Frenzy Blogja
Frenzy webnaplója: mindennapok Finnországban meg sok más dolog

A hétvégi pihenés után ma délután ismét repülni kell majd, és ezúttal egyedül. Az oktatóm berak a gépbe, aztán go. Azt hiszem egy kicsit izgulok is emiatt. Szerencsére a hétvégén mégsem sikerült lebetegedni, így aztán e tekintetben nem lesz gond a repüléssel.

Addig viszont, amíg eljön a repülés ideje, dolgozni kéne valamit, csak tudnék rá koncentrálni legalább egy kicsit is

Ember legyen a talpán, aki eligazodik a hírek között. Hogyan lehet az, hogy valami egyszerre nő is, meg csökken is? Elképzelhető, hogy én olvasom felületesen a cikkeket, de szerintem akkor sem egyértelmű a helyzet. Na de akkor konkrétan.

index.hu: Korruptabbak vagyunk, mint négy éve - itt azt írják, Magyarországon kicsit romlott a helyzet.

Ezzel szemben pedig

VG.hu: Világbank-EBRD: Csökkent a korrupció Magyarországon - szerintük meg jobb a helyzet.

Túlestem az ellenőrző repülésemen (ez tehát még nem a végső vizsga volt, csak egy ilyen közbülső ellenőrzés). Az oktató aki velem repült utána ismertette a hibáimat, de végül is OKval átengedett. Ezek szerint tudok biztonságosan repülni, egyedül, bár néhány dolgot még gyakorolni kell.

A hétvégén sajnos több repülés nem lesz, mivel a saját oktatóm nem ér rá, majd csak jövő héten. Holnap viszont érkeznek szüleim (az otthonhagyott cuccaimmal együtt), Tallinnból, ahol a mai éjszakát töltik.

Tegnap egyébként Czabyékkel mentünk el egy Serena nevű vízi parkba (csúszdák, medencék, saunák, stb). Talán ott kapott el valami, de ma éreztem a fejemben, hogy valami nincs rendben (olyan nehéz érzet volt a fejemben - bár arra gondoltam hátha csak a repülés miatt izgulok , úgyhogy remélem nem leszek beteg. Az ugyanis visszavethet a repülésben

Tegnapelőtt épp a Gonzalon jártam, amikor arra lettem figyelmes, hogy Czaby épp Finnország területén van. A megfigyelést SMS követte, tegnap pedig délelőtt össze is futottam vele meg a családjával, akiről eddig csak olvastam. Elmentünk reggelizni, bár én nem ettem. Czaby meg igen érdekes reggelit nyomott be (hatalmas adag lasagne .

Napközben aztán kiderült, hogy mégis van egy üres "slot" a repülőgépre, úgyhogy az oktatómmal egyeztetve délután még elmentem repülni is. A péntekre hozódott ellenőrző repülés miatt nagyon jó volt mégegyszer mindent átismételni. Majdnem minden jól ment, amivel baj van vagy lehet, az oldalszélben a leszállás, ami nem akar a középvonalra sikerülni (de legalább már a pályára sikerül meg jó irányba kb .

Este utána Czabyval meg néhány ismerősével találkoztam Helsinkiben. A hatalmas buli ötlete végül nem valósult meg, de iszogatós-dumálós este lett belőle, aminek én végül is nagyon örültem Igy is nehéz volt ma felkelni (nem is sikerült időre), hát még ha nagyobb buli lett volna.

Az előbb beszéltem a repülésoktatómmal, miszerint nem szombaton, hanem már pénteken jön az első ellenőrző repülés (másik oktatóval). Így vele (a saját oktatómmal) már nem is lesz egyetlen gyakorlórepülés sem. A kérdésre, hogy szerinte készen vagyok-e erre, azt mondta igen. Ez végül is számomra biztató és jó, de úgy érzem bár még jó néhány nap hátravan addig, máris ideges vagyok a dolog miatt. Főleg, hogy így lehet már szombaton egyedül kell repüljek. Wheeee

Azért nem mindig csupa móka és kacagás a feladatom a munkahelyemen. Most már negyedik hete - vagyis amióta visszajöttem Magyarországról - bugokat javítok. Ez még talán ok is lenne, ha nem valaki más kódjában kellene javítani őket, aki épp nyaral. Mindezek tetejébe azt állította, ez a része a programnak készen van, de hát persze közel sincs kész, méteres lyukak (hiányok) vannak benne, persze, hogy nem működik. És mindezek tetejébe egyetlen sornyi kommentet nem volt képes elejteni a spagettivé sűrűsödő kódjában, amit időnként tagolni is elfelejtett.

