Tegnap végre sorkerült újra repülésre. Kétszer is nekivágtunk, az első óra ismétlés volt (mivel régen nem repültem), a második pedig iskolakörözés, vagyis csak a repülőtér körül repdestünk, felszáll - leszáll - felszáll - leszáll, stb.
A közelítés már jól megy, sőt, mostmár a rádiót is meghallom - ennek örültem is tegnap Ami még gondot okoz, az maga a leszállás. Bár annyira nagy gondnak nem nevezném azért, mivel a gépet épségben le tudom rakni, csak nem sikerül mindig a kifutópálya közepét elkapni, és esetleg a szélei felé elmászkál a repülő. A cél az lenne, hogy a két főkerék között legyen a kifutó középvonalat. És persze időnként kicsit erősre sikerül a leszállás, sőt már pattantam is vissza vele
De a most következő órák (ezen a héten szinte mindennap) pont azért vannak, hogy ezt a körözést és leszállást gyakoroljam. És ezáltal vészesen közeleg az első repülési teszt, amikor egy másik oktató ül be mellém, megnézni, hogy megy-e minden egyedül. Utána - ez már félelmetesen közel van, no meg maga a tény is elég félelmetesen hangzik most még - egyedül kell majd repüljek.