Frenzy Blogja
Frenzy webnaplója: mindennapok Finnországban meg sok más dolog

Az előbb említett használatba vétel bár csak holnap lesz itt a cégnél, a vele járó őrület már kitört most délután, az emberek rohangálnak, mindenki gyorsan akar mindent, főleg a javításokat. És ráadásul az ügyfélnek még most sikerült csak valami kritikus biztonsági hibákat feltárni (már régebb óta teszteli a dolgokat), úgyhogy az utóbbi két-három órában csak gyorsfixelem a kódot (nem a sajátomat ... izgalmas percek. Ráadásul sem hazamenni sem influenzát/megfázást kapni sem lehet (megtiltották mindkettőt).

Szerencsére azért kellemesebb dolgok is történnek. Még májusban volt, amikor az egyik konzultáló munkatársunk elbúcsúzott tőlünk (ugyanaz, aki egyébként a kellemes saunázós/evős/ivós programot szervezte nekünk). Ma újból beállított, és év végéig megint nálunk dolgozik, ráadásul egy hasonló bulit is beigért nekünk. Meg amúgy is jóban velünk vele, úgyhogy ez csak javít a dolgokon.

Remélem azért nemsokára hazajutok

Ismét új dolog került a repülésoktatásomba: műszeres repülés. Persze csak az alapok, amik a PPL szinthez kellenek, de akkor is valami egészen új. A dolog úgy működik, hogy kapok egy szemüveget, ami kitakar mindent, kivéve a műszereket.

Amikor ezt felrakom, onnantól kezdve fogalmam sincs, hogy éppen merre járunk, vagy mi van odakinn, mert csak a műszereket látom (persze ha jól fordítanám a fejem, tudnék csalni, de hát éppen az a lényeg, hogy hogyan boldogulnék, ha például belerepülök egy felhőbe).

Egészen más érzés így repülni. Egyrészt nem "látszik" egyből, hogy hogyan áll a repülő, hogy éppen hogyan is kellene stabilizálni a helyzetet. Ugyanis a több műszert egyszerre nézni nem lehet, így folyamatosan váltogatni kell, éppen mit nézek. És egyetlen műszer alapján nem igazán lehet stabilizálni a gépet. Igy aztán folyamatosan korrigálni kell, hogy jó irányba haladjunk, jó sebességgel és jó magassággal. És az egészet még megbolondítja az, hogy közben ám a többi érzékszervem mindenféle "hamis" ingerekkel bombáz, mintha éppen süllyednénk, pedig nem is tesszük, stb. A gyakorlás lényege, hogy megbízzak a műszerekben.

Az elején elég borzalmasan ment a dolog, mostmár olyan "so-ső. Hiába tudnék jól repülni normálisan, műszeresen sokkal nehezebb, mivel minden korrekciót és manővert óvatosan kell végrehajtani. Tegnap éppen a magasság-irány-sebesség hármast próbáltam kordában tartani az oktatóm által adott új paramétereknek megfelelően - ekkor már eléggé nagy volt a "megterhelésem" - amikor még közölte, hogy akkor VOR radialokat is legyek kedves kimérni. Ez aztán már túl sok volt, és mindent egyszerre nem is sikerült rendesen végrehajtani. De ettől függetlenül nagyon élveztem a dolgot.

Ma pedig kissé beteg érzésem van, mintha valami nátha vagy hasonló aljasság készülne kitörni rajtam. Ennek a projektvezetőnk is borzalmasan "örül", mivel éppen kritikus időszakba került a projektünk, úgyhogy nem lenne jó, ha otthon pihengetnék (holnap fogjuk telepíteni a tényleges használati környezetébe az alkalmazást).

Megint eltelt egy hétvége, ezúttal repüléssel és csillagkapuval Eredetileg vasárnapra volt csak egy Jyväskylä-i túra betervezve, repülővel, illetve ott helyben találkozó haverokkal. De aztán szombatra is került üres hely, így aztán már akkor repültünk egyet. Sajnos befejezni nem tudtuk, mert a vízjelző lámpa kezdett el jelezni nekünk (hűtővíz), így inkább a leszállás mellett döntöttünk (pálya körül gyakoroltunk nekem típust Cessna 172-re).

