írta:
Először talán arról kéne szólnom, miért maradt itt ki egy hosszú rész. Tulajdonképpen ez is a történethez tartozik, mivel ez tulképpen március végén volt. Rámtört egy kis betegség. Na de még előtte ...
... a suliban kitalálták, hogy újságírósat fogunk játszani. Ennek az volt az alapja, hogy mivel nem találtak nekünk (vagy mi magunknak) melóhelyet, ezért interjúkat fogunk csinálni. Nem firtatjuk miért, de az ugyanebben a programban korábban résztvevő cégek képviselőit kellett meginterjúvolnunk. Hallgattunk valami kis előadást is, amit egy újságíró tartott és elmondta, mit is kell kérdezni meg hogyan. Remélem nem szükséges mondani, hogy halálosan unalmas óra volt. Igazából nem tudom, a későbbi interjú során felhasználtunk-e belőle valamit.
Szóval kaptunk címeket, neveket, és fogalmaztunk emailt, hogy megbeszéljük a cégekkel, hová, mikor megyünk. Sikerült keríteni egy MD felvevőt, amivel fel tudtuk venni az interjúkat, így nem kellett kézírásgyakorlatot is tartani a kérdezősködés és figyelés mellett. Aztán közeledett is március vége és az első interjú.
Aztán jött közbe egy marketing vizsga. Ez nem volt túl nehéz (bár csak később tudtam meg az eredményt, de ahogy ezt írom már régóta tudom, hogy négyes lett). A vizsga után feltűnt, hogy a bal fülem alatti nyirokcsomóm akkora mint egy dió. A kezdeti mumpsz pánikot az orvos törte meg, miután elmondta, hogy biztosan nem mumpsz, de azért vettek tőlem vért meg torokmintát (ez utóbbi piszkosul utálom).
Aznap délután aztán elmentünk Csabával megcsinálni az első interjút. Hazafelé már valami furcsát éreztem (előző nap is volt hőemelkedésem, ez pont a marketing vizsga másnapján volt). Este 38 fokos lázzal tértem nyugovóra. S bizony a láz maradt, 39 meg fölé is mendegélt, és bő két hétig tartott. Utána még volt kis hőemelkedés vagy egy hétig. Szóval április közepéig kellemesen alakult a programom.
A betegség neve (az érdeklődök kedvéért) mononukleózis, vagy csókláz. Mármint magyarul. Utána lehet keresni neten, akit nagyon érdekel, egy kedves vírus okozza, terheli kicsit a májat, lépet, fehérvérsejtekkel operál, szóval macerás dolog. Ráadásul fáradékonyságot okoz, ami után elég sokáig kitart. Nem beszélve arról, hogy fertőz mint a bolondgomba (mondjuk az nem fertőz de mindegy). És nem hiánba csókláz a neve!
Nem kívánom senkinek, bár sikerült 6 kilót leadjak a betegség alatt (azóta pedig még hármat ... kerítenem kell egy övet, mert az összes nadrágom rapper stílusban lóg rajtam). A betegség alatt tört itt ki tulajdonképpen a tavasz, ami elég furcsa lett számomra, mert egyszer még hó volt odakint, aztán amikor legközelebb sétáltam, már szinte teljesen el is olvadt.
Azért meglepően szörnyű volt három hetet ágyban tölteni. Arról nem is beszélve, hogy a betegség után sietség következett, mert be kellett fejezni a félévet. Vizsgák még házi programozás, sűrű két hétbe szórítva, de végül is sikerült. Még május sem volt, de máris véget ért a suli.
Már a betegségem alatt meg lett beszélve egy interjú egy helyi céggel, az Energiatieto-val, de ezt aztán 3x is el kellett tolni. A fene se gondolta még az elején, hogy 3 hétig fogom nyomni az ágyat. De aztán április közepén elautókáztunk (a betegségem alatt mindenhová fuvaroztak
ehhez a céghez, ahol meginterjúvoltak. És az lett az eredmény, hogy fel is vettek.
Így aztán május elején munkába álltam, teljes munkaidőben. Fejlesztés terén nincs baj, Windows alá kell dolgozni. Programozási nyelv terén sincs baj, a C#-ot egyre jobban szeretem. Az interjút megelőző időben C# és Java tanulás ment párhuzamosan nekem, illetve sok gyakorlás. Már ekkor is kezdett mocorogni bennem az érzés, ami most a munka alatt teljesedett ki, mely szerint nekem a C# jobban bejön, mint a Java. De nem fogok itt vitát nyitni ezen
Szóval május eleje óta minden reggel 7kor ébresztő van. Elég rosszul viselem ezt a felkelős dolgot, arról nem is szólva, hogy nem maradhatok fenn sokáig. Bár ma reggel volt olyan érzésem, hogy talán egy hangyányival könnyebb volt már felkelni. Fene se tudja.
Sport. Végre erre is sor került. A munkahelyemen ugyanis hétfőnként mindig sähly van, vagyis floorball. Aki esetleg focira vagy ilyesmire gondol, az téved. Inkább terem hokinak lehetne nevezni, ütőkkel felszerelve rohangálunk a pályán, és egy kis labdát ütögetünk, kergetünk, rúgdosunk, de leginkább az ellenfél kapujába próbáljuk bejuttatni. Elég kimerítő játék, az első alkalom után iszonyatos izomlázam lett, a tegnapi játékot már elég jól viseltem.
Holnap újabb munkanap, de csütörtökön szünnap lesz. Aztán pénteken megint munka. Kicsit furán jön ki a dolog. Az éjszakák is egyre érdekesebbek, mivel már nem lesz teljesen sötét, bár a nap azért eltűnik a fák meg horizont mögött. Most épp 11 óra van, de még nincs teljesen sötét (szóval meg kicsit világos van). De háromkor már javában világosodni fog. Érdekes dolog ám. Állítólag egyeseket zavar, nekem eddig sikerült jól aludnom. Bár lehet ezt annak köszönhetem, hogy azért eléggé álmos vagyok mostanában.
Úgy tűnik a főiskola elhányta az adókártyámat. Már múlt héten meg kellett volna kapnom, de valamiért nem jött meg. Úgyhogy még egy dolog, ami után rohangálni kell. És persze ez nem is olyan egyszerű, mivel egész nap dolgoznom kell.
Na megpróbálom ezt az oldalt gyakrabban frissíteni. De tényleg.
