írta:
Először komppal keltem át Tallinnba, majd innen tovább olyan 150 km-t mentem még. Ugyanott szálltam meg, mint októberben odafelé második nap. Innen volt aztán szombat reggel 6kor start. És végül olyan 23 óra 25 perc elteltével (hajnali fél öt előtt) érkeztem meg Debrecenben (ezalatt mintegy 1500 km-t megtéve). Azért volt közben néhány szünet, kaja, wc, elfogyott néhány energiaital, de végül sikerült megérkezni haza.
Igazából nem volt előre eldöntve, hogy ilyen egybe utat fogok csinálni. Úgy gondoltam, majd haladok valahogyan és vagy megszállok, vagy nem. Vagyis maga a lehetőség azért adott volt. Aztán napközben csúszott egy órát az eredeti körülbelüli tervem, meg az út végére világos lett, hogy elszámoltam az eredeti távot kb 150 km-el, de végül is ezek a dolgok nem tartottak fel, és valamikor este 6 és 7 között (mivel ekkorra már visszaállítottam az órát, ezért 13-14 óra vezetés telt már le) döntöttem el, hogy akkor végül is hazáig vezetek. Átlagsebességnek körülbelül 64 km/h jött ki, ami kicsit lassabb mint az út elején megtervezett 70 km/h. De azért még így is elég jónak mondható, főleg mivel nem siettem túlságosan.
Ébrenlétemet a korábban már írt energiaitalokkal, csokival és persze énekléssel próbáltam fenntartani. Zenével együtt énekelve sokkal könnyebb ébrenmaradni.
Útközben néhány díjat is sikerült kiosztani. Ilyen pl. a legborzalmasabb útépítés díja, amit az őszi mezőnyhöz hasonlóan idén is Lettország nyert. Bár ezúttal a győzelem nem volt egyértelmű, mert másfelé is voltak szörnyű útépítések. A legjobban kitáblázott ország Lengyelország lett, azonban egyúttal a legborzalmasabb közlekedési csomópont, legszarabb út és legvadabb sofőrök kategóriában is az élen végzett. A legjobb út díjat Litvánia kapta, bár jó esélyekkel pályázott a korábban már említett útépítési díjra is. A legrosszabb kitáblázottság díjat Szlovákia nyerte el.
Egyszeri élmény volt ekkora utat levezetni egyszerre, de nem hiszem, hogy mégegyszer vállalkoznék rá. Bár azért ki kellett próbálni egyszer ezt is
