írta:
Amikor ezt felrakom, onnantól kezdve fogalmam sincs, hogy éppen merre járunk, vagy mi van odakinn, mert csak a műszereket látom (persze ha jól fordítanám a fejem, tudnék csalni, de hát éppen az a lényeg, hogy hogyan boldogulnék, ha például belerepülök egy felhőbe).
Egészen más érzés így repülni. Egyrészt nem "látszik" egyből, hogy hogyan áll a repülő, hogy éppen hogyan is kellene stabilizálni a helyzetet. Ugyanis a több műszert egyszerre nézni nem lehet, így folyamatosan váltogatni kell, éppen mit nézek. És egyetlen műszer alapján nem igazán lehet stabilizálni a gépet. Igy aztán folyamatosan korrigálni kell, hogy jó irányba haladjunk, jó sebességgel és jó magassággal. És az egészet még megbolondítja az, hogy közben ám a többi érzékszervem mindenféle "hamis" ingerekkel bombáz, mintha éppen süllyednénk, pedig nem is tesszük, stb. A gyakorlás lényege, hogy megbízzak a műszerekben.
Az elején elég borzalmasan ment a dolog, mostmár olyan "so-ső. Hiába tudnék jól repülni normálisan, műszeresen sokkal nehezebb, mivel minden korrekciót és manővert óvatosan kell végrehajtani. Tegnap éppen a magasság-irány-sebesség hármast próbáltam kordában tartani az oktatóm által adott új paramétereknek megfelelően - ekkor már eléggé nagy volt a "megterhelésem" - amikor még közölte, hogy akkor VOR radialokat is legyek kedves kimérni. Ez aztán már túl sok volt, és mindent egyszerre nem is sikerült rendesen végrehajtani. De ettől függetlenül nagyon élveztem a dolgot.
Ma pedig kissé beteg érzésem van, mintha valami nátha vagy hasonló aljasság készülne kitörni rajtam. Ennek a projektvezetőnk is borzalmasan "örül", mivel éppen kritikus időszakba került a projektünk, úgyhogy nem lenne jó, ha otthon pihengetnék (holnap fogjuk telepíteni a tényleges használati környezetébe az alkalmazást).