Vasárnap aztán indultunk volna Jyväskyläbe, de kb tíz percnyi repülés után olyan felhőkbe ütköztünk, hogy vissza kellett fordulni. Már maga a visszafordulás is kicsit bajos volt, mert a felhők között nem találtunk lyukat lefelé. Aztán végül a tengerparthoz közelebb már ritkás volt a felhőzet, itt csúsztunk be alájuk, majd jöhetett is a leszállás. Úgyhogy ezzel véget is ért a Jyväskyläi utazás (remélem egyszer azért majd összejön

Utána ahogy a reptéri kávézóban beszélgettünk, úgy döntöttük megpróbáljuk befejezni az előző nap félbemaradt pálya körüli körözést. Most a vízlámpa sem égett. Az ídőjárás éppenhogy elég volt a művelethez, távolabb a pályától alacsony felhők és esőfüggönyök látszottak, de így közvetlenül a reptér közelében nem volt probléma. Úgyhogy sikerült jó pár leszállást gyakorolni, és bár ez a diesel Cessna 172 kicsit furcsán viselkedik (iszonyú nehéz az orra , azért alapvetően jól ment a dolog.

Délután utána további Csillagkapu részekkel múlattam az időt, meg aludtam egy hatalmasat (nem tudom hogy bírtam annyit aludni mint most hétvégén összesen .

A szárazságnak is úgy tűnik vége van, mert tegnap is és ma is (hétfőn) esett, voltak viharok, zivatarok. Ez persze azt is jelenti, hogy közeledik az ősz, és a repülésre alkalmas időjárási viszonyok egyre ritkábban lesznek adottak, vagy várni kell rájuk.

Itt a melóhelyen éppen kicsi internet problémák vannak, úgyhogy bár blogot lehet írni, dolgozni kevésbé

Találtam egy jó idézetet, nekem nagyon megtetszett, úgyhogy ezúton itt megörökítem. Angolul van, úgyhogy nyelvtudás szükséges.

"Be who you are and say what you feel, because those who mind don't matter and those who matter don't mind."
-Dr. Seuss

Tegnap ismét egész napos fejtágítás volt, Microsoft szervezésben. Bemutatták az IE7-et, röviden legalábbis. Aztán volt néhány alap session Atlasról (ami az új ASP.NET AJAX eszköz), majd erről kicsit bővebben. Az alap dolgokat már korábban is sikerült róla meghallgatni, de a plusszokat (security, performance) érdekes volt végighallgatni. Alapvetően érdekes nap volt, sikerült egy új "nerd" pólót is beszerezni hüje felirattal

Utána meg valami mozifilmet lehetett megnézni (továbbra is sponsored by MS), Michael Douglas meg Kiefer Sutherland új szuperfilmje (angolul a címe nekije: The Sentinel). Egynek elmegy, de fizetni biztos nem fizettem volna érte Titkosügynökök, lövöldözés, meg ilyesmi.

Aztán este még volt kis időm kicsit otthon is elszórakozni Atlas-sal

Ma munka után hosszabb repülésre indultunk (a munkám amúgy elfogyott délután - a projekt vezetőm nagy rémületére. Így a délutánt végül is kis tanulással töltöttem). Az időjárás kicsit bizonytalan volt, de aztán végül csak kibírta valahogy (bár épp a legvégére kezdett elromalni).

Az indulás Malmiból volt, első körben Tamperebe mentünk (ahol 10 perccel sikerült elkerülni a Ryanair járatát . Itt aztán újra lekértük a friss időjárást, kitöltöttük az új reptervet, majd nekem kellett ismét szeleket meg sebességeket számolni. Utána pedig indultunk is vissza Malmiba, ám Turkun keresztül (ahol touch-and-go -t csináltunk).

Megint volt kis eső, meg felhő (ami miatt süllyedni is kellett). Aztán mire visszaértünk Helsinkibe, már kezdett sötétedni - egyrészt a nap is lement, másrészt meg sok volt a felhő. A torony az orrunk előtt zárt be, de a légiirányító nagyon rendes volt: bár 10 perccel zárás után jöttünk, még felkapcsolta nekünk a kifutópálya világítást (csak utólag derült ki, hogy ő volt az, de akkor is jó volt) - most láttam először leszállást élőben kivilágított pályára, ami persze megintcsak semmi extra, de azért meg kell hagyni, hogy jól néz ki

Nézegettem olyan szolgáltatásokat, amig megmondják nekem az IP cím alapján, hogy az adott gép melyik országban van. Némelyik ingyenes, némelyik fizetős (némelyik vegyes). De amiket kipróbáltam, egyik sem sikerült megmondani az IPmre, hogy hol vagyok.

