
Na szóval MÁV.
Kezdodött minden a jegypénztárnál. A nénike nagyon gyorsan dolgozott, meg is voltam lepve, amíg valaki vissza nem akarta váltani a jegyét. Na itt aztán átvette lassító szerepét a bürökrácia. Ki kellett töltenie a pénztáros néninek kézzel (!) valami lapot. Ez is eltartott egy darabig. Aztán még az illető aláírta. Hihetetlen milyen bonyolultságú művelet a jegyvisszaváltás.
A vonatra nem lehet panaszom, átlagos vonat. Amolyan gusztustalanul koszos és undorító. De hát nem is vártam mást, főleg miután kiderült, hogy egy ilyen kisvárosba mint Debrecen csak olyan vonat jön estefelé, ami gyors (közelsem) és persze csak másodosztályú kocsikkal közlekedik.
Élvezet itthon utazni
