Kinézek az ablakon, és nagy pelyhekben hull a hó. Az előbb még sütött a nap, távolabb nézve az égboltot teljesen tiszta, itt meg felhők vannak. De már szombat-vasárnap is ez volt, váratlan és hirtelen havazás majd vége. Lassan inkább tavaszodhatna már legalább egy kicsit. Mert ok, hogy hosszú a tél, de hát mindjárt április lesz
Tegnap megint szerepjátékoztunk, ezúttal ostrom volt betervezve. Végül is az ostrom elmaradt, mert ehelyett mi lovagoltunk ki a várból és támadtunk rá az ellenségre a vár előtti hó borította mezőkön. A nagy öldöklés vörösre festette a havat
De vissza az elejére még. Sejteni lehetett, hogy csapdát állítanak nekünk, de valahogy a vár urát ez nem érdekelte. Kicsit úgy tűnt, elhagyta az eszét, de hát mint a legmagasabb rangú parancsnok, nekünk engedelmeskedni kellett (vagy lázadni lehetett volna).
Aztán amilyen lelkesen csatába akart menni a várúr, olyan siralmasan teljesített. A lovával belevágtatott valami gödörbe, és hatalmasat esett. Aztán két lándzsás fickó próbálta ledöfni, meg két másik bevonszolni a patakba. Alig győztük leszedni róla az ellenséget. Amikor sikerült végre, az sem lohasztotta le a harci kedvét. Mi mentünk vissza a csatába, hát nem megint legyűrték szerencsétletn várúrt? Ezúttal beledobták a patakba, és ketten ráálltak a hátára. Mivel még teljes páncél is volt rajta, csak bugyborékolni maradt ereje.
A végére engem eléggé lestrapáltak, valami őrült alkimista robbanó folyadékától jól megégtem, aztán még le is nyilaztak kicsit. De azért még súlyosan sérülve sikerült visszaérnem a várba, és erősítést küldeni a csatatérre.
A tesztjátékoknak ezzel vége szakadt, jövő héten nem tudjuk mi lesz, utána következő héten viszont igen. Egy mesélő ugyanis D20 Call of Cthulhu-hoz keresett játékosokat, amire lelkesen jelentkeztünk is. Nincs is jobb, mint megőrülni a Cthulhu mítosz tébolyító nyomása alatt, esetleg fanatikus kultisták emberáldozatának lenni (meg még egyéb érdekes dolgok, amik sok Cthulhu karakterrel megesnek