Többen úgy érezték, bizonyára Kuwaitból internetezek, valaki pedig egy Kaliforniai várost jelölt meg a helyszínnek. Szánalmas minőségű szolgáltatások

Ha lekérem IP WHOIS adatbázisból, ott jól jelenik meg (Finnország) ... sőt az ilyen felugró/előugró/oldalaljára tett társkereső hirdetések (hogy mennyire utálom az összes hirdetést) általában eltalálják, hogy Espooban akarok magamnak párt vagy adultfriendet keresni

Valahol már megint ég az erdő, mert iszonyatos füst van itt Pasilaban (Helsinki). Néhány száz méterre is minden kékesen elmosódott, sokkal jobban mint a múltkor. Már itt benn a munkahelyen is érződik, csípi az emberek szemét meg kaparja a torkukat, kis fejfájásról nem is beszélve. Nem épp kellemes.

Ma hosszú repülős túrára indultunk reggel. A cél ugyanis Észtország volt, Tartu városa. Reggel időjárást kellett nézni, hogy kitart-e egész nap a jóidő (úgy nézett ki kitart, aztán mégsem tette, lásd lentebb . A reptéren aztán üzemanyag ellenőrzés, megrendeltem a határőröket (útlevéllenőrzéshez), kinyomtattam mindent a briefingben, ami kellhet az úton, aztán lassan befutott az oktatóm is, és leadtuk a reptervet.

Aztán 10 óra körül nekivágtunk az útnak, miután túlestünk az útlevélellenőrzésen. Nem csak navigálnom kellett ma, hanem több minden mást is csinálni. Például ma repültem először ezzel a géppel (Cessna 172), de mivel ezzel jobban lehet útvonalat repülni, ezért választottuk (meg amúgy is meg kell vele tanuljak repülni). Aztán kommunikálnom kellett a Helsinki Approach irányítással. Ez persze repülős szemszögből semmi extra, de én még eddig sosem tettem, és mivel ezzel az irányítóval már "igazi" nagygépek is beszélnek, kicsit komolyabbnak éreztem én is

Aztán át a tengeren - ez talán a legkellemetlenebb része a kisgépes repülésnek. Egyrészt nehéz tájékozódni a nyílt vízen, másrészt pedig motorbaj esetén nem sok hely van (-> semmi) ahová kényszerleszállást lehet végrehajtani. Volt is nálunk mentőmellény

Aztán jött Észtország, és lehetett folytatni a navigálást (az oktatóm persze végig "csalt", két GPSel követte az útvonalat, de nekem térkép alapján kell repülni egyenlőre). Dél körül érkeztünk Tartu-ba, vagyis a reptérre, ahol kiderült, hogy mivel épp repülési napok vannak, ezért nem kell leszállási díjat fizetni. Úgyhogy ezt olcsón megúsztuk.

Kis járkálás a városban (ahová taxival mentünk be, mert jó messze van a reptértől), óváros nézés, ebéd, fagyi, és máris délután lett, ideje visszaindulni. Az égen közben viharfelhők és esőfelhők gyülekeztek, és kezdett kicsit bajos lenni, hogy vissza tudunk-e menni. A város közepén találtam egy nyilvános Wi-Fi pontot, úgyhogy gyorsan meglestük az időjárást is, és kiderült, hogy talán haza tudunk majd jönni.

A reptéren aztán ismét számolgatás-tervezés-útvonaltervleadás történt, és már készek is voltunk indulni. A vámos néni csak legyintett, amikor megint be akartuk mutatni az útleveleket Aztán fel az égre és irány haza.

A láthatóság bizony nem volt túl jó, és egy helyen kb 5 percen át olyan sűrűn esett az eső, hogy egyedül nem repülhettem volna át rajta (annyira leromlott a látótávolság, hogy akár a tanulóengedélyem, akár leendő PPL engedélyem nem elég hozzá). De mivel az oktatómmal repülhetek ilyen időben is, így mentem tovább, mivel ő azt mondta

De nemsokára kijutottunk belőle, és sikerült az irányt is tartani. És már jött is megint a tenger, aztán pedig Finnország, Malmi és a vámosok. A gépet még a helyére kellett gurítani, és utána irány haza. Na ez volt a mai program

Csak a tanulás kedvéért játszottam kicsit az ASP.NET 2.0 skin támogatásával, így mostmár ezt a blogot is 3 különböző kinézettel lehet megnézni (jééé . A bal oldali menü alján lehet változtatni, hogy nézzen ki. Elvileg meg is kéne jegyeznie a böngészőnek, ha egy másikat választasz.