A fenti bekezdés persze lehet csak amolyan feszültséglevezetés volt.

Mindenesetre nem bánnám ha az illető javítana a stílusán, pl. elolvashatná Code Complete című könyvet, amiről már én is írtam

Nem mondhatom, hogy a ma (/manapság) olvasott dolgok éppenséggel meghoznák a kedvemet hazamenni és otthon élni. Épp ellenkezőleg. Megkönnyítik számomra az oly régóta húzódó "hol?" kérdésre adandó közepesen hosszú távra szóló válaszomat.

Mai kedvencem a kamatadó: milyen "jól" hangzik már ... épp ideje volt bevezetni otthon, most hogy például Finnországban az év elején szűnt meg (bár talán nem is volt olyan általános mint ami most otthon lett). Nem szeretném és nem is fogom itt vitatni és elemezgetni az egyes intézkedéseket/történéseket. (aki ilyesmire vágyik, az látogasson el Pheel blogjára

Pénteken és szombaton is dupla repülőóráim voltak, és végre kezdenek a leszállások is jól menni. Igaz, hogy nem volt túl nagy szél, ami könnyűvé tette a dolgot. Talán jobb lett volna fordítva gyakorolni, először kiseb szélben, és utána nagyobb oldalszélben.

Pénteken nem volt semmi különös a leszállásokban, esetleg csak az, hogy az oktatóm egyik demonstráló repülésén közvetlenül finalen (a leszállás utolsó szakasza, amikor előttünk a kifutó) csinált ilyen oldal csúszást (slide slip) a magasság csökkentése érdekében. Amikor kinn gyakoroltunk Porvoo fölött, én is csináltam ezt, magasság gyors elvesztésére, de azért a repülés ezen utolsó szakaszában még nem csináltam, és pénteken bizony úgy hittem, hogy nekem még jó sokáig fog tartani, amig ilyesmit kimerek próbálni vagy megcsinálni jól.

Hát nem kellett sokáig várni, mert amikor szombaton a motor nélküli leszállásokat gyakoroltuk (spot landing), jó néhány alkalommal nekem is meg kellett csinálni az említett csúszós manővert, ami végül talán nem is volt annyira bonyolult vagy nehéz, mint amilyennek tűnt. És ezek mellett tegnap a leszállások is nagyon jól mentek, immár a végső "touchdown" fázis is (nem döccentünk akkorákat, sokkal simább volt). Úgyhogy mindezek fényében valószínűleg jövő szombaton lesz az első ilyen közbenső ellenőrző repülés, amikor nem a saját oktatómmal, hanem egy másik oktatóval megyek repülni, és ő nézi mit hogyan csinálok. Ha pedig azon is túlesek, akkor következik az első egyedül repülés. Huhh huhh.



Pénteken amúgy a repülésünket egy füstoszlop zavarta meg - valahol valami égett. A torony sem tudott róla semmit, így aztán elindultunk megnézni, mi az (ez amolyan "kötelesség"). Mire odaértünk már kiderült, hogy valami épület gyulladt ki, sőt már a túzoltók is éppen odaértek. Úgyhogy köröztünk fölötte kicsit, aztán visszatértünk leszállni. Akit érdekel képekben is, az megnézheti milyen is egy tűz felülről. (előre is elnézést, de bizonyos körülmények miatt az album kommentje egyenlőre finnül olvasható, de aki ezt itt elolvasta, annak semmi újat nem mond).

Azt ugyan tudtam, hogy vannak probálkozások a Google Maps mobilon való használatára, de most véletlenül bukkantam a Google Maps mobilváltozatára (amit a Google ad ki). Le vagyok nyűgözve, nagyon jól néz, és persze hasznos dolog.

