Frenzy Blogja

Már annyit halottam róla (elsősorban File-től), hogy végre rászántam magam és kipróbáltam ezt a spinning csodát. Meg tudom érteni, miért tetszik ez az embereknek, nekem is nagyon jól esett. Azt hiszem felveszem a heti menetrendbe, többször is. Nem is emlékszem mikor áztattam el magamon pólót ilyen gyorsan és ennyire

Viszont ezt a szerda reggeli időpontot át kell gondolni ... bár csak 300m a munkahelytől, azért a csúszós lejtőn éreztem, hogy a lábaim nem épp stabilan állnak

Talán csak többet kellett volna pihenni utána, mielőtt melóba indulok

Ma ebédnél sikerült egy kenyérvágó késsel megkezelni az egyik ujjamat (a konyhások mondták utána, hogy épp most élezték meg őket). Mélyen és rendesen. Úgyhogy orvoslátogatás lett belőle, elláták durván meg kaptam tetanuszt, majd közölték, hogy akkor most két napig munkaképtelen vagyok (mivel nyugton kell hagyni, nem hajlítgatni, nem szabad vele gépelni meg egerezni). Így aztán ma rövid munkanapom volt, meg holnap pihenhetek. :-)

(aki esetleg azon gondolkozna, ezt hogyan írom: bal kézzel, lassan :-P

)

Még valami eszembe jutott, amit nem írtam le az előző (tegnapi) bejegyzésben. Mégpedig a repülőútról. Idén januárban, amikor Finnországba mentem már volt egy eléggé izgi repülési élményem, amikor leszállás közben iszonyatosan rázkódott a gép, mintha papírrepülőben ültem volna, amit a szél dobált össze vissza. Úgy emlékszem erről írtam ide is.

Na most félelmetességében azt felülmúló dolog történt. Mondhatni, ezúttal tényleg megijedtem, de nagyon.

Szálltunk felfelé Vantaa-ról, és beleemelkedtünk a felhőkbe. Volt kicsi turbulencia, mint általában a felhőkben, de csak enyhe, igazából megszokott és már-már unalmas volt a felszállás :-)

Aztán ahogy majdnem kiértünk a felhőkből (ez csak utólag derült ki, hogy közel jártunk a tetejéhez) beleszaladtunk valami furi légáramlásba. Legalábbis gondolom hogy az volt. Leginkább lefelé áramolhatott, mert a repülő elindult lefelé ... olyan zuhanós stílusban.

Valódi időben talán 2 másodpercig tarthatott, de azért ez is elég volt, hogy rendesen megijedjek. Ilyet még sosem éltem át eddig repülőn, hogy ténylegesen zuhantunk lefelé, pedig felfelé kellett volna menni. Másik is kicsit megijedhettek, mert mindenki ilyedten húzta maga alá a lábát, vagy nézett ki az ablakon nem túl vidáman.

Mindenesetre így utólag belegondolva még akár érdekes is lehetett a dolog, csak eléggé váratlanul történt.

A témában szereplő megjelölés nem a kocsimra vonatkozik (bár az is Honda), hanem egy motorra. Ez is piros. Dehát mindenki tudja, hogy a piros járművek a leggyorsabbak :-)

Még az orkok is :-P

Szóval a minap (szerdán) mászkáltam egy ilyen csodával. Csak utasként persze, az az érzésem, hogy vezetni nem feltétlenül mernék egy ilyet, főleg nem úgy, ahogy ezekkel menni szokás.

Mindenesetre Gab007-nél felvettem a kölcsönkapott motoroskabátot - kicsit nagynak éreztem, de hát mindegy. Felraktam a sisakot - ez meg kicsit szorított, dehát nem ez a lényeg. Aztán kigurultunk a ház elé, beindult a járgány, én felszálltam, és vrum, elindultunk.

Már utaztam egy korábbi járgányon is Gab-bal, az SV650S névre hallgatott, és kék színű volt, meg Suzuki (azt hiszem ... könnyen összekeverem még az ilyeneket). Lehet, hogy azóta az ülő technikám is fejlődött, de ahhoz képest ez a Honda határozottan kényelmesebbnek tűnt. Kigurultunk a 4-es főútra, és elindultunk Nyíregyháza felé.

