írta:
Egy közösségi ház volt a helyszín, volt sok ember, sok kaja, fényképkiállítás, amatőr tánccsapat (bár ők erősen felháborodtak az amatőr jelző hallatán
). A többség magyar volt, de voltak más nemzetiség fiai is (pl. két finn csaj, akik magyarul tanulnak az itteni egyetemen).
Azért inkább családias hangulatban telt az este, mivel sok volt a gyerekes család - főleg kisgyerekek. Nekik külön vetítőterem is lett kialakítva, ahol olyan filmeket lehetett nézni mint a kockásfülű nyúl vagy Vili a veréb.
Aztán valamikor éjfél után indultunk haza, eredetileg hárman (rajtam kívül Attila meg Péter), de egyikőnk (Péter) - mellesleg ő szintén Kilóban lakik, és az este folyamán még találkoztunk - biciklivel vágott neki az éjszakának, maradtunk ketten, mi a buszmegállóban vártuk a buszt. A megállóban volt még két eléggé részeg magyar fiatalember (én a heti 3 buli után ma alkoholmentes napot tartottam). Meglehetőségen szürreális élmény volt az éjszaka közepén egy finn buszmegállóban magyar káromkodásokat hallgatni. A szürreális élmények sora nem szűnt meg a buszon sem, hasonló okok miatt. Bár ők már nagyon készen voltak, egyikőjük épp Ausztráliába készül, mert már elege van a hideg északból, a másikójuk pedig túlélősködik itt. Legalábbis saját elmondásuk szerint.
Aztán Kilónal én leszálltam a buszról, Attila még maradt, élvezni a többiek beszélgetését (megjegyzem, ekkora már újabb 3 magyar szállt fel a buszra, így jócskán meghaladtunk a finnek számát, akikból talán ha ketten voltak a buszon).
A megállónál aztán ismerős biciklist véltem felfedezni, aki mellesleg jó néhány perccel a busz előtt ért oda. Úgyhogy még beszélgettünk egy jót.
Összeségében azért kellemes kis este volt. Az egész hetemet figyelembe véve a szigorú tanulást nem sikerült nagyon betartani, aminek remélem nem lesznek következményei
