írta:
Na de a repülésre térve. Mivel ezeknek a repüléseknek éppen a navigáció a lényege, ezért az elkészülést már korábban elkezdtem, az útvonal megtervezésével (ez volt csütörtökön). Pénteken aztán a repülés előtt a feladat az volt, hogy az előrejelzett szelek alapján kiszámoljam, mennyi az egyes útszakaszokra a szélkorrekciós irány, és hova mikor fogunk érni.
Ezt a tervezős dolgot ugyan manapság már lehet mindenféle számító/szamológépekkel könnyíteni, de amíg a legelső engedélyemet (PPL) szerzem meg, addig mindent kézzel kell csinálni (az összes számolást flight computerrel elvégezni, amiről talán már írtam - semmi elektronikus bigyóra nem kell gondolni, hanem egymáson forgó műanyag lapok, amivel mindenfélét lehet számolgatni, ami repüléshez/repülés közben kell).
Maga a repülés nem indult túl biztatóan, mivel telefonáltak, hogy a gépnek valószínűleg le van merülve az akkuja. Végül aztán valahonnan sikerült keríteni egy akkutöltőt, feltölteni, és beindítani, és nagyjából egy óra késéssel neki is tudtunk vágni az útnak. Persze kérdés volt, hogy mitől merült le az akku, mert mi van, ha majd reggel nem tudjuk beindítani (a terv az volt, hogy Lappeenrantában alszunk). De végül is nekivágtunk, és lehetett navigálni.
Az előre számított pontokat elég jól sikerült elérni, az egész útra összesen 2 perc csúszás lett, bár a végén kicsit letértünk az útvonalról. Mivel senki sem repült, forgolódás helyett straight-in repültünk a pályára - és mivel ez nagyobb repülőtér, volt ILS is (Instrument Landing System, amivel lehet pontos leszállást csinálni akár rossz időben is). Úgyhogy megtörtént első ILS megközelítésem is - bár elvileg az én szintemen csak ILS-re (műszerre) hagyatkozva nem lehet repülni, az idő jó volt, a pálya látszott, és ILSel tényleg a pályára érkezünk
Lappeenrantaban aztán leparkoltunk, és az oktatóm ismerősei szedtek össze minket a reptérről: egy nyugdíjba vonult Finnair-es kapitány és felesége. A szállás is náluk volt megszervezve. Én viszonylag korán lefeküdtem (már hajnali fél kettő körül) de az oktatóm még elment bulizni - végül is én vezetek hazafelé is, volt az indok
. Azért nem kell borzalmasra gondolni, nem inni ment, csak valami ismerőseivel táncikálni
Ma reggel aztán amikor indítani akartuk a repülőt, nem indult. Battery dead. Úgyhogy az oktatóm megpróbálta kézzel beindítani - ami meglepő módon sikerült is. Elvileg ez egy veszélyes manőver, és csak nagyon gondosan lehet csinálni - sokan félnek is megtenni. Odagurultunk a benzinkúthoz, majd járattuk a motort egy ideig, hogy töltsön az akku. Aztán pedig nagy hibát követtünk el: a tankolás miatt kikapcsoltuk a motort. A tankolás még jól is ment, de utána nem akart elindulni. Sehogy sem.
Hosszú órákon át próbálkoztunk - jött segítség is, a helyi klub próbálta másik akkuval, szakszerűbb propeller pörgetéssel beindítani, mindhiába. Éppen ott tartottunk, hogy akkor marad a vonat, vagy keresünk valakit, aki hazavisz repülővel, amikor aztán 4 órás késéssel egy amolyan "na még egy utolsó próbálkozás" alkalmával beindult. Na innentől kezdve már le sem állítottuk, amig vissza nem értünk Malmira (az útitervem ezúttal 1 perc csúszással lett végrehajtva, amire az oktatóm annyit mondott, hogy megengedhetetlenül pontatlan
).
Most aztán ez a gép a földön marad, amig meg nem vizsgálják, mi baja van, mert lehet, hogy nem csak az akkuval van probléma. Jövő hétvégére sikerült lefoglalni a klub egy másik gépét, és bár még konkrét terv nincs, valószínűleg Észtországot kellene közelebbről szemügyre venni. De ez a program még alakulóban van.