A program leírása megtalálható itt. Aki egyből használni akarja, az navigáljon mobilos böngészőjével a www.google.com/gmm címre, ahonnan le lehet tölteni a körülbelül 97 Kb-os Java programot (tehát a telefonnak J2ME-t támogatnia kell). Mivel elég sok dolgot tölt le hálóról (képek, térképek), gyors netkapcsolat gondolom nem árt, meg persze figyelni arra, hogy a sok letöltést aztán a szolgáltató kiszámlázza (maga a Google a honlapján korlátlan adatcsomagot ajánl

A kis programmal az előbb néztem szét "itt a környéken", lehet a műhöldas képet vagy a térkép képet nézni - ugyanúgy, mint a Google Maps oldalán, ha sima böngészővel nézzük. Cool.

Az oktató gépem, OH-COX éppen 100 órás szervízen volt hétfő-kedden. Ráadásul amíg nem érkezik meg bele az új motor, addig 100 óránként hajtóműhosszabbítási időt kell bele kérni, és ezt nem tudják elvégezni Malmiban (ami ugye a kisebb reptér Helsinkiben, ahol az összes kisgépes repülés folyik). Ilyenkor Helsinki-Vantaara kell vinni, ahol elvégzik a megvizsgálást.

Helsinki-Vantaa a nagyobbik repülőtér - ide érkeznek az utasszállítók. És nem nagyon szeretik, ha kisgéppel megy oda valaki. Az év eleje óta már AVGASt sem árulnak, ezáltal is "kiszorítva" a kisgépeket. Persze ha muszáj menni, az más dolog.

Szóval az oktató gép tegnap délután itt volt, és valakinek vissza kellett repülnie vele Malmiba. Kérdeztek engem (és rajtam keresztül az oktatómat, mivel egyedül nem repülhetek még , hogy akarjuk-e csinálni, de az oktatóm nem nagyon ért rá. Igy aztán valaki másnak kellett repülnie vele. Viszont sikerült felkéreszkedni utasként a "járatra" ... elvégre nem gyakran esik meg, hogy egyrészt kisgéppel, másrészt előrefelé kilátással lehet repülőzni Vantaan.

Nem volt nagy forgalom, de azért az egyik utasszállító személyzete így is nagyot nézhetett, amikor azt az utasítást kapták, hogy "várakozzanak, és majd a Cessna 150 mögött folytassák a taxizást".

Csináltam néhány képet is, de repülőből főleg nagyobb szélben meg napsütésben és főleg mozgás közben fotózni nem is olyan egyszerű dolog. A képek egy része nem is sikerült túl jól, viszont ami sikerült, az megtekinthető itt.



Miután leszálltunk Malmiben, rövid ellenőrzés, üzemanyagmennyiség számolás következett. És utána kezdődött is a tanóra, oktatómmal. Kényszerleszállást gyakoroltuk - na persze nem teljesen végig, csak föld fölött 500 lábig. Mezőt kellett keresni, süllyedni hozzá és mindent, ami ehhez kapcsolódik.

Az óra végén a leszállást megintcsak nekem kellett megcsinálni. Mostmár egy picit talán jobban ment a dolog, bár a pálya közepét nem sikerült eltalálni most sem, de a pálya iránya már megvolt (fránya oldalszél)

Majd lassan frissítenem kell a vicces keresések oldalt, mert az emberek mindenféle idétlenséggel találnak rá a blogomra továbbra is. A mostani "sláger" a Tehén kórház, amelyről vagy másfél éve írtam. De nem gondoltam volna, hogy egyszer majd erre fognak keresni emberek google-n, és pont az én lapomra tévednek miatta.

Akit esetleg érdekel, hogy minek kapcsán írtam róla eredetileg, az megnézheti itt

Alig másfél éve sikerült befejezni T-Mobile előfizetésem, és a Vodafone-hoz számot hordoznom. Most eljátszom az utat visszafelé is. Remélem sikerül innen távolról is elintézni a dolgot (szüleim által).

Tény, hogy ha pusztán a percdíjakat nézzük, otthon, akkor a Vodafone talán olcsóbb. De a rendelkezésre állási idejük borzalmas (T-nél mindig 366 nap, legnagyobb feltöltésnél 488, míg V-nél csak 90 nap a legkisebb feltöltés esetén). Mivel én elég keveset vagyok otthon, inkább számít az, hogy tovább legyen érvényes a számom, kevesebb ráköltéssel. Másrészt Vitamax-szal nem lehet Finnország egyetlen mobilhálozatán sem hívást indítani. Még az itteni Vodafone hálózaton sem. Amit enyhén nevetségesnek tartok.

