írta:
. A reptéren aztán üzemanyag ellenőrzés, megrendeltem a határőröket (útlevéllenőrzéshez), kinyomtattam mindent a briefingben, ami kellhet az úton, aztán lassan befutott az oktatóm is, és leadtuk a reptervet.
Aztán 10 óra körül nekivágtunk az útnak, miután túlestünk az útlevélellenőrzésen. Nem csak navigálnom kellett ma, hanem több minden mást is csinálni. Például ma repültem először ezzel a géppel (Cessna 172), de mivel ezzel jobban lehet útvonalat repülni, ezért választottuk (meg amúgy is meg kell vele tanuljak repülni). Aztán kommunikálnom kellett a Helsinki Approach irányítással. Ez persze repülős szemszögből semmi extra, de én még eddig sosem tettem, és mivel ezzel az irányítóval már "igazi" nagygépek is beszélnek, kicsit komolyabbnak éreztem én is
Aztán át a tengeren - ez talán a legkellemetlenebb része a kisgépes repülésnek. Egyrészt nehéz tájékozódni a nyílt vízen, másrészt pedig motorbaj esetén nem sok hely van (-> semmi) ahová kényszerleszállást lehet végrehajtani. Volt is nálunk mentőmellény
Aztán jött Észtország, és lehetett folytatni a navigálást (az oktatóm persze végig "csalt", két GPSel követte az útvonalat, de nekem térkép alapján kell repülni egyenlőre). Dél körül érkeztünk Tartu-ba, vagyis a reptérre, ahol kiderült, hogy mivel épp repülési napok vannak, ezért nem kell leszállási díjat fizetni. Úgyhogy ezt olcsón megúsztuk.
Kis járkálás a városban (ahová taxival mentünk be, mert jó messze van a reptértől), óváros nézés, ebéd, fagyi, és máris délután lett, ideje visszaindulni. Az égen közben viharfelhők és esőfelhők gyülekeztek, és kezdett kicsit bajos lenni, hogy vissza tudunk-e menni. A város közepén találtam egy nyilvános Wi-Fi pontot, úgyhogy gyorsan meglestük az időjárást is, és kiderült, hogy talán haza tudunk majd jönni.
A reptéren aztán ismét számolgatás-tervezés-útvonaltervleadás történt, és már készek is voltunk indulni. A vámos néni csak legyintett, amikor megint be akartuk mutatni az útleveleket
Aztán fel az égre és irány haza.
A láthatóság bizony nem volt túl jó, és egy helyen kb 5 percen át olyan sűrűn esett az eső, hogy egyedül nem repülhettem volna át rajta (annyira leromlott a látótávolság, hogy akár a tanulóengedélyem, akár leendő PPL engedélyem nem elég hozzá). De mivel az oktatómmal repülhetek ilyen időben is, így mentem tovább, mivel ő azt mondta
De nemsokára kijutottunk belőle, és sikerült az irányt is tartani. És már jött is megint a tenger, aztán pedig Finnország, Malmi és a vámosok. A gépet még a helyére kellett gurítani, és utána irány haza. Na ez volt a mai program
