Még mindig nem sikerült megszerettetni magammal (újra) a munkámat. Unalmas és már nem tetszik. Gondolom a dolgon picit sem segít, hogy mostmár baratnőm sincs, aki itt tartana Jyväskyläben.
Egyébként még mindíg az autó kihozatal által okozott mínuszokat próbálom ledolgozni a melóhelyen. A héten már 5 órányi plusszt csináltam, ez majdnem kompenzálja a múlt hét pénteki kimaradást.
Tegnap volt megint céges sähly, vagyis floorball. Kaptam egy erős lapdát a sípcsontomra, szép piros lett a helye. A lakótársak magyarok teljesen félnek ettől a sporttól, pedig próbálom én is rávenni őket, meg a munkahelyen többen is. Ők inkább falat másztak tegnap, ugyanott. A föld alatti sportkomplexumban. Amit Granniittinek hívnak. Úgy rémlik erről már írtam talán tavaly is, de talán nem baj ha megint leírom.
Szóval ez egy óvóhely. Amolyan igazi, hegymélyébe/sziklába fúrva. Egy jó 150 m-es szakaszon kell lefelé-befelé gyalogolni, és odabenn aztán ilyen sziklába vájt termek vannak. Ugyan óvóhely, de most sportkomplexum, lehet aerobikozni, karatézni, tollasozni, falat mászni vagy éppen floorballozni.
Holnap pedig újabb próbát teszünk a kocsimelegítő kapcsán, bár ezúttal valami sugárzós modellt próbálnak meg beültetni a Civicbe. Kíváncsi vagyok hogy fog sikerülni.