsit, holnap lehet nagyobb távot kéne levezetni, csak a szórakozás kedvéért Na majd meglátjuk.

Bár kicsit elmaradtam a bl0g írással, most kicsit pótolom, talán. Veszek autót (aki még nem hallotta), pirosat. Pontosabban egy dízel (csak semmi fujjongás!) Honda Civicet.

Már csak néhány napot kell rá várni - elvileg. Itthon olyan rémsztorikat lehet hallani, meddig is tart egy ilyen művelet. Azért remélem nem kell rá sokat várni. Hétfőre igérték, de én úgysem hiszek nekik, örülök, ha kedden megkapom