írta:
Reggel kimentem a reptérre (szabadnapot vettem ki), szép idő volt reggel, de mire kiértem megjelentek a felhők, és hamarosan beborult, alacsony felhőzet, rossz láthatóság. Mindezt annak ellenére, hogy a repülésmeteorológia is és a normális időjárásjelentés is szép időt mondott. Aztán reggel megváltoztak a jóslatok, egész nap alacsony felhők, borult idő. Így aztán némi téblábolás után hazajöttem, majd be a munkahelyemre (hogy ne kapjak annyi mínuszt). De mire beértem, már sütött a nap, és csak egy-két felhő volt az égen, ebéd utánra pedig az összes felhő eltűnt. Hát ennyit a meteorológusokról
Úgyhogy megnéztem, felszabadult-e a gép délutánra (eredetileg valaki lefoglalta), és miután szabad volt, és az idő is jó volt, rövidre szabva a munkanapomat indultam haza, aztán kocsival Malmiba. Immár harmadjára is kiszámoltam a szeleket és irányokat az úthoz (eddig 2x halasztódott el), és aztán indulni kellett. Amíg a kifutópályára gurultam azt hiszem tetemes mennyiségű vizet veszthettem izzadság formájában (enyhén ideges voltam
, de felszállás után ez elmúlt - úgy mond nem volt rá időm többé - meg persze utólag belegondolva nem is volt mi miatt izgulni. 
Az idő jó volt, messzire lehetett látni, nem is nagyon hánykolódott a gép. Hyvinkään keresztül repültem, ahol egy alacsony megközelítést végeztem, majd tovább Lahti felé. Itt egy picit letértem az útról, de azért eltévedésről szó sem volt, hamarosan meglett a lahtii reptér, ahol leszálltam, és tankolni kellett. Meg persze felhívni az oktatómat, aki ekkorra már halálra izgulta magát, hogy miért nem telefonálok neki
Háromnegyed órát töltöttem összesen Lahtiban és már indultam is vissza Malmiba. Felszállás után rádión kellett (volna) jelentenem a felszállási időt a Tampere radarnak, mivel Lahtiban nincs légiforgalmi irányítás, de itt pici rádiózavarom volt. Ezek voltak azt hiszem az egész út "legizgalmasabb" percei, amikor próbáltam kideríteni mi a baj, miért nem hallom magamat. (Nem emlékszem ezt írtam-e már, hogy repülőben mindenki hallja saját magát is, amikor beszél. Kezdetben ez furcsa, de mostmár meg sem hallom - illetve a hiánya az, ami felkelti a figyelmemet). Próbáltam másik headset-et, néztem be van-e minden dugva, és már-már azon morfondíroztam, hogy betekerem a rádiózavart jelentő kódot a transponderbe, de aztán megkerült a ludas: egy kis kapcsoló kikapcsolt állapotban volt. Hogy én kapcsoltam-e ki, fogalmam sincs, én ugyanis nem emlékszem rá, hogy bármikor is hozzányúltam volna. De a lényeg, hogy ezután már hallottam magamat
Gyors "radio-check" a radarral, hogy valóban működök-e - minden ok. Innentől pedig tovább Malmi felé. A kis zavar felderítése közben is persze kb jó irányba meg magasságba kellett menni, figyelve esetleges más forgalomra, de azt hiszem ez is kb jól sikerült (az útról persze kicsit letértem, de azért nem volt nehéz visszatalálni rá). Aztán közel 40 perccel később landoltam Malmiban.
Ha minden igaz, már csak egy repülés van hátra a vizsgámig. És nagyon élveztem az egyedül repülést: leszámítva a Malmiból indulást izgulni sem sikerült miatta túlzottan. Bár több ponton is érzem, hogy még gyakorolni is kell, de akkor is jó élmény és jó gyakorlat volt
