Tegnap szomorú hírt lehetett olvasni az újságban, lezuhant egy kisrepülő (hidroplán) itt Finnországban. Alacsonyan nekirepült egy villanyvezetéknek, és tóba zuhant, a pilóta pedig életét vesztette. Na ennek kapcsán mi volt a munkahelyen ...
... tegnap reggel miután beértem, mondtam az ejtőernyős projekttársamnak, hogy figyelje meg, amikor megjön a projekt menedzserünk, kétségbe lesz esve már megint (ha olvassa a reggeli újságban a kisrepülőt). Aztán kicsivel később épp valami PL/1 programot debugoltunk közösen (én néztem, ő csinálta, de az én gépemen, nehogy tudjak közben mást csinálni , amikor megérkezett a projekt menedzserünk, és persze először az én szobámba nézett be, hogy ott vagyok-e még.
Ennek kapcsán jegyezte meg csöndben a munkatársam (miután távozott a PM), hogy már nem is projekt menedzserünk van, hanem projekt anyukánk.
Persze jó dolog, hogy aggódik. És nem is ő az egyedüli (mint kiderült). A repüléseim mindig érdekes témák lettek a munkahelyemen. Többen már jelezték, ha meglesz a jogsi, eljönnének szívesen repülni is.
Ami a veszélyességét illeti (és amiről talán a legtöbbet kérdeznek, amikor megtudják, hogy repülni tanulok): a sok tanulás után az a véleményem, hogy ha valaki alaposan csinálja (úgy ahogy tanulja) a repülést, akkor sokkal veszélytelenebb, mint a legtöbb hobbi. Sokakat a statisztikák sem nyugtatnak meg. Pedig tényleg sokkal ritkábban van repülős baleset, mint például autós. A különbség inkább az, hogy egy-egy baleset esetén a repülőgépnél a túlélési esélyek mások, mint egy kocsiban. Néha az az érzésem, amikor valakivel erről beszélgetek, hogy egyesek úgy gondolják, ha megáll a hajtómű/motor, akkor a repülő mint egy kő fog lezuhanni, pedig hát egyáltalán nem történik semmi ilyesmi (az említett manőverhez le kellene valahogyan válnia a szárnyaknak ).
Aki esetleg fél a repüléstől, annak érdemes belemélyedni egy kicsi aerodinamikába - nekem az a véleményem, hogy sokat segíthet legyőzni a repüléstől való félelmeket.
De hogy a másik gyakori kérdés is szóba kerüljön, amit szoktak kérdezgetni, repülés közben nem félek. Hogy miért? A "legkézenfekvőbb" magyarázat az, hogy nincs rá idő.
Ez mondjuk furcsán hangozhat, de a repülés esetében olyan rengeteg dolog van, amire folyamatosan figyelni kell, hogy nem is gondolná valaki, aki csak felül egy repülőre utazni (azt sem, hogy mennyi minden történik a háttérben, hogy milyen sokszorosan vannak biztosítva dolgok, hogy mennyire figyelnek a repülőkre a földről, stb stb). Én még Flight Simulatorral is repültem előtte, és úgy gondoltam, hogy milyen "egyszerű" ez, holott egyáltalán nem.
Mindenesetre tegnap voltam megint repülni (ma reggel megint benézett a PM, hogy megvagyok-e még ), és a tegnapival lezárult a pálya körüli gyakorlások ideje. Holnap lesz az első hosszabb útirepülés. Este elmegyünk Lappeenrantaaba (ismét oktatóval repülök), szombaton pedig jövünk vissza.
Talán a tegnapi jól sikerült repülés az oka, de ma a munkahelyemen is volt rendesen munkakedv, ment a munka is jól
@ péntek, 2006. augusztus 11., péntek 9:35