írta:
Péntek reggel indultam el Jyväskyläből. Jukka jött értem autóval (ő volt ugye az ITPRO projekt vezető, ha valaki már elfelejtette volna
). Az autó épp a ház előtt lefulladt, és alig akart újra indulni, de aztán mégiscsak sikerült. Ennek fényében beszélgettünk az utazás alatt bekövetkezhető izgalmas dolgokról, és reményemet fejeztem ki, hogy nem lesz semmi különösebb. Jukka persze mondta, hogy amennyit átszállok, biztos közbejöhet valami.
A busz pontosan indult, aztán Lahtiban át kellett szállni egy másik buszra. A reptérre majd 3 órával a gép indulása előtt érkeztem (korábban indultam direkt, inkább a reptéren várok, mintsem késsek
Egyébként még erről is beszéltünk Jukkával, hogy korán indulni jó, mert közbe jöhetnek dolgok.
A repülő kis késéssel indult, és a másodpilóta bemondta, hogy szembeszéll lesz, és ezért az út is jó ideig tart. Az út simán telt, szép kilátás volt Varsóra. Közben Magyarországon kitört a káosz, lefagytak az utak, ónos eső volt. Leszálltunk Ferihegyre kis késéssel (15 perc), majd legurultunk a pályáról. Ekkor a pilóta bemondta, hogy MINDEN állóhely és kapu foglalt, mivel a Ferihegyi gépek jégtelenítése nem történik megfelelő sebességgel és hatékonysággal. A taxi úton kellett várakozóállást elfoglalni.
Aztán fél órá multán be lehetett kapcsolni a mobilokat. Ez új élmény volt, repülőbelsejéből még sosem telefonáltam. Most volt rá jó sok lehetőségem. Közben a repülőteret lezárták, és több gép nem jöhetett - még szerencse hogy minket engedtek leszállni, és nem valahová Bécsbe vagy Pozsonyba irányítottak át.
Még a levegőben érdekes cikket olvastam arról, hogyan történik a repülők jégtelenítése a Helsinki-Vantaa reptéren, és hogy ott 12 (vagy 15?) jégtelenítő kocsi van üzemben. Idén először augusztusban használták őket, és azóta is folyamatosan.
Ezzel szemben ha jól értesült a pilótánk, 2-3 ilyen masina van. És képtelen voltak megfelelően jégmentesíteni, mert mi csak álltunk a taxi úton és vártunk. Aztán az előttünk álló gép (aki hasonló módon várt érkezésre) végre elindult valamerre. A pilóta azt az értesülést kapta, hogy talán 10-15 perc múlva nekünk is lesz hely. "De nem bízom bennük!" - tette még hozzá, utalva a ferihegyiekre.
Rövid alig több mint másfél órá várakozás után lett helyünk. Aztán még vagy 15-20 percig vártuk a buszt, ami a terminálhoz vitt. Merthogy kapu az nem lett szabadon. A légikisérő közben mesélte, hogy hazatelefonált - aznap már biztosan nem repülnek vissza Finnorszába.
Leszálltunk, buszba, és irány a terminál. Ami gyanús volt, hogy csomaghordó kiskocsi sem volt ám a gép közelében, és bizony újabb 1 óra volt, mire a csomag megjött. Persze ez sem volt vicc nélkül. A futószalagok elé nem írták ki, honnan jönnek a csomagok. Megkérdeztem egy ferihegyi dolgozót, aki rádióval a kezében rohangált, hogy ezen a szalagon mégis melyik gép csomagjai jönnek. "Honnan tudnám" - felelte. Megnyugtató érzés volt. 3 külön futószalagot kellett figyelni, hogy az én csomagom vajon melyiken jön. Aztán az egyiken elkezdtek jönni a Helsinkiből érkezett csomagok, és lassan én is megkaptam az enyémet.
Persze az utolsó vonat Debrecen felé már régen elment ekkora, úgyhogy egy finn ismerősünknél töltöttük az éjszakát, akinek van lakása Budapesten, és éppen itt is volt. Reggel pedig irány a keleti, majd ICvel haza. Az IC 35 perc késéssel indult, arról nem is beszélve, hogy bár nekünk volt helyünk, egy kocsit elfelejtettek rákapcsolni, ugyanakkor jegyeket kiosztottak rá.
Jó benyomást tett rám az első 12 óra az biztos
Most nemsokára ismét szerepjáték lesz, ez már nagyon hiányzott, úgyhogy remélem még jó is lesz.