PS: Pheel, nem beszól, nem leszól

Ma fodrásznál jártam, ez már a negyedik alkalom volt 10 éven belül (és idén a harmadik). Ebből a négyből is kétszer elégedetlen voltam, de a mai az elég jól sikerült. (aki esetleg nem sejtené, a többi idő alatt sem nélkülöztem a hajvágást, de megoldódott másképp

Munkahelyen ma nem sikerült talán egyetlen épkézláb sornyi kódot sem írni, javításokkal meg telepítési csomagok készítésével múlattam az időt, és középre még egy haszontalan meeting is beszúszott. De most talán kapok egy egy-két napos mini projektet, ami igazi felüdülés lenne Ősszel ráadásul lehet, hogy kéne tanítani is embereknek .NET-et a cégnél, ami szintén nagyon tetszene, ha végül összejönne.

Az időjárás úgy tűnik változóra fordult, ma reggel sem volt éppen repülős idő, és kérdéses, lesz-e idén még olyan reggel, ami alkalmas lenne rá. Úgyhogy most a vasárnapért kell drukkolni, hogy szép idő legyen, és akkor kirándulunk Észtországba repülővel.

A reggeli repülés köd miatt elmaradt Már tegnap este is borzalmas rossz látási viszonyokat jósolt reggelre a repülésmeteorológia, úgyhogy úgy döntöttünk, inkább alszunk. Reggel aztán megnézve a viszonyokat a döntés jogosnak tűnt, alig néhány száz láb (néhol kevesebb mint 100 méter) volt a látótávolság. Holnap újra megpróbáljuk.

Holnap hajnali 5kör van ébresztő, reggeli serkentő repülés van betervezve. A cél vagy Tampere vagy Turku, attól függően, hogy milyen lesz az időjárás (persze lehet az egész elmarad, ha csúnya alacsony felhők, köd és hasonló gonoszságok lesznek errefelé

Közben a hétvégi program vasárnapi programra módosult (tehát szombatot kihagytuk belőle), ha jó idő lesz, augusztus 20-án megyünk (továbbra is az oktatásom részeként) Észtországba repülni.

Amióta megnéztem a korábban már említett United 93 filmet, kicsit túlságosan leköti a figyelmemet ez a 9/11 téma. "Kénytelen" voltam elkezdeni újranézni a Fahrenheit 9/11-et, de aztán ennek nézése végül is félbeszakadt. Meg olvasgattam neten ehhez kötödő dolgokat, de magamat ismerve hamar elmúlik majd a lelkesedés

Munka van bőven, bár ez a projekt végi menet annyira nem jó. Csomó dolog van függőben, és amikor valamiről pici infó érkezik, akkor azzal kell foglalkozni a következő elakadásig. De már lassan vége lesz, és jön a következő projekt, bár hogy az mi lesz, még fogalmam sincs.

A másik dolog ami megint sokat jár a fejemben az megint a "hol?" kérdés, vagyis, hogy itt vagy otthon, és egyre inkább alátámasztódik a középtávra adott válasz. Ez már talán itt is említésre került, hogy most úgy látom talán mégis Finnországban fogom tölteni a következő néhány évet. Persze semmi sem biztos, de azért az otthoni helyzet továbbra sem lelkesedéssel tölt el.

Tegnap hazafelé egész Helsinkiben füst volt. Néhány száz méterre lévő dolgok is homályos kékségbe burkolóztak. A torkom kapart és kicsit a fejem is belefájdult. Bár biztos vannak olyan helyek a Földön, ahol normális az ilyen borzalmasan rossz levegő, errefelé ez nem divat A füst már lassan egész dél-délkelet Finnországban érződik, Oroszországból jön, az ottani erdőtüzekből. Nem valami kellemes.

