Frenzy Blogja
Frenzy webnaplója: mindennapok Finnországban meg sok más dolog

Pénteken reggel ismét repülőtérre indultam: rövid hétvége otthon Debrecenben, ahol osztálytalálkozóm (általános iskolai, 10 éves) volt tegnap (szombaton este).

A Malév újgenerációs Boeing 737-es repülőgépén mentem odafelé (erre mindig felhvják a figyelmet az utastájékoztatóban). Ferihegyi reptéren és körülötte pozitív "csalódások" sora fogadott. A reptér buszon például még angolul is bemonták némelyik megállót (pl. Ferihegy 1, ami érdekes egy külföldinek) a közteseket meg magyaru. Érdekes módon meg az út sem zötykölődött annyit - legalábbis Ferihegy 1-ig. Utána rohamosan romlott a szolgáltatás minősége

Visszafelé is ért meglepetés ma délelőtt: ugyanis elektronikus jeggyel Ferihegy 2A-n is lehetett terminálon keresztül (önkiszolgáló módon) checkinelni - mivel nekem feladandó csomagom sem volt, ezért ez nagyon gyorsan ment. Sokan meg sorbanállnak, az önkiszolgáló checkin terminálok előtt meg senki ... de hát aki szeret sorakozni az tegye (van amúgy külön baggage drop pont is azok számára, aki így checkinel, tehát nem csak akkor kényelmes, ha csak kézipoggyász van .. ráadásul igy grafikus módon én választhatom ki, hova szeretnék ülni, nem kell a néninek mesélni a különböző kriteriumaimat

Na de visszatérve még péntekre: Debrecenbe MÁVval mentem, sima gyors vonattal (ehhez nem fűznék semmilyen megjegyzést

Debrecenben megpróbáltam számot hordozni, de a Vodafone boltban kedvesen közölték, hogy majd másnap, mert mostmár mindjárt zárnak (20 perc volt zárásig, és ültek még benn vagy 2-en ... de lehet csak nem akarták elengedni a számom). Úgyhogy szombat délelőtt újabb próbát tettem, és közel 4 órás ügyintézés alatt sikerült egy jóváhagyó nyilatkozatot kieszközölni tőlük. Itt most nem akarok senkit a dolog részleteivel fárasztani. Délután aztán nagymamalátogatás, majd késő délután osztálytalálkozó.

Ez a része a hétvége legjobban sikerült pontja volt, és arra a kérdésre, hogy érdemes volt-e emiatt hazautazni azt kell mondjam, hogy igen. Tudom, hogy nem mindenki szeret osztálytalálkozni, de szerintem ezek nagyon érdekes események. Engem legalábbis személy szerint érdekel, hogy ki hová jutott, merre tanult, ki dolgozik, ki nem, stb. stb. Persze mindez annak fényében érdekes, hogy valakivel már tíz éve nem találkoztam.

Tulajdonképpen senki sem változott igazán semmit, ugyanakkor mégis mindenki sokat változott. Ez talán bután hangozhat, de jobban akkor sem lehet körülírni a jelenséget. Amikor mindenki megérkezett, akkor szépen sorban mindenki felállt és elmondta mit csinált, mi lett vele, amit kezdetben nem tartottam annyira jó ötletnek, de utólag el kell ismerni, hogy nagyon is szükséges volt. Bár volt az asztalok körül forgás, és sok emberrel beszéltem mégis az elbúcsúzások körül kellett rájöjjek, hogy lettek volna még azért jópáran, akivel beszéltem volna többet is köszönéseken kívül. De talán majd a következő alkalommal.

Még a hétvégi rövid utazásról pár szót. Olyannyira "gyorsan" értem haza, illetve vissza, hogy teljesen összekavarodva érzem a fejemet. És közben országot/kultúrát/embereket váltottam, rövid időn belül kétszer is. Bár az ún "culture shock" olyankor szokott lenni, amikor valami új helyre megyünk, most mégis valami ilyen extrem culture shock érzésem van/volt. Annak ellenére, hogy persze mindkét helyhez hozzászoktam. De olyan szürreális érzés volt akkor is reggel felkelni az albérletben Espooban, aztán késő este Gab007-el dumálni egy jót az ő albijában a Homok utcán, másnap tíz éve nem látott emberekkel ismét találkozni, és rövid alvás és autózás no meg repülés után hirtelen ismét Espooban lenni. Itt (tehát Finnoban) most hazafelé mindenfelé magyar beszédet hallottam - ugyan a jelenség ismert (a finn és magyar nyelv hasonló hanglejtése miatt országváltás után az előző ország szavait lehet hallani mindenfelé, pedig igazából senki sem használja , de ilyen intenzíven még ezt sem tapasztaltam. Lehet, hogy az én fejemmel van baj, és alkalmatlan ilyen gyors váltásra

Talán azért is érződik olyan furcsának ez a dolog, mert leszámítva hogy a repjegy kicsit jobban megterheli a pénztárcát, igazából nem érződik olyan hosszú útnak hazajutni innen meg vissza - mégha igazából hosszú is, meg fárasztó is.

Na azt hiszem lassan elég lesz a hülyeségeimből Ha esetleg valaki a tegnapi találkozóról olvassa ezeket, akkor ezúton is mégegyszer én is szeretném elmondani, hogy jó volt mindenkivel találkozni, és örültem, hogy ilyen sokan voltunk!