Kedden ismét volt szerepjáték: ezúttal Call of Cthulhu, az 1920as évek Londonjában. Nekem egy idősödő antikrávius személyét kellett jásztani. Két ismerősömmel, egy gazdag ficsúrral meg egy magánnyomozóval vágtunk neki, hogy utánajárjunk titokzatos rémálmoknak (amik talán nem is annyira álmok) London egyik előkelőbb negyedében.
A játék igen érdekes volt, a mesélő személyéből fakadóan. Szerintem már az elején is kicsit részeges lehetett, de közben még sört is ivott. Én időnként képtelen voltam megérteni mit mond (finnül beszélt). De aztán elnézve játékostársaimat, szerintem időnként nekik sem volt tiszta minden, pedig ők finnek voltak
Aztán miután a mesélő megivott egy csupor kávét, sokat javult az érthetőség. De azért érdekes egy ember
Ami a maradék szabadidőm kitöltését illeti, tanulással telik. Naponta több/sok óra repülős dolgokat kell átnézzek és megtanuljak. Mostmár kezdek a légijog végére érni, azt hiszem ez a legnehezebb része - legalábbis számomra. Ma az emberi tűrőképességről kell majd olvasgassak, ami talán kicsit érdekesebb is, mint a légijog De a hétvégén még hátravan légijog finnül.