Kedden délután elindultam Helsinkibe. Dolgom volt arrafelé. Már reggel is érdekesen indult a nap, hatalmas hóesés volt, és persze kicsit olvadt is, úgyhogy hosszasabb autó tisztításos móka volt a program.
Jyväskyläből kifelé még jó volt az idő. Borongós, mint télen errefelé általában, de semmi több. Aztán néhány 10 km után havazni kezdett, aztán durva hóesés lett. Közben be is sötétedett. Aztán nagyon szeles hófúvás következett, ami tovább erősödött, és végül enyhe hóvihar lett belőle. Sebességet visszavenni, óvatosan menni. Helyenként alig láttam, és reflektorral kellett menjek, hogy lássak valamit az útból. Azt hittem rosszabb már nem lehet.
Persze tévedtem. Amikor ráértem az autópályára, erős hóvihar indult. Itt már a reflektor sem segített, csak a fehér kavargást láttam olyankor. Maradt a sebesség vissza óvatos vezetés még jobban.
Volt pár őrült, aki ennek ellenére tépett mint az eszeveszett. Had menjenek Volt egy őrült kamionos is, az a 60-al "araszoló" kocsisor mellett ment el 100-al. Hogy mit látott az útból nem tudom, de mindenkit végigfröcskölt sós-olvadt-havas latyakkal. Fincsi volt mondhatom
Este ismerősöknél aludtam, másnap pedig mentem dolgokat intézni Helsinkibe. Úgy gondoltam papírtérképpel is boldogulok, elvégre nem tűnt bonyolultnak az útvonal. Persze (el)tévedtem. Úgyhogy gyorsan GPS izzít lett a program, mert a reggeli félhomályban és csúnya forgalomban a térkép és utcanév egyeztetés szinte lehetetlen feladatnak tűnt. Azt hiszem érdemes a GPS rabja lenni, mert legalább 10x egyszerűbbek lesznek a dolgok.
Aztán délután hazaautókáztam Jyväskyläbe, a visszaút már nyugodtan telt, az idő sem volt rossz, leszámítva, hogy helyenként az útra fagytak az autónyomok. Ez kicsit borzalmasan ráz, ha épp nem a nyomban, hanem mellette kell haladni. De azért sikerült túlélni ezt is.
Bár Helsinkiben nincs igazán nagy hó, itt az van, a fák fehérek, a táj fehér, és olyan téli érzetem lett.