Amikor először pillantottam a kilóméterórára azon épp 140 állt. De mielőtt még időm lett volna feldolgozni, szinte ugyanebben a pillanatban elsuhant melletünk egy ezüst Mercedes. Az emberek csak rohannak mindenfelé :-)

Motorral azért egész más közlekedni (aznap már egyszer voltam Nyíregyházán, kocsival). Láttam videót is motorozásról, de azért ott ülni rajta és 150 körül suhanni (ennél gyorsabban most nem igen mentünk) kicsit más. Olyan érdekes meg izgalmas érzés. Főleg, hogy még az autónál is jobban érződik rajta a sebesség. A kicsit nagy kabát rajtam kezdett "elrepülni" a 150es sebesség hatására, úgyhogy kicsit vissza kellett rángatni a derekam köré.

Csak mentünk, és az autók egyre másra mögöttünk maradtak. Azt hiszem az előbb említett Mercedes kivételével senkinek sem sikerült előznie minket.

Mint az elején is írtam, én nem vagyok benne biztos, hogy bírnék így motorozgatni. Van bennem valami ami megakadályozná ezt a száguldást. De utasként nagyon élveztem a menetet. Visszafelé Nyíregyről volt vagy két lökött biciklista, akiknek épp előttünk jutott eszébe áttekerni a főúton - lehetne több eszük is :-)

Motorral nagyon gyorsan elfogynak a távolságok, igaz ez akkor is, amikor előzünk (egyszer még mögötte vagyunk, aztán meg huppsz, máris előtte), és akkor is, amikor velünk szembe jönnek. Ugyanekkor ez talán jó tanulság nekem is ha vezetek - ha motoros jön szembe, nem előzünk, mert ki tudja mikor ér ide :-)

Bár az is igaz, hogy a motorosok sokkal óvatosabban vezetnek, mint az autósok. Talán ezért is volt különösen jó a másik oldalon is utazni.

Azt nem tudom milyen hangja lenne ennek, ha elhúzna mellettem, de menet közben próbáltam néhányszor a hangjelenséget is tanulmányozni, és hát elég tetszetős. Az tetszett még nagyon amikor a köztemető mellett két gyerek bámulta a motort, meg a kezükkel "gyorsítottak" képzeletbeli motorjukkal. Vruuuuum

Felment bennem a pumpa, amikor kiderült, hogy valaki képtelen olyan egyszerű dolog használatára, mint a mosás előjegyzés használata. Ugye itt közös mosógépek vannak, és lehet foglalni elő;re időpontot. A mechanizmus rendkívül bonyolult, a bal oldalt feltüntetett időpontok és felül feltüntetett napok által kiadott sor és oszlop egy cellában metszi egymást. Ide kell megtenni a foglalást.

Kedves intelligens (értsd: hülye barom) barátunk kiszúrta az egész üres délutánból azt az egy órát, amikor volt foglalás, ráadásul az enyém. És most mos. Szívesen megrugdosnám nemtől és kortól függetlenül, ha tudnám hogy ki az. :-P

Így végül aztán bezsúfoltam minden cuccomat egy mosógépbe (eredetileg kettőbe akartam mosni, olyan primitív okok miatt, mint pl. hogy az ágyneműm lehet most kékre festi minden világos cuccomat :-)

, és elindítottam.

Persze a primitívség magasiskoláját kedvenc negyedik emeleti finn társaságunk adja, akik közül az egyik hím (intelligenciájának állati színvonala megkívánja eme megnevezést) rendszeresen összetúrházza a liftet, meg a gombokat a liftben. Most szombaton olyan bulit nyomtak, hogy kijöttek a rendőrök is. De azért a földszinti liftajtót sikerült szétb@szniuk, úgyhogy most nem lehet belülről becsukni, csak kiívülről, nagy rugásokkal. Így most a liftet az első emeletről használjuk, illetve az első emeletig, és az utolsó (vagy első - éppen honnan érkezünk) lépcsőket gyalog kell megtenni.

A rendőrök egyébként valószínűleg azért jöttek, mert hajnali három körül iszonyatos veszekedést produkáltak a társaságban, a csajok rekedt hangon vittuztak a fiúkkal. És viszont. Elragadó társaság ;-)