Aztán ma pedig felhős az idő, most épp esik. Azt hiszem vagy két hónapja nem esett igazából az eső itt Helsinkiben. Minden száraz, elsárgult, kiégett. A fák már hullajtják a leveleiket, és nem azért, mert közeledik az ősz. Úgyhogy nem tudom, ez a kis eső segít-e valamit, mindenesetre az egész nyáron tartó napsütés és szárazság most úgy tűnik, talán megszakad.

Tegnap volt szerencsém megnézni a címben említett United 93 című filmet. Már régebb óta készültem rá, talán a múlt heti londoni események adták meg a végső lökést. Aki esetleg még nem hallott volna róla, a United 93 a 2001 szeptember 11.-ei események egyik szereplője, a négy eltérített gép közül az, amelyik egy mezőre zuhant, és nem érte el az úticélját.

Engem már csak a téma okán is érdekelt a film (repülős ...), bár nem tudtam mit várjak tőle, főleg annak függvényében, ahogyan be lett harangozva. Mégpedig, hogy kiemeli, micsoda hősök voltak a járat utasai, akik szembeszálltak a terroristákkal.

A film megnézése után azonban azt kell mondjam, hogy ebben a filmben nem volt semmi igazán "Hollywood"-i. Nem voltak látványos CG akciójelenetek, nem voltak hős amerikaiak, vagy szimpatikus rosszfiúk és persze hiányzott a hepiend is. Voltak viszont teljesen hétköznapi emberek, akik kétségbeesetten szálltak szembe a gépet eltérítőkkel.

A film egyes jelenetei szerintem eléggé megrázóan néztek ki, beleértve az eredeti WTC felvételeket. Nem is csodálom, hogy az amerikai publikomat (állítólag) megrázta a film. Egy két helyen nekem is futkosott hideg a hátamon.

Maga a film nem csak magával a United 93 járattal foglalkozik, hanem megmutatja nekünk, micsoda káosz volt a légiforgalmi irányítók körében, és hogy mennyire tehetetlenül figyelték a katonai irányítók is a kibontakozó eseményeket.

A film vége felé, amikor a járat utasai megpróbálnak betörni a pilótafülkébe, azok talán az egyik legjobban megrázó jelenetei a filmnek. Közben folyamatosan az járt az eszembe, azon drukkoltam, hogy talán sikerül nekik, talán visszafoglalják a gépet - annak ellenére, hogy mindenki pontosan tudja, mi is történt akkor.

Tegnap (pénteken) sor került az első olyan repülésre, amikor másik reptér volt a célállomás. Az úticél Lappenranta, kelet Finnországban, elég közel az orosz határhoz. Állítólag a túloldalról jönnek is rengetegen vásárolni. Meg amiből most sok van errefelé, az a füst, ami szintén Oroszországból érkezik, ahol sok sok erdőtűz van. A szél pedig keletről fúj, így a múlt héten időnként még Helsinkiben is nagy füst volt.

Na de a repülésre térve. Mivel ezeknek a repüléseknek éppen a navigáció a lényege, ezért az elkészülést már korábban elkezdtem, az útvonal megtervezésével (ez volt csütörtökön). Pénteken aztán a repülés előtt a feladat az volt, hogy az előrejelzett szelek alapján kiszámoljam, mennyi az egyes útszakaszokra a szélkorrekciós irány, és hova mikor fogunk érni.

Ezt a tervezős dolgot ugyan manapság már lehet mindenféle számító/szamológépekkel könnyíteni, de amíg a legelső engedélyemet (PPL) szerzem meg, addig mindent kézzel kell csinálni (az összes számolást flight computerrel elvégezni, amiről talán már írtam - semmi elektronikus bigyóra nem kell gondolni, hanem egymáson forgó műanyag lapok, amivel mindenfélét lehet számolgatni, ami repüléshez/repülés közben kell).

Maga a repülés nem indult túl biztatóan, mivel telefonáltak, hogy a gépnek valószínűleg le van merülve az akkuja. Végül aztán valahonnan sikerült keríteni egy akkutöltőt, feltölteni, és beindítani, és nagyjából egy óra késéssel neki is tudtunk vágni az útnak. Persze kérdés volt, hogy mitől merült le az akku, mert mi van, ha majd reggel nem tudjuk beindítani (a terv az volt, hogy Lappeenrantában alszunk). De végül is nekivágtunk, és lehetett navigálni.

