Frenzy Blogja
Frenzy webnaplója: mindennapok Finnországban meg sok más dolog

Ma sor került a következő repülőórámra. Ma már a korábbi 40 perc helyett 1 óra 5 percet töltöttünk levegőben.

Reggel 9 előtt valamivel indultam Malmira, ahol gyorsan begyűjtöttük az időjárásjelentést és NOTAMokat valamint aktív veszélyzónákat (amik igazából nem voltak), majd a gép ellenőrzése, papírok összeszedése és végül indulás volt hátra. Az oktatóm elmondta mit fogunk csinálni, hogy például nekem kell majd taxizni (gurulni a földön). Kérdeztem, hogy légiforgalmiirányítás mikor lesz, a válasz az volt, hogy akkor legyen az is most. Huhh.

Ezúttal az ellenörző listát (checklist) nekem kellett végigellenőrizni, valamint elindítani a repülő motorját. Utána pedig következett az a rész, amitől kicsit féltem: beszélni a guritóval (ground control). Engedélyt kértem iskolarepülésre Helsinkitől kelet felé, engedélyt megkaptuk, lehetett kezdeni gurulni. Kicsit részegesen ment a dolog, jobb-balra kanyarogva a taxiutakon - nem olyan egyszerű ez a dolog, mint ahogy látszik. Lassan aztán megérkeztünk a kifutópályához, itt újabb checklist olvasás következett.

Azt hittem innen az oktató fog felszállni, de csalódnom kellett. Bár kicsit korrigálta a pályaközépvonalára állásomat (mert a taxizás az nem nagyon ment még ugye), de aztán az egész felszállást nekem kellett megcsinálni.

500 láb körül aztán megjelent a turbulencia, eléggé rázogatott - a múltkori sima repülés túl egyszerű volt. Ezután egyenesen repülés, fordulás, lassan repülés, kis emelkedés volt a műsorszám, majd indultunk vissza Malmira. Időközben a szél még durvább lett 1500 láb alatt, úgyhogy rendesen rázkódott a gép, nehéz volt egyenesen tartani vagy a magasságot pontosan betartani. A kommunikáció itt már kicsit nehezebbre sikeredett, és el is rontottam (de ez szerencsére nem baj még most, majdnem finalig (amikor egy vonalba fordulunk a pályával) nekem kellett vinni a gépet, utána az oktató rakta le a földre, ahol aztán ismét én taxizgattam vele kicsit.

Utána megbeszélés következett, hogy mit is csináltunk. Aztán ő elindult motorral hazafelé, én pedig a helyi repkellékboltba, hogy beszerezzek egy térdtáblát (kneeboard), ami nagyon fontos repülés közben. Itt aztán meglepetés volt, amikor munkahelyi szobatársam hívott mobilon, hogy a Malmi reptéren vagyok-e (jóhogy ... el is felejtettem, hogy ők meg legénybúcsút rendeztek egyik ismerősüknek, és ennek része volt kis kanyargás repülővel az égen. Az embereket ugyanis hajlamos megviselni a kisgépes repülés, főleg ha nem nagyon repült előtte valaki (tegnap az oktatóm egy olyan emberkét vitt el elsőt repülni, aki életében sosem repült, és bizony történt egy kis baleset odafent - a hányós zacskó mindig jó ötlet .

Következő repülés szerdán ... can hardly wait