Időközben jártam otthon és már vissza is tértem Finnországba. Otthon a szokásos család és haverlátogatási programok voltak hétköznap, hétvégére viszont valami extrább volt.
Először is ott volt File legénybúcsúja, amit Parádfürdőn tartott, volt vaddisznópörkölt meg nagyon sok pia. Másnap pedig Egerszalókra mentünk fürdőzni, bár ide már nem mindenki tartott a társasággal. Egész kellemes fürdőt készítettek ide. Bár amin sokat nevettünk Filével azok az angol feliratok. Nem tudom ki fordíthatta őket angolra magyarról, de vagy géppel csinálták vagy valaki a nagyszótárral. Mindenesetre a végeredmény nevetséges, nekünk viccess, egy külföldi szemében kész beégés.
Másodszorra hétvégi programként ott volt File esküvője. Ide én már jó hamar érkeztem, több ok miatt is, a legfőbb talán az, hogy File felkérésére elvállaltam, hogy fotózni fogok az esküvőn (amúgy hivatalos státuszban). Mivel amúgy is érdekel a fotózás, ez igen igéretes alkalomnak igérkezett, bár miután elvállaltam és utánaolvastam kicsit elbizonytalanodtam, hogy mekkorra felelősséget is akasztottam a nyakamba. Azért a végeredmény úgy tűnik az ifjú párnak is megelégedésére szolgált, a képek nagyja megtekinthető a fenti linkre kattintva.
Idén is volt az utazás alatt termézetesen verseny. A határátkeléseket ezúttal nem lehet értékelni, mivel határok azok nem voltak. Talán csak van valami jó ebben a schengenben
Na de szóval utak. Az észt utak magasan a legjobbak, és csak kicsivel vannak lemaradva a lettek. Ők is csak azért, mert Riga körül hagy némi kívánnivalót maga után az út, persze jó ütemben újítják azt is. A litvánok jönnek ezután, bár ők is durván építenek. A magyar-lengyel utak kb egy helyen lehetnek, bár hozzá kell tenni, hogy a lengyelek komolyan jönnek felfelé (ők is tudják hogyan kell jól hasznosítani az EUs pénzeket ... otthon ezt nem látom annyira). A szlovákok pedig zárják a sort, nem túl jó útjaikkal, amit ugyan elvileg frissítgetnek meg újítanak, de olyan lassan, hogy a fejlődés nem észrevehető.
Örömmel láttam, hogy a lengyelek is a balti államok példáját követik, és amikor felújítanak egy utat, teljesen újra is alapozzák azt. A végeredmény magáért beszél. És hiába építenek utakat meg újítanak utakat Magyarországon, hiába néznek ki újnak, mégsem teljesen simák. Oldalirányba ráznak és hintáztatják a kocsit. Északabbra ilyesmi már ritkán fordul elő az új utakon. Szóval talán otthon újra kéne tanulni az útépítést is
Táblázottsági/tájékoztatási versenyben Szlovákia veszít ismét, a többiek elég jól állnak, talán felesleges is két helyezésnél többet hirdetni
Mostanra amúgy már elértem arra a szintre, hogy térkép és navigáció nélkül is eltalálok Debrecenből Helsinkibe Mondjuk térképet eddig is ritkán néztem, volt egy ún. cheat-sheet-em amit talán puskának lehetne nevezni. Ezen sorra fel voltak tüntetve a nagyobb városok és útak számai, amin végig kellett menni. Ráfér egy lapra, könnyű használni.
A litvánok idei új szokása, hogy a benzinkutaknál fizetőssé tették a WC-ket. Elég undorító szokás, mondhatom. Ennek örömére a visszafelé úton nem is tettem a lábam litván földre. Megállni is csak egy piros lámpa illetve egy kereszteződés miatt kellett, amúgy folyamatosan haladtam át rajtuk.
@ péntek, 2008. július 11., péntek 23:03