Az előre számított pontokat elég jól sikerült elérni, az egész útra összesen 2 perc csúszás lett, bár a végén kicsit letértünk az útvonalról. Mivel senki sem repült, forgolódás helyett straight-in repültünk a pályára - és mivel ez nagyobb repülőtér, volt ILS is (Instrument Landing System, amivel lehet pontos leszállást csinálni akár rossz időben is). Úgyhogy megtörtént első ILS megközelítésem is - bár elvileg az én szintemen csak ILS-re (műszerre) hagyatkozva nem lehet repülni, az idő jó volt, a pálya látszott, és ILSel tényleg a pályára érkezünk

Lappeenrantaban aztán leparkoltunk, és az oktatóm ismerősei szedtek össze minket a reptérről: egy nyugdíjba vonult Finnair-es kapitány és felesége. A szállás is náluk volt megszervezve. Én viszonylag korán lefeküdtem (már hajnali fél kettő körül) de az oktatóm még elment bulizni - végül is én vezetek hazafelé is, volt az indok . Azért nem kell borzalmasra gondolni, nem inni ment, csak valami ismerőseivel táncikálni

Ma reggel aztán amikor indítani akartuk a repülőt, nem indult. Battery dead. Úgyhogy az oktatóm megpróbálta kézzel beindítani - ami meglepő módon sikerült is. Elvileg ez egy veszélyes manőver, és csak nagyon gondosan lehet csinálni - sokan félnek is megtenni. Odagurultunk a benzinkúthoz, majd járattuk a motort egy ideig, hogy töltsön az akku. Aztán pedig nagy hibát követtünk el: a tankolás miatt kikapcsoltuk a motort. A tankolás még jól is ment, de utána nem akart elindulni. Sehogy sem.

Hosszú órákon át próbálkoztunk - jött segítség is, a helyi klub próbálta másik akkuval, szakszerűbb propeller pörgetéssel beindítani, mindhiába. Éppen ott tartottunk, hogy akkor marad a vonat, vagy keresünk valakit, aki hazavisz repülővel, amikor aztán 4 órás késéssel egy amolyan "na még egy utolsó próbálkozás" alkalmával beindult. Na innentől kezdve már le sem állítottuk, amig vissza nem értünk Malmira (az útitervem ezúttal 1 perc csúszással lett végrehajtva, amire az oktatóm annyit mondott, hogy megengedhetetlenül pontatlan ).

Most aztán ez a gép a földön marad, amig meg nem vizsgálják, mi baja van, mert lehet, hogy nem csak az akkuval van probléma. Jövő hétvégére sikerült lefoglalni a klub egy másik gépét, és bár még konkrét terv nincs, valószínűleg Észtországot kellene közelebbről szemügyre venni. De ez a program még alakulóban van.

Tegnap szomorú hírt lehetett olvasni az újságban, lezuhant egy kisrepülő (hidroplán) itt Finnországban. Alacsonyan nekirepült egy villanyvezetéknek, és tóba zuhant, a pilóta pedig életét vesztette. Na ennek kapcsán mi volt a munkahelyen ...

... tegnap reggel miután beértem, mondtam az ejtőernyős projekttársamnak, hogy figyelje meg, amikor megjön a projekt menedzserünk, kétségbe lesz esve már megint (ha olvassa a reggeli újságban a kisrepülőt). Aztán kicsivel később épp valami PL/1 programot debugoltunk közösen (én néztem, ő csinálta, de az én gépemen, nehogy tudjak közben mást csinálni , amikor megérkezett a projekt menedzserünk, és persze először az én szobámba nézett be, hogy ott vagyok-e még.

Ennek kapcsán jegyezte meg csöndben a munkatársam (miután távozott a PM), hogy már nem is projekt menedzserünk van, hanem projekt anyukánk.

Persze jó dolog, hogy aggódik. És nem is ő az egyedüli (mint kiderült). A repüléseim mindig érdekes témák lettek a munkahelyemen. Többen már jelezték, ha meglesz a jogsi, eljönnének szívesen repülni is.

Ami a veszélyességét illeti (és amiről talán a legtöbbet kérdeznek, amikor megtudják, hogy repülni tanulok): a sok tanulás után az a véleményem, hogy ha valaki alaposan csinálja (úgy ahogy tanulja) a repülést, akkor sokkal veszélytelenebb, mint a legtöbb hobbi. Sokakat a statisztikák sem nyugtatnak meg. Pedig tényleg sokkal ritkábban van repülős baleset, mint például autós. A különbség inkább az, hogy egy-egy baleset esetén a repülőgépnél a túlélési esélyek mások, mint egy kocsiban. Néha az az érzésem, amikor valakivel erről beszélgetek, hogy egyesek úgy gondolják, ha megáll a hajtómű/motor, akkor a repülő mint egy kő fog lezuhanni, pedig hát egyáltalán nem történik semmi ilyesmi (az említett manőverhez le kellene valahogyan válnia a szárnyaknak ).

