Frenzy Blogja
Frenzy webnaplója: mindennapok Finnországban meg sok más dolog

Navigálás, hánykolódás   (Repülő)   
Tegnap egy hetes szünet után ismét repülni voltunk - navigálás gyakorlat. Az idővel tulajdonképpen semmi baj nem volt, ha leszámítjuk a nagy szelet. Így aztán végig elég rázós utunk volt, néhány helyen olyan mértékű volt a turbulencia, hogy az ülés egyszerűen "kiugrott" alólunk. Épp azt beszéltük az oktatómmal, ha ez az első repülésem lenne, akkor valószínűleg 1) telehánytam volna az összes fedélzeten lévő zacskót, és 2) ez lett volna az utolsó repülésem is, mert befejeztem volna a tanulást :)

Szerencsére ilyesmi nem történt :)

Mivel itt Helsinkiben most kicsit nagyobb a szigor, ezért voltak dolgok amiket másképp kellett csinálni. Kaptunk transponder azonosítót, és kétoldalú rádiókapcsolat kellett a nem irányított légterekben is. Mindezt azért, mert itt van ez az ASEM gyűlés, ahol ázsiai és európai vezetők találkoznak. Gondolom félnek hogy valami félőrült repülőket vezet a konferenciaközpontba vagy hasonló :-)

Először Lahtiba repültünk, menet közben Hyvinkää repterén csináltunk néhány touch-and-go leszállást. Lahtinál esett az eső, és romlott a látás, de azért sikerült megtalálni a repteret, és leszállni. Itt aztán telefonon kellett reptervet leadni (mivel irányítás nincs Lahtiban). Az oktatóm javaslatára (és a "biztonsági intézkedések fokozása" érdekében ;-) ) angolul adtam le a reptervet.

Lahtiból aztán Uttiba ruccantunk át, ezen a szakaszon olyan hátszélünk lett, hogy Boeing sebességet vett fel a kis Cessna :-) Uttiban megint néhány touch-and-go volt a műsörszám (amit egy ott unatkozó és köröző katonai helikopter nézett végig), ami után indultunk is vissza Malmiba. Itt aztán útközben az irányítás elkezdett minket hívogatni kétségbeesetten, de hiába válaszoltunk neki a rádión, úgy tűnt ő nem hall minket. Néhány perc után aztán egy másik frekvencián és másik irányítónál jelentkeztünk, itt már nem volt gond. (az ASEM gyűlés miatt kell a kétoldalú rádiókapcsolat Helsinki környékén, gondolom ezért hívogattak kétségbeesetten).

Az oktatóm hihetetlen repüléselvonási tünetekben szenvedhet, mivel a Malmiba történő leszállást mindenáron el akarta "lopni" tőlem, de nem hagytam. Mivel nagy volt a szél, ráadásul oldalról, és még változó erejű is, ez nagyon jó gyakorlási lehetőséget kínált nekem, és nem volt probléma, sikerült leszállni egyedül.

Menet közben is meglepően jól sikerült tartani például a magasságot. Ezúttal egyszersem szólt rám az oktatóm, hogy nem tartom pontosan. Ez egyrészt nagyon jól dolog, és örülök neki, másrészt viszont fogalmam sincs mitől javult meg ez a képességem ilyen hirtelen. Állítólag már navigálni is jól tudok (ezúttal csak térképpel mentem, sem rádiónavigáció nem volt, sem csalás GPSel :) )

 

Hozzászólások

Még nem érkezett egyetlen hozzászólás sem.