Amikor utoljára írtam még bőven hideg volt meg sok volt a hó. Március végére aztán kezdett kicsit olvadozni már, olyannyira, hogy húsvét vasárnap hatalmas dübörgésre ébredtem hajnali 5 órakor. Ekkor született a több mint másfél méter magas hókupac a hátsó udvarra, amikor a tetőről leszaladt a hó. Úgy egyszerre mind


Helsinkiben már csak elvétve látható hókupac, azok gyorsan eltűntek. Északabbra még akad azért hó, de délen mostmár lassan indulhatna a rügyezés meg fűnövés, stb.
Hétfő óta ismét nyárigumival járok. Hétfő volt a végső határidő arra nézve, hogy le lehessen cserélni a gumikat. Persze időjárástól függően lehet még menni velük, de a szögesgumik hó nélkül csak koptatják az utat. Nyári gumival ugyan csendesebb az autó, de az út érdessége még mindig nagy zajt csinál, arról nem is szólva, hogy hihetetlen por van mindenféle: a sok kis kő részecske amit a szögesgumik leőrölnek télen mindig gondot okoz tavasszal. Szerencsére ma végre esik az eső, ami jótékonyan hat a levegőminőségre (amíg nem kezd el hamu esni az égből