Mindent egybevetve azt hiszem visszahordozom a számom az "eredeti" hálozatára

A pénteki repülés nem sikerült valami fényesen, talán a szél volt az oka, talán, hogy először csináltunk leszállást a 36-os pályára, mindenesetre a leszállások rosszabbul mentek mint korábban. A süllyedéssel nincs már baj, az igazából egyre jobban megy, de maga a végső leszállás, és a pályairányon maradás kicsit bajos, főleg oldalszélben (de hát szél nélkül meg túl könnyű lenne .

Most néhány nap pihenés lett beiktatva, legközelebb keddre van időpont foglalva a géphez (hétfőn karbantartják), meglátjuk, hogy fog menni akkor.

A hétvége pedig munkával telik, önként és dalolva vállaltam kis túlórát - dehát olyan jól fizet, és kell a pénz repülni

Tegnap még több leszállásra került sor. És mostmár kezdenek egész jól menni, pedig tegnap még volt szél is (azért nem túl erős, olyan közepesnek nevezném), ráadásul néha a sebessége is változott (gusting, de fogalmam sincs hogy mondják magyarul . Még néhány alkalom, és remélem már jól fog menni.

Tegnap a "csúcsforgalmat" is gyakorolhattam, annyi gép körözött meg akart leszállni. Korábban azt mondtam az oktatómnak, egyszer elmehetnénk délelőtt repülni, hogy lássam milyen amikor sok gép van. Tegnap ugyan nem délelőtt volt, de forgalmi helyzet az azért volt Úgyhogy a légiirányítás kiadta az utasítást, hogy kezdjek körözni egy helyben (360 fokos köröket leírva), várakozás céljából.

Következő gyakorlatunk pénteken lesz, hacsak addigra el nem éri a repülő az 50 órás karbantartási mérföldkövét, mely esetben várnom kell jövő hétig

Azt olvastam ma, hogy a Microsoft (konkrétan Steve Ballmer) azt nyilatkozta, hogy ennyi idő, mint amennyi az XP és Vista megjelenése között eltelik nagyon sok, és a jövőben sűrűbben jönnek majd Windows verziók.

Nekem ez a véleményem, hogy 5-6 évenként bőven elegendő új operációs rendszert kiadni. Szerintem nem szép dolog mondjuk 1-2 évente teljesen új operációs rendszert kiadni. Egyrészt minőségileg nem kéne, hogy szükség legyen rá, másrészt nem hiszem, hogy ennyi idő alatt akkora változások következnének be például hardverekben.

Ma ismét repülésre került a sor, leszállásokat gyakoroltunk (iskolakör). Mostmár minden kezd jól menni, kivéve, hogy jó helyre és egyenesen tegyem le a gépet. Ettől függetlenül persze leszállunk, és jól, és nem zöttyenünk nagyot sem már. Úgyhogy végül is elkönyvelhető haladásnak Holnap megint megyek, ha jó idő lesz és az oktatómnak sem jön közbe semmi.

Megjött a múlt heti vizsgaeredmény is. Mind a kilenc részvizsga sikerült, így mostmár a PPL elméleti vizsgám készvan.

Vasárnap az IKEAban jártunk, és vettem egy komódot, vagy minek hívják ezt magyarul. Fiókos, kb 1 méter magas és a hálószobába rakjuk ruhát tartani benne

Tegnap össze is raktuk, Gyula segített a műveletben. Jó játék ezeket a bútorokat összeszerelni, de hát már gyerekként is szerettem legózni Közben Pheel jutott eszembe, akinek az egész IKEA elgondolás nagyon nem tetszett

(Ezt a bejegyzést át kellett írnom kicsit az eredetihet képest, mert ügyesen gardrób szekrényt írtam bele komód helyett. Azért remélem egyszer majd sikerül megtanuljak magyarul )

Egy nagyon kedves kis alkalmazást találtam ma neten. Internet rádió kliens Series 60 platformra (Symbian). Fel is telepítettem a telefonomra, és most 3G hálózaton keresztül tudok internetes rádiót hallgatni a telefonomon. Csodás érzés