Aki esetleg fél a repüléstől, annak érdemes belemélyedni egy kicsi aerodinamikába - nekem az a véleményem, hogy sokat segíthet legyőzni a repüléstől való félelmeket.

De hogy a másik gyakori kérdés is szóba kerüljön, amit szoktak kérdezgetni, repülés közben nem félek. Hogy miért? A "legkézenfekvőbb" magyarázat az, hogy nincs rá idő.

Ez mondjuk furcsán hangozhat, de a repülés esetében olyan rengeteg dolog van, amire folyamatosan figyelni kell, hogy nem is gondolná valaki, aki csak felül egy repülőre utazni (azt sem, hogy mennyi minden történik a háttérben, hogy milyen sokszorosan vannak biztosítva dolgok, hogy mennyire figyelnek a repülőkre a földről, stb stb). Én még Flight Simulatorral is repültem előtte, és úgy gondoltam, hogy milyen "egyszerű" ez, holott egyáltalán nem.

Mindenesetre tegnap voltam megint repülni (ma reggel megint benézett a PM, hogy megvagyok-e még ), és a tegnapival lezárult a pálya körüli gyakorlások ideje. Holnap lesz az első hosszabb útirepülés. Este elmegyünk Lappeenrantaaba (ismét oktatóval repülök), szombaton pedig jövünk vissza.

Talán a tegnapi jól sikerült repülés az oka, de ma a munkahelyemen is volt rendesen munkakedv, ment a munka is jól

Néhány webhelyen lehet ilyesmi híreket olvasni, hogy "nem biztonságos a Vista", "feltörték a Vista-t", és hasonlók (most nem linkelem őket . Csak azt felejtik el megemlíteni, hogy egy nem kész, béta állapotú rendszerről van szó. Igy nem érzem az ilyen cikkek hírértékét, mert egy nem kész, nem végleges, nem mindennapi használatra szánt fejlesztés alatt álló termék hibáit minek kivesézni? Ha ezek a hibák a végleges változatban jönnek elő, amit a sok felhasználó mind használ már, akkor van baj. De a jelenlegi tesztelés célja éppen ezen (meg más) hibák megtalálása, feltárása. Igy ilyen cikkekkel úgymond "rossz hírét" kelteni az új rendszernek elég érdekes gondolat.

Aztán majd csodálkozunk, hogy még meg sem jelent, és mindenki arról beszél, milyen rossz. Hmpf.

Az elmúlt napok mindegyikén megintcsak sikerült röpdösni. Pénteken oktatóval, kényszerleszállást gyakoroltunk, szombaton, szintén oktatóval, megint kényszerleszállás gyakorlás illetve meredek fordulók (steep turn) gyakorlás (ez két alkalom volt), vasárnap pedig megint egyedülrepülés következett.

Ezúttal azonban nem a reptér körül, hanem kicsit távolabbra kellett kimenni. Bár már repültem egyedül, és már terepre is az oktatóval, azért ez megint kicsit izgulós dolonak nézett ki. Igy vasárnap délután eléggé ideges voltam megint, amikor pedig mentem ki a reptérre, majdnem végig autópilótával vezettem a kocsit, mert nem tudtam a vezetésre összpontosítani

De aztán csak felszálltam, és elhagytam a közelkörzetet, és repültem. És jó volt. Nagyon jó. Igazából a korábbi egyedülrepüléshez képest sokkal inkább éreztem, hogy egyedül repülök. Ott volt a repülő meg én, és nem volt oktató, aki figyelje mit csinálok. Lenn meg a táj, ami errefelé azért nem csúnya - tavak, erdők, mezők, tengerpart. Első alkalommal csak kicsit körözni kellett, majd vissza a reptérre. Második alkalommal (még mindíg vasárnap) pedig kis lassúrepülés meg meredek fordulók gyakorlása - szintén egyedül.

