írta:
Kis netezgetés gépezgetés után elindultam sétálni egyet, kerestem olyan utcákat amerre még nem jártam, és kanyarogtam céltalanul egy ideig, majd utána céltudatosabb módon a bolt felé forogtam. Itt begyűjtöttem egy viineri nevű sütit. Azt hiszem ez az egyik kedvenc kajám Finnországban, nem is értem miért nem vettem hosszú hosszú hosszú hosszú ideje már. Ilyen leveles tészta szerű az anyaga, a tölteléke vaniliapuding meg erdeibogyólekvár, meg van rajta kis díszcukor (vagy minek hívják amikor ilyen vastag sávokban van rajta). Talán egyszerűen hangzik, de semmi otthon kapható cucc nem ér a közelébe sem
Na szóval ez nagyon hiányzott már, még akkor is, ha mostanában megpróbálok fokozottan figyelni arra mit eszek (amikor otthon jártam vészesen sokat mutatott a mérleg ... mégha rémesen is hangzik ilyesmit leírni 
).
Este aztán folytatódott a moziletöltős versenyfutásom az idővel. Mivel még nem tudom milyen netem lesz és mikor az új helyen, ezért most betárazok a lehető legnagyobb mennyiségű filmet. Ugyan az új SE telefonnal lehet 3Gzni, azon talán nem fogok filmeket letölteni. Egyenlőre valamilyen ADSL csomagon (2, 8, 12, vagy 24 megás) gondolkozom ... valószínűleg inkább az ár lesz a lényeg, mert a nagy sebességeket aligha használnám ki.
Szóval letöltés közben filmeket is nézegettem, volt köztük egy finn film is (Espoon viimeinen neitsyt, ami valahogy úgy fordítható, hogy Espoo utolsó szüze). Engem nagyon meglepett, mert nem éreztem teljesen hitelesnek pl. a színészek alakítását, de utánaolvasva neten az volt az emberek véleménye, hogy nagyonis "valódi" volt az alakítás. Ennyire rosszul ismerem a finneket
Ami ijesztő dolog, tekintetbe véve miről szólt a film (két tizenhatéves lányról, mindenféle problémákkal .. ha a finn fiataloknak tényleg ilyen az élete, az elég rémisztő. Jobban belegondolva és látva itt a házban néhány finn tinifiú és tinilány bulizási szokásait, még akár igaz is lehet).
Aztán ma is sokáig aludtam. Dél körül szortíroztam papírokat (ezt már tegnap este elkezdtem), és jó nagy adagot ki is hajítottam, egy kisebb adagot pedig elcsomagoltam elvitelre. Délután aztán aludtam kicsit, majd megint elmászkáltam sétálni, ezúttal a végcél WC papír szerzése volt, de azért sikerült egy nagyobb kört ma is leírni. Az utak jegesek és csúszósak, hála a sok olvadásnak, de nem kell már sokáig várni, a hét közepétől -10 alatti értékeket jósolnak, talán némi pici hóval még előtte.
Holnap indul az utolsó munkahetem Jyväskyläben