Akit esetleg érdekel, a rádió alkalmazás innen tölthető le: Internet Radio client for S60
(Series 60 3rd Edition vagy 2nd Edition, utóbbiból Feature Pack 2 vagy 3 szükséges hozzá)

Idén nem sikerült egyik Sensation (sem White, sem Black) közvetítést sem megnézni élőben, vagy akárcsak hallgatni is. Sőt, még egy kicsit el is feledkeztem róla, pedig ez mindig nagy esemény volt. Múlt héten ugyan hallgattam kicsit webrádión vagy 2 DJ keverését a White-ról, de még nem jutottam odáig, hogy letöltsem őket. Pheel írta, hogy nem szokványosak, de jók lettek, úgyhogy lassan nekem is meg kéne győzödnöm erről.

Még mindig elég meleg van (Finnországhoz képest), és ráadásul ma a repülésem is elmaradt, mert az oktatóm nem ért vissza időre (röpdösött messzire). Holnap újrapróbáljuk a dolgot

Tegnap végre sorkerült újra repülésre. Kétszer is nekivágtunk, az első óra ismétlés volt (mivel régen nem repültem), a második pedig iskolakörözés, vagyis csak a repülőtér körül repdestünk, felszáll - leszáll - felszáll - leszáll, stb.

A közelítés már jól megy, sőt, mostmár a rádiót is meghallom - ennek örültem is tegnap Ami még gondot okoz, az maga a leszállás. Bár annyira nagy gondnak nem nevezném azért, mivel a gépet épségben le tudom rakni, csak nem sikerül mindig a kifutópálya közepét elkapni, és esetleg a szélei felé elmászkál a repülő. A cél az lenne, hogy a két főkerék között legyen a kifutó középvonalat. És persze időnként kicsit erősre sikerül a leszállás, sőt már pattantam is vissza vele

De a most következő órák (ezen a héten szinte mindennap) pont azért vannak, hogy ezt a körözést és leszállást gyakoroljam. És ezáltal vészesen közeleg az első repülési teszt, amikor egy másik oktató ül be mellém, megnézni, hogy megy-e minden egyedül. Utána - ez már félelmetesen közel van, no meg maga a tény is elég félelmetesen hangzik most még - egyedül kell majd repüljek.

Egy kis költözésen esett át a bl0g, hoszting csomagot váltottam a szolgáltatómnál, aminek egy mini költözés lett a vége. Így ha esetleg valaki nem látta a weblapot egy ideig, annak ez az oka. A váltás/költözés eredménye, hogy nemsokára valami fotóalbumot is felrakok erre a honlapra.

Szerdán túlestem a repülős vizsgámon. Ez ugye csak elméleti vizsga volt, tesztlapokat kellett kitölteni. A korábbi tesztelések alapján könnyebbre számítottam, így aztán lehet, hogy némelyik részéből ismételni kell (9 különálló rész van benne, vagyis 9 teszt. Ha ezekből egy vagy több nem sikerül, akkor elegendő ezeket újracsinálni).

Voltak kérdések, amit kezeltünk a kurzuson, még emlékeztem is rájuk, de a teszben mégis olyan válaszlehetőségeket adtak, amik a lehetőségeket tovább bővítették (Például külön felhívták a figyelmünket, hogy két gyereket lehet egy ülésbe rakni repülőn. De a teszt nem csak erre kérdezett rá, hanem hogy esetleg kell-e még melléjük rakni egy felnőttet is, aki a biztonsági övüket kezeli). De ezen felesleges felháborodni azt hiszem

Eredmény majd jövő héten lesz, előtte pedig repülés vasárnap (már alig várom).

A tesztekkel elég korán végeztem, így szerda délután elmentünk vidámparkba Gyuláékkal. Itt a fő atrakció a "Raketti" (magyarul rakéta) volt, ami egy függőleges torony. Ezen emelkedik meg süllyed a szerkezet 60m magasba, a szerkezeten pedig székek vannak, amibe ülni kell. A menet úgy indul, hogy kilövődünk 60m magasba (állítólag itt 4G a gyorsulás), majd utána szabadon esünk egy jót. Ezután még két kisebb fel-le következik, és tulajdonképpen ennyi az egész. Fentről gyönyörű a kilátás, de amíg oda eljutnak sokan még akár sikongatak is (ezt most nem sikerült reprodukálni).

