írta:
Az első sokkal rosszabbul sikerült, mint a második, de ennek az oka, hogy halálra izgultam magam miatta. Persze ok nélkül, mint ahogy az oktatóm is mondta - hiszen nem engedett volna egyedül repülni, ha nem látja, hogy meg tudom csinálni. Az első körben annyira ideges voltam, hogy elfelejtettem, kaptam-e leszállási engedélyt, és utána kellett kérdezni a toronytól, hogy tényleg kaptam-e (ezen állítólag jókat derültek, mivel az oktatóm is a toronyból figyelte az eseményeket egy távcsővel
). A felszállási időt is sikerült elfelejtenem felírni még az elején, ezt a repülés végén kellett újrakérdezni.
Viszont sokat segített, hogy a repülés elején engedélykérésnél "megvallottam" a toronynak, hogy első solo repülésről van szó, így aztán tudott segíteni nekem (pl. mögém soroltatott valakit, aki esetleg előttem is mehetett volna), ez azt hiszem sokat segített.
Aztán az első repülés után annak tiszteletére látogatást tettem a repülőtéri szökőkútban.
Ez az ősi hagyomány az első önálló repülés után újraéledőben van a repülőtéren
Ezután zuhany, átöltözés majd várakozás következett a második repülésre. Második alkalommal felszálltam, mentem egy kört, touch-and-go, és minden szépen simán ment. Csodálkoztam is kicsit, hogy valami nem stimmel, mert túl jól megy a dolog (első alkalommal mindenféle marhaságot csináltam leszállásnál: pattogott a gép, föld-hatásba került és lebegett a pálya fölött, döccenve ért földet, stb
). Aztán az oktatóm utólag mondta, hogy második alkalommal már mindenkinek sokkal jobban megy, mivel már nem izgulja agyon magát, és utólag belegondolva valószínűleg pont így is van ez a dolog.
Re: 
@ szerda, 2026. április 8., szerda 2:59