Aztán tegnap - hétfőn - is volt repülés. Talán a fáradság miatt lehetett, de most először nem teljesítettem az eltervezett "távot", és csak egy alkalomnyi körözés volt a reptér körül. Úgy éreztem nem vagyok képes többre, így a második alkalmat inkább lemondtam. Azt hiszem mostmár kell egy kis szünet, bár csak egynapos, mert holnap spot-landinget kellene gyakoroljak. De ha a holnapi 2 repülést is teljesítem sikeresen, akkor onnantól indul az igazi móka, amikor már másik repülőtérre megyünk, navigálni kell meg útvonalat tervezni.

Mire nem jók a keresők: most például helyesírás ellenőrzésre. Ugyanis felfigyeltem, hogy a google sok embernek engem dob ki, ha arra a szóra keresnek, hogy görkorcsoja. Az érintett helyeket így sikerült kijavítani. Bár biztos van még tonnaszám helyesírási hiba itt, legalább amit látok kijavítok

Szerdán-csütörtökön még több repülésre került sor. Először szerdán 2x repültem megint iskolaköröset, ezúttal olyan leszállópályára (EFHF - Helsinki Malmi 09) amire előzőleg még sosem érkeztem, sem egyedül, sem oktatóval. De hát lassan már ideje is hozzászokni, hogy mindenféle más pályára érkezzem.

Aztán csütörtök "hajnalban" (6:50-re reptérre kellett érni) indultunk el ilyen tájékozódási repülés gyakorlásra. Ez volt az első alkalom, amikor igazából terepen repültünk. Megnéztük Kirkkonummi városát (meg az oktatóm egy másik diákjának a szüleinek a házát, ami fölött az oktatóm ébresztő jellegő alacsony magasságú körözést hajtott végre , majd az én egyik munkatársam most épülő háza következett. Az oktatóm elmondta a "nagy titkot": a terep repülések lényege az ismerősök házainak megkeresése meg megnézése

Utána még elrepültünk Nummelába, ami egy kis hely Helsinkitől nyugatra, ahol van egy reptér. Itt csináltunk néhány touch-and-go-t (vagyis leszálltunk és utána egyből fel, ha valaki még mindig nem tudná Ezek után pedig indultunk is vissza Malmiba. Igy aztán a reggeli elfoglaltság után a szokásosnál később értem be dolgozni.

Ezen is sikerült túlesni. Az első egyedül repülésemen, vagyis solo flight-on. Az igazat megvallva már két egyedül repülésen is túlvagyok, mivel tegnap egyből 2x is voltam repülni.

Az első sokkal rosszabbul sikerült, mint a második, de ennek az oka, hogy halálra izgultam magam miatta. Persze ok nélkül, mint ahogy az oktatóm is mondta - hiszen nem engedett volna egyedül repülni, ha nem látja, hogy meg tudom csinálni. Az első körben annyira ideges voltam, hogy elfelejtettem, kaptam-e leszállási engedélyt, és utána kellett kérdezni a toronytól, hogy tényleg kaptam-e (ezen állítólag jókat derültek, mivel az oktatóm is a toronyból figyelte az eseményeket egy távcsővel ). A felszállási időt is sikerült elfelejtenem felírni még az elején, ezt a repülés végén kellett újrakérdezni.

Viszont sokat segített, hogy a repülés elején engedélykérésnél "megvallottam" a toronynak, hogy első solo repülésről van szó, így aztán tudott segíteni nekem (pl. mögém soroltatott valakit, aki esetleg előttem is mehetett volna), ez azt hiszem sokat segített.

Aztán az első repülés után annak tiszteletére látogatást tettem a repülőtéri szökőkútban.



Ez az ősi hagyomány az első önálló repülés után újraéledőben van a repülőtéren

Ezután zuhany, átöltözés majd várakozás következett a második repülésre. Második alkalommal felszálltam, mentem egy kört, touch-and-go, és minden szépen simán ment. Csodálkoztam is kicsit, hogy valami nem stimmel, mert túl jól megy a dolog (első alkalommal mindenféle marhaságot csináltam leszállásnál: pattogott a gép, föld-hatásba került és lebegett a pálya fölött, döccenve ért földet, stb ). Aztán az oktatóm utólag mondta, hogy második alkalommal már mindenkinek sokkal jobban megy, mivel már nem izgulja agyon magát, és utólag belegondolva valószínűleg pont így is van ez a dolog.