Kanadában egyszer már ültem hasonlón, de akkor úgy gondoltam, soha többet nem fogok ilyesmire felülni. Borzalmas élmény volt (na jó, azért jó volt . Azt hiszem a mostani élmény elviselésében sokat segített a repüléskurzusom is, ahol mindenféle plussz meg minusz meg 0 G erőket kell elviselni, főleg ha az oktató bolondozik néha

A vidámparkban egyébként erre az eszközre a leghosszabb a sor, olyan fél órákat kell várni az alig 1 percig tartó eseményre (kétszer is végigvártuk). Máshol azért gyorsabban mennek a dolgok, így ültünk még hullámvasutakon meg vízes eszközökön. Ez utóbbiak egyikétől sikerült teljesen elázni

Továbbra is érdeklődve figyelgetem, hogyan alakul az otthoni helyzet, intézkedések, megszorítások meg ilyenek. És sajnos egyáltalán nem tetszik továbbra sem, merre haladunk, mit csinálunk, és ez rövid távon úgy néz ki, hogy választ is ad a "Hol?" kérdésemre. Vagy legalábbis arra választ, hogy "Hol nem?" (akarok lenni).

Amiért most megint felemlítődött a téma: szerintem egy elgondolkodtató írás jelent meg az index.hu-n Tóta W. Árpád tollából: Rablópandúr.

Kellemes meleg idő van errefelé, a nap sokat süt, és lassan eshetne az eső, mert mintha hiány lenne belőle. Írták is valamelyik weboldalon, hogy a vízállás alacsonyabb a megszokottnál.

Én már két napja dolgozom, de lehet nemsokára beteg leszek, mert itt a munkahelyen borzasztó hideg van. Lehet, hogy csak elszoktam tőle, nem tudom, mindenesetre rendesen fázom

Holnap jön az elméleti vizsgám repülésből, mindenféle teszteket kell kitöltögetni majd. Repüléssel viszont vasárnapig várni kell, minden hely le van foglalva.

A péntek-szombat-vasárnap utazással telt, és visszajöttünk Finnországba. Attól többesszám, mert ezúttal útitársak is voltak (Gyula és Panna, akik olyan másfél hétig nyaralnak itt Finnországban).

Pénteken elég korán reggel indultunk, mivel nem volt fix, hogy hol fogunk aludni. Aztán délután megérkeztünk Firlejbe (ahol tavaly ősszel is sikerült aludni). Itt előtte azt mondták telefonon, nincs hely, de ott helyben volt mégis hely, úgyhogy továbbmenés helyett a biztos szállás lett kiválasztva. Ezúttal nem volt sötét mire odaértünk, úgyhogy volt idő szétnézni és pihenni. Jó kis strandjuk is van a tóparton, meg kellemes faárnyékben fekvő kis házaik. Így, hogy délután már megérkeztünk, volt idő lustulni és pihenni.

Másnap reggel szintén korán indultunk (6 óra), ezúttal már fix szállás volt Észtországban, csak oda kellett érni. A szállás ugyanott volt, mint tavaly, legalábbis a várost tekintve (falut), de egy másik helyen. A napi táv így 900 km körül alakult, amit valamivel este nyolc utánra sikerült teljesíteni.

A lettek vezetnek útépítésben még mindig. Bár a litvánoknál is van egy kevés, valamint Észtországban is vagy 2 lámpa (ahol egysávosra szűkül az út) azért itt nem kell annyit várni. De azért a helyzet Lettországban is sokat javult már az előző őszhöz képest, és előbb-utóbb csak sikerül befejezni a jó kis útakat

Visszatérve az észt szállásra. A helység neve (még mindíg) Tahkuranna. Maga a szállás a tengerparton volt, kényelmes kis szobák. A tulaj egy idősebb házaspár, és másnap reggel villásreggelit is kaptunk (beletartozott az árba).

Úgyhogy szombatra így csak a 150 km maradt Tallinnig, no meg Helsinkiben vagy 20 km, amig ideértünk Espooba. Mind a tavaly őszhöz képest, mind a 24 órás hazafutamhoz képest jóval pihentebben sikerült megérkezni.

Délután pakolás, rendcsinálás (legalábbis részemről) volt a program, majd bevásárlás következett, amelynek során egy csodálatos új porszívó boldog tulajdonosa lettem