A péntek-szombat-vasárnap utazással telt, és visszajöttünk Finnországba. Attól többesszám, mert ezúttal útitársak is voltak (
Gyula és
Panna, akik olyan másfél hétig nyaralnak itt Finnországban).
Pénteken elég korán reggel indultunk, mivel nem volt fix, hogy hol fogunk aludni. Aztán délután megérkeztünk
Firlejbe (ahol tavaly ősszel is sikerült aludni). Itt előtte azt mondták telefonon, nincs hely, de ott helyben volt mégis hely, úgyhogy továbbmenés helyett a biztos szállás lett kiválasztva. Ezúttal nem volt sötét mire odaértünk, úgyhogy volt idő szétnézni és pihenni. Jó kis strandjuk is van a tóparton, meg kellemes faárnyékben fekvő kis házaik. Így, hogy délután már megérkeztünk, volt idő lustulni és pihenni.
Másnap reggel szintén korán indultunk (6 óra), ezúttal már fix szállás volt Észtországban, csak oda kellett érni. A szállás ugyanott volt, mint tavaly, legalábbis a várost tekintve (falut), de egy másik helyen. A napi táv így 900 km körül alakult, amit valamivel este nyolc utánra sikerült teljesíteni.
A lettek vezetnek útépítésben még mindig. Bár a litvánoknál is van egy kevés, valamint Észtországban is vagy 2 lámpa (ahol egysávosra szűkül az út) azért itt nem kell annyit várni. De azért a helyzet Lettországban is sokat javult már az előző őszhöz képest, és előbb-utóbb csak sikerül befejezni a jó kis útakat
Visszatérve az észt szállásra. A helység neve (még mindíg)
Tahkuranna. Maga a szállás a tengerparton volt, kényelmes kis szobák. A tulaj egy idősebb házaspár, és másnap reggel villásreggelit is kaptunk (beletartozott az árba).
Úgyhogy szombatra így csak a 150 km maradt Tallinnig, no meg Helsinkiben vagy 20 km, amig ideértünk Espooba. Mind a tavaly őszhöz képest, mind a 24 órás hazafutamhoz képest jóval pihentebben sikerült megérkezni.
Délután pakolás, rendcsinálás (legalábbis részemről) volt a program, majd bevásárlás következett, amelynek során egy csodálatos új porszívó boldog tulajdonosa lettem