
Szerencsére ilyesmi nem történt

Mivel itt Helsinkiben most kicsit nagyobb a szigor, ezért voltak dolgok amiket másképp kellett csinálni. Kaptunk transponder azonosítót, és kétoldalú rádiókapcsolat kellett a nem irányított légterekben is. Mindezt azért, mert itt van ez az ASEM gyűlés, ahol ázsiai és európai vezetők találkoznak. Gondolom félnek hogy valami félőrült repülőket vezet a konferenciaközpontba vagy hasonló

Először Lahtiba repültünk, menet közben Hyvinkää repterén csináltunk néhány touch-and-go leszállást. Lahtinál esett az eső, és romlott a látás, de azért sikerült megtalálni a repteret, és leszállni. Itt aztán telefonon kellett reptervet leadni (mivel irányítás nincs Lahtiban). Az oktatóm javaslatára (és a "biztonsági intézkedések fokozása" érdekében

Lahtiból aztán Uttiba ruccantunk át, ezen a szakaszon olyan hátszélünk lett, hogy Boeing sebességet vett fel a kis Cessna

Az oktatóm hihetetlen repüléselvonási tünetekben szenvedhet, mivel a Malmiba történő leszállást mindenáron el akarta "lopni" tőlem, de nem hagytam. Mivel nagy volt a szél, ráadásul oldalról, és még változó erejű is, ez nagyon jó gyakorlási lehetőséget kínált nekem, és nem volt probléma, sikerült leszállni egyedül.
Menet közben is meglepően jól sikerült tartani például a magasságot. Ezúttal egyszersem szólt rám az oktatóm, hogy nem tartom pontosan. Ez egyrészt nagyon jól dolog, és örülök neki, másrészt viszont fogalmam sincs mitől javult meg ez a képességem ilyen hirtelen. Állítólag már navigálni is jól tudok (ezúttal csak térképpel mentem, sem rádiónavigáció nem volt, sem csalás GPSel
